Arad
| Arad (Arad) | |||
| A városháza | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Arad | ||
| Rang | megyei jogú város | ||
| Polgármester | Gheorghe Falcă (2007) |
||
| Népesség | |||
| Népesség | 172 827 fő (2002)[1] +/- | ||
| Magyar lakosság | 15 695 [2] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 110 m | ||
| Terület | 116,5 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Arad weboldala | |||
Arad (románul Arad, németül Arad, középkori latinul Aradinum) város Romániában. Az egykori Arad vármegye, ma Arad megye székhelye. A 20. században Kisszentmiklós, Mikelaka, Újarad és Zsigmondháza településeket csatolták hozzá.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Nevének eredete
Arad neve a magyar településnevek túlnyomó többségéhez hasonlóan puszta személynévből keletkezett. Valószínűleg Arad, Urod, Orod lehetett az itteni várba I. István által az Ajtony vezér fölötti győzelme után kinevezett első ispán neve.[3]
[szerkesztés] Története
A település ősidők óta fontos átkelő és vásárhely volt. Várát 1132-ben említik először. Ez nem azonos a mai várral, hanem a mai várostól 7 km-re keletre feküdt. Itt végeztette ki 1131-ben II. Béla felesége a férje megvakításában bűnös 68 főurat. 1135-ben II. Béla társaskáptalant alapított itt. A várost 1241-ben és 1285-ben a tatárok elpusztították, de a vár ellenállt a támadásnak. 1388-ban már mezőváros volt. 1459-ben egészen eddig portyáztak és pusztítottak II. Mohamed szultán török hadai.1514-ben Dózsa serege pusztította. Határában a mai Csálatelepen feküdt a középkori Csálya falu melynek egykor vára is volt, helye még a 19. században is ismert volt.
1551. szeptember 18-án a törökök Arad várát elfoglalták, 1555-ben teljesen elpusztult, helyét az új Arad foglalta el. 1552 és 1554 között a törökök új palánkvárat építettek, 1554-ig szandzsákszékhely volt, véglegesen 1688-ban szabadult fel. 1658. július 14-én itt győzte le II. Rákóczi György a budai pasa seregét. 1685-ben szabadult fel a török uralom alól. 1699 és 1741 között a marosi katonai határőrvidék székhelye volt.
1783-ban épült fel a sűllyesztett új csillagvár a Maros kanyarulatában, francia Vauban rendszerben.. 1834-ben lett szabad királyi város.
A honvédsereg 1849. június 28-án foglalta el. 1849. augusztus 17-én Damjanich János feladta a várat. Itt végezték ki 1849. október 6-án az aradi vértanúkat. A helyet 1881-ben kőobeliszkkel jelölték meg. A vértanúk városközpontban állt emlékművét, Zala (Mayer) György Szabadság szobrát 1922-ben a románok ledöntötték, és csak 2004-ben állították fel újra (nem az eredeti helyén, a Főtéren, hanem a Nagypiacon). Aradon végezték ki 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest.
Az neoreneszánsz stílusú, tornyos Városháza előtt egykor Kossuth Lajos szoborcsoportja állt, de a románok ezt is elhordták és azóta szó sem esik róla.
1891-ben 42 052 lakosa volt, köztük 25 901 magyar, 5626 német, 7873 oláh, 1704 szerb; vallásra 21 799 római katolikus, 9251 görög keleti, 1221 ágostai evangélikus, 3909 református, 1030 görög katolikus és 4795 izraelita.
1910-ben 63 166 lakosából 46 085 magyar, 10 279 román, 4365 német, 1816 szerb, 277 szlovák és 133 cseh lakos volt.
1919-ben a város volt gróf Károlyi Gyula ellenforradalmi kormányának székhelye, amelynek Horthy Miklós is tagja volt. 1920-ban a trianoni békeszerződéssel Romániához került.
1944. szeptember 13-án a III. magyar hadsereg elfoglalta, de a királyi román erők szovjet segítséggel már 19-én visszafoglalták.
[szerkesztés] Népesség

2002-ben 191 473 lakosa volt, ebből 83,66% román, 11,94% magyar, 1,66% roma, 1,52% német és 1,22% más nemzetiségű. A magyar lakosság a rendszerváltás után főleg Szegedre, Gyulára, Budapestre és Nyugatra költözött.
[szerkesztés] Gazdaság
[szerkesztés] Közlekedés
2011 decemberében adták át a dél-erdélyi autópálya 33 km-es Temesvár–Arad szakaszát és a 12 km-es aradi elkerülőt, igaz, egyelőre sebességkorlátozásokkal és utóbbit csak kétszer egy sávon.[4] 2011. október 20-án elkezdődött a Nagylak (országhatár) és Arad közötti szakasz építése is; a 39 km-es szakasz átadására a tervek szerint 2013-ban kerülhet sor.[5] Ugyanezen év tavaszán tervezik átadni a magyar szakaszon az M43-as autópálya Makó és Nagylak (országhatár) közötti szakaszát is, amellyel Arad bekapcsolódhat az európai autópálya-hálózatba.[6]
[szerkesztés] Látnivalók
- Arad barokk vára ma már nem katonai terület, látogatható.[7]
- Az eredetileg Attila téren (ma a Megbékélés parkjában) állították fel újra az aradi vértanúk monumentális emlékművét, Zala György párizsi díjat nyert alkotását.
- A vár mellett a kivégzés helyszínén áll a vértanúk 1881-ben felállított emlékoszlopa, amely alatt sírjuk is van.
- A minorita templom 1704-ben épült, kiszabadításuk után udvarán őrizték a vértanúk 1918-ban eltávolított emlékművének szobrait.
- Az 1847-ben épült református templomban tartotta 1901-ben esküvőjét Horthy Miklós.
- A kultúrpalota 1913-ban épült szecessziós stílusban, benne van a Történeti Múzeum, jelentős 1848-as emlékekkel.
- Az evangélikus templom 1906-ban épült neogótikus stílusban, a Vörös Templom a Fő utcán (régi nevén Andrássy úton).
- A szerb ortodox templom 1702-ben épült barokk stílusban.
- A Hunyad-Arad román ortodox egyházmegyei késő barokk copf katedrális a 19. sz. elejéről.
- A régi színház épülete 1818-ban készült el, amelyben Petőfi Sándor is játszott.
- A várostól nyugatra feküdt a középkori Hodosmonostora. Szent Péternek szentelt monostorát 1177-ben említik először, 1278 és 1293 között pusztult el. A falut még a 16. században is lakták, ma puszta Arad mellett.[8]
- Az egykor a Városháza előtt állott modern, többalakos Kossuth szobor ma már nem látható.
| Képgaléria: Arad |
|---|
[szerkesztés] Belvárosi paloták[szerkesztés] Templomok |
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született 1782. december 8-án Bartosságh József mezőgazdasági szakíró.
- Itt (az azóta Aradhoz tartozó Új-Arad mezővárosban) született 1824 március 29-én dr. Schlauch Lőrinc (Lorenz Cardinal Schlauch von Linden) szatmári majd váradi bíboros-püspök, I. Ferenc József jelöltje az esztergomi érsekségre. Eltemetve Temesváron, mauzóleumában.
- Itt született 1837-ben Kerpely Antal bányász, kohómérnök, a selmecbányai akadémia tanára, az MTA levelező tagja. (†1907)
- Itt született 1850. július 19-én Czigler Győző építész.
- Itt született 1855-ben Barabás Béla jogász, főispán, majd szenátor.
- Itt született 1884-ben Déznai Viktor közíró, az urbanisztika kutatója.
- Itt született 1885. május 11-én Rajnai Gábor színművész.
- Itt született Kuncz Ödön (1884–1965) jogtudós, közgazdász, az MTA tagja.
- Itt született 1886-ban Károly József magyar író, újságíró.
- Itt született 1886-ban Tóth Árpád költő.
- Itt született 1886. augusztus 1-jén Csatay Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter.
- Itt született 1895-ben Kövér Erzsébet költő, műfordító, pedagógus.
- Itt született 1899. július 24-én Czédly Károly jogász, közíró, műfordító.
- Itt született 1902. január 21-én Jávor Pál színművész.
- Itt született 1902. március 17.-én Balla Erzsébet költő, író.
- Itt született 1907. február 5-én Zajzon Zoltán mérnök.
- Itt született 1909. október 26-án Balla Károly költő, újságíró.
- Itt született 1925. január 16-án Inke László színművész.
- Itt született 1927. január 29-én Széplaky Endre színművész.
- Itt született 1940. január 1-jén Kozma L. György orvos, tüdőgyógyász
- Itt született 1956 október 1-jén Bognár Levente romániai magyar politikus
- Itt halt meg 1775. január 15-én br. Bajtai Antal történetíró.
- Itt halt meg 1850. február 9-én a börtönben Lenkey János honvéd tábornok.
- Itt élt, dolgozott és halt meg Kara Győző (1860-1942) magyar irodalmár és történész, az aradi 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúinak kutatója.
- Itt élt, alkotott és itt halt meg 1937. szeptember 25-én Lóránt-Lassner Sándor költő és grafikus.
[szerkesztés] Testvérvárosok
[szerkesztés] Irodalom
- Puskel Péter: Emléklapok a régi Aradról (1885–1945) (Concord Media Rt., Arad, 2005) Irodalmi Jelen Könyvek-sorozat. ISBN 973-86500-9-7
- Az aradi vár története (Zrínyi Kiadó, Budapest, 1998) ISBN 963-327-313-7
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ http://www.szatmar.ro/Jelentosen_csokkent_Arad_megye_magyar_lakossaga/hirek/47636
- ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 108. o. ISBN 963-05-4568-3
- ↑
- ↑
- ↑
- ↑ ARAD
- ↑ Foto - Arad Online - Lumea mea: Aradul de ieri si de azi
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] További információk
- Arad város önkormányzatának honlapja
- Arad adatlapja az Erdélyi Magyar Adatbankon
- Aradi műemlékek leírásai az Erdélyi Magyar Lexikonban
- Arad – Archív képgyűjtemény
[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||

