Kolozsvári magyar nagygyűlés

Kolozsvári magyar nagygyűlés
Dátum	1918. december 22.
Sablon • Wikidata • Segítség

Az 1918. december 22-én tartott kolozsvári magyar nagygyűlés az erdélyi magyarok tiltakozó gyűlése volt Erdély Romániához csatolása ellen, válaszul a december 1-jei gyulafehérvári román nagygyűlésre. A nagygyűlés, amelyen részt vettek a bánáti svábok és erdélyi szászok küldöttei is, valamint néhány román szociáldemokrata, egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot követelt az összes Erdélyben élő nemzet számára „az egységes és csonkítatlan Magyarország keretén belül.”

Megrendezésének körülményei

Az 1918. november 13-án megkötött belgrádi egyezménynek megfelelően a román hadsereg behatolt Erdélybe, és a francia katonai haderő parancsnokainak engedélyével folytatta az előrenyomulást az egyezményben előírt demarkációs vonalon túl is, azzal a céllal, hogy megszállja az 1916-ban kötött titkos szerződésben neki ígért területeket. December 1-jén az erdélyi románság képviselői nagygyűlést tartottak Gyulafehérváron, amelynek során kinyilvánították Erdély egyesülését Romániával, ennek folyományaképpen megalakult az Erdély ideiglenes kormányzati szervének szánt erdélyi kormányzótanács. A magyar kormány december 6-án felállította a Kelet-magyarországi Főkormánybiztosságot, amelynek feladata a kelet-magyarországi területek igazgatása és a területen élő magyar lakosság érdekképviselete volt. A hivatal élére Apáthy Istvánt nevezték ki. December 12-én Henri Berthelot tábornok engedélyezte Kolozsvár, Nagyvárad, Arad elfoglalását; ennek a magyar hadsereg nem tudott hathatósan ellenállni.

Válaszul a gyulafehérvári román nagygyűlésre az Erdélyi Nemzeti Tanács és a kolozsvári Székely Nemzeti Tanács december 22-ére magyar nagygyűlést hirdetett Kolozsvárra, hogy a magyarok és a németek állást foglaljanak Magyarország területi integritása mellett és a román megszállás ellen. Ugyan az erdélyi kormányzótanács kinyilvánította, hogy nem akadályozza a magyarok szabad véleménynyilvánítását, titokban arra utasította román nemzeti tanácsokat és nemzetőrséget, hogy gátolják a magyarok eljutását a rendezvényre. Egy nappal a nagygyűlés előtt a románok által már megszállt területekről olyan telefonértesítések érkeztek, hogy a katonai hatóság nem engedélyezte a küldöttek utazását. Traian Moșoiu tábornok, a román csapatok parancsnoka kilátásba helyezte, hogy ágyúval fogja szétoszlatni a nagygyűlést.

Lebonyolítása

Az Iparos Egylet székháza

A gyűlést délelőtt fél tízre hirdették meg a kolozsvári Mátyás király térre. Amíg a küldöttek az Iparos Egylet székházában megvitatták a határozati javaslatot, a térre folyamatosan érkeztek magyar nemzeti zászlót illetve vörös zászlót hordozó csoportok. Tíz óra után a tér megtelt, a tömeg elénekelte a himnuszt, a vasutasok fúvószenekara eljátszotta a Marseillaise-t, majd a résztvevők magyar hazafias dalokat énekeltek. Az egyes források különböző becsléseket adnak az összegyűltek számát illetően: tizenkét-tizenötezer, több tízezer, negyvenezer, ötvenezer,, negyvenezer és százhúszezer fő között. A gyűlést összehívó Apáthy István negyvenezerre becsülte a tömeg létszámát. A különböző társadalmi szervezetek küldöttei többféle társadalmi osztályból származtak, többféle foglalkozást képviseltek, és nem csak Erdélyből, hanem a Bánságból, a Körösvidékről és az Alföldről is érkeztek. Részt vettek a román szocialisták, illetve a bánsági svábok és erdélyi szászok képviselői is.

A gyűlést a szociáldemokrata Újhelyi Ferenc nyitotta meg. Beszédet mondott Apáthy István főkormánybiztos, Janovics Jenő, az erdélyi Nemzeti Tanács alelnöke, Sándor József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, valamint Sava Ştrengar Demian és Gheorghe Averescu a román szociáldemokraták képviseletében. A beszédekben eltérő célok jelentek meg a felszólalók eltérő pártállásának megfelelően; az egyik román szociáldemokrata például azt javasolta, hogy Erdély legyen a svájci kantonok mintáján alapuló köztársaság. Miután a megbízólevéllel érkezett küldöttek elfogadták a szocialisták által készített határozattervezetet, Vincze Sándor, az erdélyi Nemzeti Tanács elnöke felolvasta a téren egybegyűlt tömegnek jóváhagyás végett. Ez kimondta, hogy „Kelet-Magyarországnak Kolozsvárt 1918. december 22-én összesereglett különböző vallású és fajú népei kijelentik a Wilson-féle elvek értelmében gyakorolt önrendelkezési joguk alapján, hogy Magyarországgal egyazon népköztársasági állami közösségben kívánnak élni és az egységes és csonkítatlan Magyarország keretein belül követelik minden itt lakó nemzet számára a teljes egyenlőséget, szabadságot és önkormányzatot.”

A következő napok eseményei

A román hadsereg bevonulása Kolozsvárra, 1918. december 24.

December 23-án az utolsó székely csapatok elhagyták Kolozsvárt, és a városba érkezett a negyven román tiszt beszállásolát előkészítő személyzet. Ugyanezen a napon a város polgármestere, Haller Gusztáv Apahidán megbeszélést folytatott Gherescu tábornokkal a megszállás részleteit illetően. December 24-én délelőtt a 7. román hadosztály két üteg tüzérséggel és mintegy 4000 fővel, élén Gherescu tábornokkal bevonult Kolozsvárra.

Források

• ↑ ErdTört: Szász Zoltán: Forradalmak és nemzeti mozgalmak a monarchia összeomlása után (1918–1919). In Erdély története három kötetben III. Főszerk. Köpeczi Béla. Budapest: Akadémiai. 1986. 1701–1732. o. ISBN 9630548860  
• ↑ Falusi 2019: Falusi Norbert: Szövetségek és politikai kötelékek Erdélyben, 1917–1918. Aetas, XXXIV. évf. 1. sz. (2019)
• ↑ Főcze 2020: Főcze János: Szocialisták Erdélyben impériumváltás alatt és után (1918−1927). Múltunk, LXV. évf. 2. sz. (2020)
• ↑ Fráter 2000: Fráter Olivér: Erdély román megszállása 1918-1919-ben. Kisebbségkutatás, IX. évf. 2. sz. (2000)
• ↑ Weber 1999: Weber Peter: De la Kolozsvár la Cluj. Ultimul episod al regimului ungar în „capitala” transilvană. Altera, V. évf. 11. sz. (1999)

További információk

• Pomogáts Béla: Egy elmulasztott esély: Erdély és a Keleti Svájc eszméje. Kisebbségkutatás, VIII. évf. 1. sz. (1999)