Jandó Jenő (zongoraművész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jandó Jenő
Életrajzi adatok
Született Pécs,
1952. február 1. (62 éves)
Pályafutás
Hangszer zongora
Tevékenység zeneművész

Jandó Jenő (Pécs, 1952. február 1. –) Kossuth-díjas magyar zongoraművész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1968-ban felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol előbb Nemes Katalin, később Kadosa Pál növendéke lett. 1970-ben a budapesti Beethoven Zongoraversenyen harmadik díjat, 1972-ben a versailles-i Cziffra György versenyen, és 1975-ben a milánói Dino Ciani zongoraversenyen második díjat, 1973-ban a Magyar Rádió Zongoraversenyén, és 1977-ben a sydney-i Nemzetközi Zongoraversenyen (kamarazene kategóriában) egyaránt első díjat nyert. Tanulmányait 1974-ben fejezte be, azóta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, illetve a Filharmónia szólistája. Európa számos városában fellépett, de eljutott az Egyesült Államokba és Japánba is. Olyan karmesterekkel dolgozott, mint Ferencsik János, Fischer Ádám, Kocsis Zoltán, Lamberto Gardelli, Ligeti András, Giuseppe Patané, Peskó Zoltán, Jurij Szimonov és Antoni Wit.

Lemezfelvételei számos rangos nemzetközi folyóiratban részesítették elismerő kritikában. Liszt Ferenc műveinek válogatását lemezre vette a zeneszerző saját hangszerén. 1992-ben a Liszt Társaság Nagydíjával jutalmazták Liszt posztumusz zongoraversenyének felvételéért. Lemezre vette Bartók Béla összes zongoraművét, Haydn, Mozart és Beethoven összes zongoraszonátáját, J. S. Bach Wohltemperiertes Klavier-ját, Mozart, Grieg, Schumann, Dvořák és Brahms zongoraversenyeit, Liszt és Schubert zongoraműveit.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Jandó Jenő zeneszerző volt, felesége Takács Tamara operaénekes.

Jelentősebb díjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelent felvételei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]