Jerdon-pálmasodró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jerdon-pálmasodró
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Ferae
Rend: Ragadozók (Carnivora)
Alrend: Macskaalkatúak (Feliformia)
Család: Cibetmacskafélék (Viverridae)
Alcsalád: Pálmasodróformák (Paradoxurinae)
Nem: Paradoxurus
Faj: P. jerdoni
Tudományos név
Paradoxurus jerdoni
Blanford, 1885
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Jerdon-pálmasodró témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Jerdon-pálmasodró témájú kategóriát.

A faj ábrázolása 1885-ből

A Jerdon-pálmasodró (Paradoxurus jerdoni) vagy barna pálmasodró az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe, a macskaalkatúak (Feliformia) alrendjébe és a cibetmacskafélék (Viverridae) családjába tartozó pálmasodróformák (Paradoxurinae) alcsaládjába tartozó faj.

A fajt William Thomas Blanford írta le 1885-ben, egy Kodaikanalban gyűjtött koponya és szőrme alapján, és Thomas Caverhill Jerdon tiszteletére nevezte el Paradoxurus jerdoni-nak.[1] A törzsalfajon kívüli egyetlen alfaját, a P. j. caniscust Reginald Innes Pocock írta le egy Virajpetben gyűjtött példány alapján.[2]

Megjelenése[szerkesztés]

A Jerdon-pálmasodrónak egyenletesen barna szőrzete van, amely a fej, a nyak, a vállak, a lábak és a farok körül sötétebb, és előfordulhat, hogy a bunda enyhén deres. Noha alfajait a szőrzet színe alapján írták le, valójában rendkívül sokféle lehet, a halvány sárgásbarnától vagy világosbarnától a sötétbarnáig változhat. Az egyébként sötét farok vége néha fehér vagy halványsárga lehet. A közönséges pálmasodróval (Paradoxurus hermaphroditus) ellentétben a testen vagy az arcon nincsenek elkülönülő mintázatok, azonban ehhez a fajhoz hasonló méretű, de hosszú és sima farokkal. Megkülönböztető jellegzetessége, hogy tarkóján fordított irányban nő a szőr, hasonlóan a ceyloni pálmasodróéhoz (P. zeylonensis). A hímek testtömege 3,6-4,3 kilogramm, a fej és a test együttes hossza 43-62, valamint a farok hossza 38-53 centiméter között változik.[3][4][5]

Felső fogazata

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]

A Jerdon-pálmasodró dél-indiai elterjedési területe a Castle Rocktól a Nyugati-Ghátok déli részében lévő Kalakkad Mundanthurai Tigrisrezervátumig terjed.[6] Az 500-1300 méteres tengerszint feletti magasság közt lévő esőerdőkben él;[3] ezt a területet trópusi esőerdők maradványai tagolják a kávé- és teaültetvényekhez hasonló kereskedelmileg kihasznált foltok között. Az ilyen tájon való fennmaradása a területen előforduló gyümölcsfafajok sokféleségétől függ.[7] Csak örökzöld esőerdőkből és az ezeken túli leromlott, korábban erdőkkel borított területekről, például kávéültetvényekből jegyezték fel, lombhullató erdőkből nincsenek róla feljegyzések. Előfordul az egybefüggő és a magas hegyvidéki, valamint a mesterséges ültetvények közötti erdőfoltokban; ezen ültetvényekkel határos közepes erdőtöredékekkel borított területeken nagyobb eséllyel fordul elő, mint a fák nélküli helyek által elszigetelt erdőfoltokban.[8]

Életmódja[szerkesztés]

A barna pálmasodrók éjszakai és magányos életmódúak, nappal búvóhelyükön, például fák odvaiban, lombkoronában lévő kúszónövény-gombolyagokban, indiai királymókusok (Ratufa indica) fészkében vagy ágvillákban pihennek. A nappali alvóhelyként használt fák nagyok és általában sűrű, magas lombkoronakapcsolattal rendelkező érett erdőkben találhatók; éjszaka azonban néha szabad ágakon alszanak.[9]

A Nyugati-Ghátok esőerdeiben a barna pálmasodró az emlősök közül kulcsfontosságú terjesztője a magvaknak, mivel nagyrészt gyümölcsevő és sok növényfaj magját szórja szét. Több mint 53 őshonos és négy betelepített növényfaj gyümölcsét jegyezték fel táplálékaként, ezek étrendjének körülbelül 97%-át teszik ki. Leginkább az 1 centiméternél kisebb átmérőjű fák vagy liánok, ritkábban gyógynövények és cserjék terméseit fogyasztja. Ezen gyümölcsök közt vannak sokmagvú, pépes bogyók, közepes vagy magas víztartalmú csonthéjasok, illetve a 2 centiméternél nagyobb átmérőjű termések, például a Palaquium elliptticum, az Elaeocarpus serratus, a Holigarna nigra és a Knema attennuata fajok gyümölcsei. A gyümölcsök elérhetőségétől függően évről évre, de az éven belül is változik az étrendje. A gyümölcsökön kívül sokféle gerinces és gerinctelen állattal is táplálkozik,[10] például madarakkal, rágcsálókkal és rovarokkal.[8]

Barna pálmasodró fügét fogyaszt
A barna pálmasodró nagyrészt falakó és éjszakai életmódú


A Jerdon-pálmasodró nagyrészt falakó (a rokon közönséges pálmasodróval szemben sokkal inkább), noha az élő és a kameracsapdázás sikerei azt jelzik, hogy rendszeresen lemászik a földre.[8]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A fajt széles elterjedési területe és sok védett területen való előfordulása miatt a csak kevésbé aggodalmat adó kategóriába sorolják. Az élőhelyek pusztítása és a vadászat miatt azonban ezen területeken gyakran nincsenek nagy emlősök és madarak, például szarvascsőrűek vagy nagy galambfélék. Ezek miatt a barna pálmasodró a magvak terjesztőjeként és a biológiai sokféleség fenntartójaként fontossá válik az ember és hatása által érintett területeken.[11]

A Jerdon-pálmasodrót a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) nem fenyegetettként tartja számon, ugyanis bár populációja Délnyugat-Indiára korlátozódik, elterjedési területe nagyobb, mint amekkora a mérsékelten fenyegetettként való besoroláshoz szükséges. Egyedszáma a formális állománybecslés hiányában is nyilvánvaló az erősen zavart és széttöredezett területeken, ahol az ültetvények által dominált tájakon sok állat él, és a több területen végzett felmérésekből ismert nagy populációja is jelzi, hogy állománya jóval meghaladja azt a szintet, hogy a mérsékelten fenyegetett kategóriába lehessen sorolni. Az elmúlt három nemzedékben (15 év) történt élőhelyveszteségek nem voltak elegendőek ahhoz, hogy az élőhelyalapú populációk csökkenése miatt a mérsékelten fenyegetett kategóriába kerüljön, és ezen helyzet hasonló marad a következő három generációban. Ha jelentősen felgyorsulna az élőhelyek elvesztése (beleértve a számos fajt eltartó kávé- és kardamomültetvények átalakítását teaültetvényekké vagy más nem mezőgazdaságilag használt területté), ezt a besorolást újra kellene értékelni.[8]

A barna pálmasodrót korábban többnyire ritka fajnak tartották, de közelmúltbeli kutatások során viszonylag háborítatlan esőerdőkben, így például a Kalakkad Mundanthurai Tigrisrezervátumban, valamint a megmaradt őshonos növényzettel rendelkező erdőfoltokban, például a Valparai-fennsíkon találták meg. A Kalakkad Mundanthurai Tigrisrezervátumban ez a faj volt a leggyakrabban látott kisragadozó 1996 májusa és 1999 decembere között. Éjszakai és fán élő mivolta miatt nem határozták meg az állomány bőségét.[8]

A faj állománya feltehetően csökkent a Nyugati-Ghátokban folyó erdőirtás fő korszaka alatt, az elmúlt néhány évtizedben azonban az erdők pusztulásának mértéke alacsony volt az elterjedési területén belül, és az élőhelyalapú élőhelycsökkenést is alacsonyra értékelik. A töredezett tájakkal szemben a faj toleráns. Elterjedési területének nagy részén nem valószínű, hogy a vadászat komoly fenyegetést jelentene, de a magántulajdonban lévő ültetvényeken az illegális vadászat továbbra is gyakori, és néhány példány kétségtelenül elpusztul, de ez valószínűleg nem elég ahhoz, hogy csökkenést okozzon. A mezőgazdaság és az emberek általi betelepülés közepette leromlott és feldarabolódott erdőkből származó számos friss adat azt jelzi, hogy jelenleg nyilvánvaló rövid távú természetvédelmi szükséglet nincs a barna pálmasodrót illetően.[8]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Brown palm civet című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Blanford, W.T. (1885). "Exhibition and description of a skull of an apparently new Species of Paradoxurus (Paradoxurus jerdoni)". Proceedings of the Zoological Society of London: 612–613.
  2. Pocock, R.I. (1933). "The Palm Civets or 'Toddy Cats' of the genera Paradoxurus and Paguma inhabiting British India". Journal of the Bombay Natural History Society. 36: 856–877.
  3. a b Rajamani N.; Mudappa, D. & Van Rompaey, H. (2002). "Distribution and status of the Brown Palm Civet in the Western Ghats, South India". Small Carnivore Conservation. 27: 6–11.
  4. Blanford, W. T. (1885). "A Monograph of the Genus Paradoxurus, F. Cuvier". Proceedings of the Zoological Society of London. 53 (4): 780–808. doi.:10.1111/j.1096-3642.1885.tb02921.x.
  5. Blanford, W.T. (1888–91). Fauna of British India. Mammalia. Taylor and Francis, London. pp. 111–112.
  6. Kinnear, N. B. (1913). "The Brown Palm-Civet in North Kanara". Journal of the Bombay Natural History Society. 22: 390.
  7. Mudappa, D.; Noon, B.R.; Kumar, A. & Chellam, R. (2007). "Responses of small carnivores to rainforest fragmentation in the southern Western Ghats, India". Small Carnivore Conservation. 36: 18–26.
  8. a b c d e f https://www.iucnredlist.org/species/16104/45201757
  9. Mudappa, D. (2006). "Day-bed choice by the brown palm civet (Paradoxurus jerdoni) in the Western Ghats, India". Zeitschrift für Säugetierkunde. 71 (4): 238–243. doi.:10.1016/j.mambio.2006.01.003
  10. Mudappa, D.; Kumar, A. & Chellam, R. (2010). "Diet and fruit choice of the brown palm civet Paradoxurus jerdoni, a viverrid endemic to the Western Ghats rainforest, India": Tropical Conservation Science. 3 (3): 282–300. doi.:10.1177/194008291000300304. S2CID 56356587.
  11. Ashraf, N.V.K.; Kumar, A. & Johnsingh, A.J.T. (1993). "Two endemic viverrids of the Western Ghats, India". Oryx. 27 (2): 109–114. doi.:10.1017/S0030605300020640.