Kósa Barna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kósa Barna
Született1918. november 23.
Hosszúmező
Elhunyt2006. október 5. (87 évesen)[1]
Állampolgárságaromán
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaagrármérnök,
mezőgazdasági szakíró
SírhelyeMarosvásárhelyi református temető
SablonWikidataSegítség

Kósa Barna (Hosszúmező, 1918. november 23.2006. október 5.) romániai magyar agrármérnök, mezőgazdasági szakíró.

Életútja[szerkesztés]

Középiskoláit a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban végezte (1937), a kolozsvári Mezőgazdasági Főiskolán szerzett agrármérnöki diplomát (1941), Kassán egyéves tanárképző tanfolyamot hallgatott. 1942-ben részt vett a marosvásárhelyi Középfokú Gazdasági Tanintézet felállításában. Harcolt a második világháborúban és hadifogságból hazatérte után az iskola magyar tagozatát szervezte újjá.

A növénytermesztés és -nemesítés szakelőadója, a tangazdaság vezetője, növényfajta-bemutató kertje egyedüli volt az országban. Mikrobiológiai kísérletekkel és növényvédelmi kérdésekkel foglalkozott, 1956-tól tagja volt a Mezőgazdasági és Erdészeti Könyvkiadó magyar szerkesztőbizottságának. Pedagógiai pályájának megszakítása után üzemvezető mérnökként működött Marosvécsen (1962-67), majd az Agrosem Vetőmagtermeltető Vállalat, a Marosvásárhelyi Vetőmagvizsgáló Állomás, a Brassói Burgonya- és Cukorrépa Kutató Intézet tudományos munkatársa s üzemvezető mérnök Meggyesfalván (1975-78) nyugalomba vonulásáig.

Első cikkei a Szabad Szó szakmellékletében, a Földműves Szabad Szóban jelentek meg (1947-48), szaktanácsadással segítette a Magyar Népi Szövetség (MNSZ) székelyföldi napilapját, a Népújságot s az Előre első évfolyamát.

Kötetei[szerkesztés]

  • A zab termesztése (1952)
  • Az okszerű vetésforgó (1956)
  • A cukorrépa termesztése és magtermesztése (Antal Dániel, Koós György, Mózes Pál, Nagy Zoltán társszerzőkkel, 1957, 1959)
  • Szénakészítés (1960)
  • Takarmánynövények termesztése (Tamás Lajossal, 1981)

Irodalom[szerkesztés]

  • Pap István: Egy szakkönyv margójára. Korunk 1982/7.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Népújság – Gyászhír, 2006. október 7.

Források[szerkesztés]