Jack London

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jack London
Jacklondon.jpg
Élete
Született 1876. január 12.
San Francisco, Kalifornia, USA
Elhunyt 1916. november 22.
Glenn Ellen, Kalifornia, USA (40 évesen)
Nemzetiség amerikai
Pályafutása
Hatottak rá Ouida, Charles Darwin, Herbert Spencer, Friedrich Nietzsche, David Starr Jordan, Thomas Henry Huxley, John Tyndall, Ernest Haeckel, Karl Marx
Hatása Richard Wright, Jack Kerouac, Robert E. Howard, George Orwell, Scott Sigler, Anton LaVey, Christopher McCandless
Jack London Signature.svg
Jack London aláírása

Jack London (John Griffith Chaney), (San Francisco, Kalifornia, 1876. január 12. – Glenn Ellen, Kalifornia, 1916. november 22.) amerikai író, elbeszélő.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jack London az egyik első világirodalmi rangú amerikai író, népszerűsége mind a mai napig töretlen. Az emberi társadalom megreformálásáért küzdött, legkedvesebb szereplői vakmerő kalandorok, „éneklő” és „beszélő” kutyák, legkedvesebb színterei az erdő és a tenger voltak.

Apja vándor asztrológus volt, annak törvénytelen gyerekeként jött a világra. Röviddel születése után anyja feleségül ment John Londonhoz. Gyermekévei mély nyomorban, kemény munkával és szenvedélyes olvasással teltek.

Már 13 évesen napi 12-18 órát dolgozott a konzervgyárban, s gyakorlatilag ő tartotta el családját. Menekülést keresve ebből a robotéletmódból, régi dajkájától, Virginia Prentiss-től kért kölcsön, s a kölcsönpénzből bárkát vett, amivel osztrigakalóznak csapott fel. Igencsak veszélyes életmód volt ez, ugyanis az osztrigaőrök nemegyszer a kalózok után lőttek. Ebből a korszakból kezdődött ismerkedése „John Barleycornnal” (avagy az alkohollal), ahogy azt az Alkoholmámorban (korábban magyarul Sárga Sátán címmel jelent meg, az eredeti angol cím John Barleycorn) című művében olvashatjuk. Már itt kitűnik az a tulajdonsága, ami élete végéig meghatározza, bármit csináljon is, első kell legyen benne. Így ő kell legyen a legvakmerőbb osztrigakalóz, s a kocsmákban a legelső ivó, valamint legjobb cimbora, aki természetesen nagylelkűen fizet.

1893-ban elszegődött egy fókavadász hajóra, amely egész Japánig elment, s itt 17 évesen kiverekedte, hogy egyenrangúnak tekintsék a többi matrózzal.

Miután visszatért Amerikába, alkalmi munkákkal próbálkozott, például szenet talicskázott egy vasútállomáson, ahol két ember munkáját végezte el fél munkabérért, de megunta, majd felcsapott hobónak Kelly hadseregében, s csavargásért 30 napig börtönbe is került. Kalandjait az Országúton című regényében örökíti meg.

Majd visszatért Oaklandbe, ahol lázas tanulásba kezdett, mint azt önéletrajzi regényében, a Martin Edenben olvashatjuk. Napi 19 órát tanult, alig evett és keveset aludt, végül sikeresen leérettségizett, fél évet járt egyetemre is, majd anyagi okok miatt elszegődött mosodai munkásnak, ahol ő is elkapta az aranylázt, és Klondike-ba utazott sógora, James Shepard társaságában. Aranyat nem talált, de itt szerzett tapasztalatai alapján írta meg későbbi világhírű műveit. Ezért nagy árat fizetett, elkapta a skorbutot, ami miatt négy fogát elveszítette, s valószínűleg későbbi betegségei is részben innen eredtek. Sokat utazott, volt haditudósító is az orosz–japán fronton.

A tőle megszokott elszántsággal próbált meg írni és publikálni, s kezdett felívelni írói karriere, majd rendeződni anyagilag is az élete.

1900. április 7-én elvette Bessie Maddernt, nem szerelemből, hanem egyfajta ragaszkodásból, s mert meg volt győződve róla, hogy életerős gyerekeik lesznek. Két gyerekük született, Joan es Bessie. 1903-ban értesítette Bessie-t, hogy elhagyja, 1904-ben törvényesen is elváltak.

1905-ben elvette Charmian Kittredge-t, aki Russ Kingman biográfus szerint „London lelki társa volt, mindig az ő oldalán és egy tökéletes társ”. London jachtján rengeteget utaztak, többek közt a Hawaii szigeteket, s Ausztráliát is meglátogatták. Ugyanebben az évben vásárolta meg London a Glen Elleni farmját.

Élete vége fele újra gazdasági válságba jutott, a farmja csődbe ment, alkoholizmusa és vesebetegségei legyengítették, míg végül morfiumtúladagolásban halt meg 1916. november 22-én. Máig vitatott, hogy öngyilkos lett-e, vagy nem. Azt az elméletet, hogy öngyilkos lett, főleg azok a regényei támasztják alá, ahol a főhős a végén öngyilkos lesz (Martin Eden, Tengeri Farkas).

A The Son of the Wolf (1900, magyarul Északi Odüsszeia címen jelent meg 1975-ben) című novelláskötete volt az, amely óriási sikert és világhírnevet szerzett neki. Mintegy ötven könyvet írt, amelyek hamar megjelentek más nyelveken is.

Jack London gondolkodását döntően befolyásolta Marx, Darwin, Nietzsche és Spencer. Szocialistának vallotta magát, determinista módon fogta fel az emberi társadalmat, és hitt a felsőbbrendű emberben. Irodalmilag Stevenson és Kipling követője volt.

Műveiből számtalan – részben ifjúsági – film és tévésorozat készült. Néhány művét még életében filmre vitték, kettőben maga is játszott.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • The Son of the Wolf, 1900. (A farkas fia)
  • The Call of the Wild, 1903. (A vadon szava)
  • The Sea Wolf, 1904. (A tengeri farkas)
  • Before Adam, 1906. (Ádám előtt)
  • White Fang, 1906. (Fehér Agyar)
  • The Road, 1907. (Az országúton)
  • The Iron Heel, 1907. (A vaspata)
  • Martin Eden, 1909.
  • John Barleycorn, 1913. (A sárga sátán)
  • The Star Rover, 1915. (Kóbor csillag)
  • Jerry of the Islands, 1917. (A beszélő kutya)
  • Michael, Brother of Jerry, 1917. (Az éneklő kutya)

Magyar fordítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különösen sok novelláját ültette át magyar nyelvre Tersánszky Józsi Jenő.

  • Aranyásók Alaszkában
  • Ádám előtt
  • A beszélő kutya
  • Éneklő kutya
  • Fehér Agyar
  • Kóbor csillag
  • Martin Eden
  • A maják kincse
  • Messze földön (válogatott elbeszélések)
  • A mexikói
  • Országúton
  • Tengeri farkas
  • A vadon szava
  • A vaspata
  • A Hawaii-szigetek titka
  • Keesh fia Keesh
  • Snark - kirándulás a Föld körül
  • Mikor az Isten kacag
  • Az Észak rengetegeiben
  • Az élet szerelme
  • Arany a Stewart völgyében
  • A nap fia
  • A nagy ház asszonykája
  • A korhely és a tündér
  • A hold völgyében
  • Fehérek és színesek
  • Az óceán meséi
  • A büszkeség háza
  • A kalózhajó
  • Tüzes napsugár
  • Lady
  • Kaland
  • A fehér csend
  • A lázadók
  • Farkasvér
  • A barna farkas
  • Fehér csend

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi kisenciklopédia I. (A–L). Szerk. Köpeczi Béla, Pók Lajos. Budapest: Gondolat. 1976. ISBN 963-280-285-3

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Jack London témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jack London témájú médiaállományokat.