Kassai József (nyelvész)
| Kassai József (nyelvész) | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Kassai József |
| Cím | pap |
| Született | Bodrogkisfalud, 1767. március 15. |
| Nemzetiség | magyar |
| Elhunyt | Pécs, 1842. március 15. (74 évesen) |
| Munkássága | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | katolikus |
| Gyülekezet | szerencsi |
| Tisztség | plébános |
| Felszentelés | 1790 |
Kassai József (Bodrogkisfalud, Bács-Bodrog vármegye, 1767. március 15. – Pécs, 1842. március 15.[1]) nyelvész, szótáríró, római katolikus pap. Személyében a magyar nyelv etimológiai kutatásának úttörő alakját tisztelik. 1832-től a Magyar Tudós Társaság levelező tagja volt.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Középiskoláit 1778-tól a tokaji piaristáknál kezdte meg, s 1783–1784-ben a kassai főgimnáziumban folytatta, Baróti Szabó Dávid tanítványaként. 1785-től egri papnövendékként bölcseletet tanult. 1786-ban Esterházy Károly egri püspök utasítására – már mint az egri egyházmegye kispapja – a pesti egyetemre iratkozott be, s 1790-ig teológiát hallgatott.[1] Még ugyanezen év decemberében pappá szentelték,[1] s előbb 1791–1794-ben tarcali káplán, 1794 és 1824 között szerencsi plébános volt. 1824-ben nyugalomba vonult, gróf Almásy János noszvaji kastélyában élt, s nyelvészeti tanulmányainak szentelte minden idejét. 1827-ben Szepesy Ignác pécsi püspök pártfogása alá, Pécsre került, aki Kassai nagy vállalkozását, a szófejtő szótár kiadását is pénzelte.[1]
Munkássága [szerkesztés]
Nyelvészeti érdeklődését feltehetően kassai tanára, Baróti Szabó Dávid keltette fel. Figyelme a pesti egyetemen töltött évek során fordult a lexikográfia és a népnyelv felé, miután a nagyvárosban összesereglett vidéki ifjak szókincsében, nyelvhasználatában, kiejtésében felismerte a regionális különbségeket. Évtizedeken át gyűjtötte a szóelőfordulásokat – köznyelvi és tájnyelvi szavakat egyaránt –, s ennek alapján jelentette meg 1833–1838 között négykötetes szófejtő szótárát. A kiadásban csak a T betűig jutott, s kéziratai alapján több mint egy évszázad elteltével, 1962-ben Gáldi László rendezte sajtó alá a befejező részeket. Nyelvjárási gyűjtései is jelentősek, legtöbb nyelvészeti cikke a Tudományos Gyűjteményben jelent meg. Kiadatlan kéziratait az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik. Tudományos eredményei elismeréseként 1832-ben a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választotta.
Főbb művei [szerkesztés]
- Magyar nyelv-tanító könyv, mely a magyar beszédnek, és írásnak szabásait meg-ítélve, gáncsolva és megválasztva adja elé, Sárospatak, 1817.
- Barátságos és ügyes felelet azon barátságos szemügyre, melyet Miskolczon ezen eszt. 2. havában … nyomtatának, Kassa, 1818.
- Származtató, ’s gyökerésző magyar-diák szó-könyv, a mely a magyar szókat gyökeröknél foga nyelvtanítólag, s itéletesen adja elé, I–IV. köt., Pest, 1833–1838.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c d Pécs Lexikon I. (A–M). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 375. o. ISBN 978-963-06-7919-0
Felhasznált forrás [szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái V. (Iczés–Kempner). Budapest: Hornyánszky. 1897. Online hozzáférés
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 874. o. Online hozzáférés
- Magyar katolikus lexikon
- Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 628. o. ISBN 963-9257-02-8
- Új magyar életrajzi lexikon III. (H–K). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. 789. o. ISBN 963-547-759-3
