Arad

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arad (Arad)
Arad Rathaus 3689.jpg
A városháza
Arad címere
Arad címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Fejlesztési régió Nyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Arad
Rang megyei jogú város
Polgármester Gheorghe Falcă
(2004–)
SIRUTA-kód 9262
Népesség
Népesség 159 074 fő (2011. okt 31.)[1]
Magyar lakosság 15 695 [2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 110 m
Terület 116,5 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Arad (Románia)
Arad
Arad
Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 11′, k. h. 21° 19′Koordináták: é. sz. 46° 11′, k. h. 21° 19′
Arad weboldala

Arad (románul: Arad, németül Arad, középkori latinul Aradinum) város Romániában. Az egykori Arad vármegye, ma Arad megye székhelye. A 20. században Kisszentmiklós, Mikelaka, Újarad és Zsigmondháza településeket csatolták hozzá.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arad neve a magyar településnevek túlnyomó többségéhez hasonlóan puszta személynévből keletkezett. Valószínűleg Arad, Urod, Orod lehetett az itteni várba I. István által az Ajtony vezér fölötti győzelme után kinevezett első ispán neve.[3]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A település ősidők óta fontos átkelő és vásárhely volt. Várát 1132-ben említik először. Ez nem azonos a mai várral, hanem a mai várostól 7 km-re keletre feküdt. Itt végeztette ki 1131-ben II. Béla szerb felesége a férje megvakításában bűnös 68 főurat. 1135-ben II. Béla társaskáptalant alapított itt. A várost 1241-ben és 1285-ben a tatárok elpusztították, de a vár ellenállt a támadásnak. 1388-ban már mezőváros volt. 1459-ben egészen eddig portyáztak és pusztítottak II. Mohamed szultán török hadai. 1514-ben Dózsa serege pusztította. Határában a mai Csálatelepen feküdt a középkori Csálya falu melynek egykor vára is volt, helye még a 19. században is ismert volt.

1551. szeptember 18-án a törökök Arad várát elfoglalták, 1555-ben teljesen elpusztult, helyét az új Arad foglalta el. 1552 és 1554 között a törökök új palánkvárat építettek, 1554-ig szandzsákszékhely volt, véglegesen 1688-ban szabadult fel. 1658. július 14-én itt győzte le II. Rákóczi György a budai pasa seregét. 1685-ben szabadult fel a török uralom alól. 1699 és 1741 között a marosi katonai határőrvidék székhelye volt.

1783-ban épült fel a süllyesztett új csillagvár a Maros kanyarulatában, francia Vauban rendszerben. 1834-ben lett szabad királyi város.

A honvédsereg a várost 1849. június 28-án foglalta el. 1849. augusztus 17-én Damjanich János feladta a várat. Itt végezték ki 1849. október 6-án az aradi vértanúkat. A helyet 1881-ben kőobeliszkkel jelölték meg. A vértanúk városközpontban állt emlékművét, Zala (Mayer) György Szabadság szobrát 1922-ben a románok ledöntötték, és csak 2004-ben állították fel újra (nem az eredeti helyén, a Főtéren, hanem a Tűztorony előtti egykori madárpiacon, együtt egy modern román diadalívvel). Aradon végezték ki 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest.


1891-ben 42 052 lakosa volt, köztük 25 901 magyar, 5626 német, 7873 oláh, 1704 szerb; vallásra 21 799 római katolikus, 9251 görögkeleti, 1221 ágostai evangélikus, 3909 református, 1030 görög katolikus és 4795 izraelita.

1910-ben 63 166 lakosából 46 085 magyar, 10 279 román, 4365 német, 1816 szerb, 277 szlovák és 133 cseh lakos volt.

1919-ben a város volt gróf Károlyi Gyula ellenforradalmi kormányának székhelye, amelynek Horthy Miklós is tagja volt. 1920-ban a trianoni békeszerződéssel Romániához került.

1944. szeptember 13-án a III. magyar hadsereg elfoglalta, de a királyi román erők szovjet segítséggel már 19-én visszafoglalták.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002-ben 191 473 lakosa volt, ebből 83,66% román, 11,94% magyar, 1,66% roma, 1,52% német és 1,22% más nemzetiségű. A magyar lakosság a rendszerváltás után főleg Szegedre, Gyulára, Budapestre és Nyugatra költözött.

Áruházak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

GT4 típusú villamos Aradon

2011 decemberében adták át a dél-erdélyi autópálya 33 km-es Temesvár–Arad szakaszát és a 12 km-es aradi elkerülőt, igaz, egyelőre sebességkorlátozásokkal és utóbbit csak kétszer egy sávon.[4] 2011. október 20-án elkezdődött a Nagylak (országhatár) és Arad közötti szakasz építése is; a 39 km-es szakasz átadására a tervek szerint 2013-ban kerülhet sor.[5] Ugyanezen év tavaszán tervezik átadni a magyar szakaszon az M43-as autópálya Makó és Nagylak (országhatár) közötti szakaszát is, amellyel Arad bekapcsolódhat az európai autópálya-hálózatba.[6]

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arad barokk vára ma már nem katonai terület, látogatható.[7]
  • Az eredetileg Attila téren (ma a Megbékélés parkjában) állították fel újra az aradi vértanúk monumentális emlékművét, Zala György párizsi díjat nyert alkotását.
  • A vár mellett a kivégzés helyszínén áll a vértanúk 1881-ben felállított emlékoszlopa, amely alatt sírjuk is van.
  • A minorita templom 1704-ben épült, kiszabadításuk után udvarán őrizték a vértanúk 1918-ban eltávolított emlékművének szobrait.
  • Az 1847-ben épült református templomban tartotta 1901-ben esküvőjét Horthy Miklós.
  • A kultúrpalota 1913-ban épült szecessziós stílusban, benne van a Történeti Múzeum, jelentős 1848-as emlékekkel.
  • Az evangélikus templom 1906-ban épült neogótikus stílusban, a Vörös Templom a Fő utcán (régi nevén Andrássy úton).
  • A szerb ortodox templom 1702-ben épült barokk stílusban.
  • A Hunyad-Arad román ortodox egyházmegyei késő barokk copf katedrális a 19. sz. elejéről.
  • A régi színház épülete 1818-ban készült el, amelyben Petőfi Sándor is játszott.
  • A várostól nyugatra feküdt a középkori Hodosmonostora. Szent Péternek szentelt monostorát 1177-ben említik először, 1278 és 1293 között pusztult el. A falut még a 16. században is lakták, ma puszta Arad mellett.[8]
  • A neoreneszánsz stílusú Városházát [9]Steindl Imre, a budapesti Országház építésze tervezte. (A Városháza előtt egykor Kossuth Lajos szoborcsoportja állt, amely ma már nem látható.)

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arad egykor nevezetes volt szőlő- és bortermeléséről. Európa-hírű felménesi sziklaborát királyok asztalára is tették. 20. század eleji reklámok mutatják Arad neves borászati cégeit

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Puskel Péter: Emléklapok a régi Aradról (1885–1945) (Concord Media Rt., Arad, 2005) Irodalmi Jelen Könyvek-sorozat. ISBN 973-86500-9-7
  • Az aradi vár története (Zrínyi Kiadó, Budapest, 1998) ISBN 963-327-313-7

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. http://www.szatmar.ro/Jelentosen_csokkent_Arad_megye_magyar_lakossaga/hirek/47636
  3. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 108. o. ISBN 963-05-4568-3
  4. Felavatták a dél-erdélyi autópálya első szakaszát (magyar nyelven). iho, 2011. december 17. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  5. Pataky Lehel Zsolt: Elkezdődött a Nagylak–Arad autópálya-szakasz építése (magyar nyelven). Krónika, 2011. október 21. (Hozzáférés: 2011. december 20.)
  6. Kapocs nem létező sztrádák között (magyar nyelven). Krónika, 2011. július 5. (Hozzáférés: 2011. december 20.)
  7. ARAD
  8. Foto – Arad Online – Lumea mea: Aradul de ieri si de azi
  9. http://lexikon.adatbank.ro/muemlek.php?id=225

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Arad témájú médiaállományokat.