Istvánffy Gyula (néprajzkutató)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Alensha (vitalap | szerkesztései) 2019. október 19., 15:56-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Élete)
Ez a szócikk a néprajzkutatóról szól. Hasonló címmel lásd még: Istvánffy Gyula (egyértelműsítő lap).
Istvánffy Gyula
Született1863. november 20.
Miskolc,
Elhunyt1921. február 12. (57 évesen)
Miskolc,
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaIstvánffy Gyuláné Márki Gabriella (1869–1943)
Foglalkozásapolgáriskolai tanár, etnográfus, népmesegyűjtő, költőa
Sablon • Wikidata • Segítség

Istvánffy Gyula (Miskolc, 1863. november 20. – Miskolc, 1921. február 12.) polgáriskolai tanár, etnográfus, népmesegyűjtő, költő.

Élete

Római katolikus kispolgári családban született. Apja, Istvánffy György (1822–1880),[1] kereskedő, anyja, Lang Jozefa (1840–1918) volt. A gimnázium négy alsó osztályát szülővárosában, az V. és VI. osztályt az egri cisztercitáknál, a VII.-et ismét Miskolcon végezte. 1880. szeptember 8-án a minorita-rend növendékei közé lépett és egy évet mint novícius Nyírbátorban (Szabolcs megye) töltött és ugyanazon idő alatt magán úton az érettségi vizsgálatra készült és azt a rend provinciálisának kivánságára a miskolci református gimnáziumban tette le. 1881. augusztusban Nagyenyedre küldték elemi iskolai tanítónak; innét 1882. július 4-én, elhagyva a papi pályát, egyideig a pénzügyi fogalmazói pályára készülvén, a nagyenyedi magyar királyi adófelügyelőségnél dolgozott. 1883-ban Budapestre ment és 1886-ig az állami pedagógiumban a nyelv- és történettudományi szakcsoportból polgári iskolákra oklevelet nyert. Azután 1887-88-ban Parádon nevelősködött és ezalatt főleg a palóc nép életének tanulmányozásával foglalkozott. 1888. szeptember 8-án a liptószentmiklósi állami polgári iskolához neveztetett ki a latin nyelv tanárának. 1890. októbertől titkára a Magyarországi Kárpát-egyesület liptói osztályának, 1894-től titkára a liptószentmiklósi magyar társalgó-körnek; 1895. januártól az ottani magyar daláregyesületnek alelnöke. 1908-tól a miskolci polgári leányiskola igazgatója volt.

Felesége

Feleségül vette 1892. január 9.-én Márki Gabriella (*Nagyszalonta, 1869. szeptember 18.–†Budapest, 1943. november 19.) kisasszonyt,aki [2] tanár és író volt. Istvánffy Gyuláné Márki Gabriella szülei Márki István (1842–1885),[3] királyi tábla pótbíró és Linde Márta asszony voltak. Az apai nagyszülei Márki János (1812–1892), uradalmi tiszttartó, Bihar vármegye virilis bizottsági tagja,[4] és Zay Julianna (1817–1876) voltak. Istvánffy Gyuláné elnöke volt a Szociális Misszió miskolci iskolai szervezetének, valamint a Keresztény Nôi Táborpártnak, főtitkára az országos legitimista Magyar Nôk Szent Korona Szövetségének, valamint tagja a Katholikus Háziasszonyok Országos Egyesületének is. Istvánffy Gyuláné Márki Gabriella egyik elsőfokú unokatestvére, dr. sarkadi Márky-Zay Lajos (1885–1962), jogász, az Országgyülési Gyorsiroda főnöke, aki 1917. június 15.-én nemességet szerzett IV. Károly magyar királytól, valamint az engedélyt, hogy édesanyja, Nuszbek Sándorné Márki Mária leánykori vezetéknevét, valamint anyai nagyanyja, Márki Jánosné Zay Julianna leánykori vezetéknevét viselhesse "Márki-Zay" alakként; egyben a "sarkadi" nemesi előnevet is szerete meg adományban. Istvánffy Gyuláné Márki Gabriella egyik nagybátyja, Márki Sarkad János, gyulai közjegyző, 1913. augusztus 27.-én; nemességet, családi címert és a "sarkadi" nemesi előnevet szerezte meg adományban I. Ferenc József magyar királytól.

Írásai

Költeményeket írt a következő lapokba: Miskolcz (1881-82.), miskolczi Emléklapok, borsodmegyei lapok (1886-87), Budapest (1881. Füredy Ottó álnév alatt is), a nagy-enyedi Közérdek (1881-84. Cserkesz álnév alatt is), Magyar Korona (1882), Borsod-Miskolczi Közlöny (1883.), Tata és Vidéke (1883). Képes Családi Lapok (1883), Urambátyám (1886. Istokfy álnév alatt is), Eger (1887-93), Hasznos Mulattató (1888), Felvidéki Hiradó (1889-92), Liptó (1892-93. Gócsi Muki álnév alatt); erdélyi leveleket a Miskolczba (1881), fürdői leveleket az Egerbe (1887-88.); elbeszéléseket, tárcákat a Leány Világba (1886-87), a Magyar Ifjuságba (1887.) Ethnographiai, földrajzi s egyéb czikkeket, meséket és palócz népköltési adatokat írt a Turisták Lapjába (1890-92), az Ethnographiába (1890. Egy török és egy palócz népmese rokonsága, Egy kis adalék a palócz nép babonáihoz, 1891. Palócz találos mesék, Bethlehemi pásztorjáték a mátraalji palóczoknál, 1892. Adatok a palócz nép babonáihoz, 1894. Mátraalji palócz lakodalom, Mátravidéki palócz szokások, Ujabb adalékok a palóczok néprajzához, Felvidéki tót babonák, 1895. Palócz babonák és gyermekjátékok 1896. A borsodi matyó nép élete), a Nemzetbe (1891. márcz. 6.), az Egyetértésbe (1891. máj. 31.), az Egerbe (1892-93), a Borsodmegyei Lapokba (1886), a Felvidéki Hiradóba (1890), az Én Ujságomba (1892-93), a M. Nyelvőrbe (1894-95. Palócz népnyelvi adatok), a Liptóba (1894. 36. sz. Palócz néprajzi tanulmányok) és az Ethnolog. Mittheilungenbe (1887-89).

Munkái

  • Palócz mesék a fonóból. Liptó-Szent-Miklós, 1890. (Ism. 1891: Budapesti Hirlap, Egyetértés, Főv. Lapok, Ethnographia sat.)
  • A palóczok «barbonczása» Budapest, 1890. (Különnyomat a Turisták Lapjából).
  • A diósgyőr-hámori völgy. Budapest, 1891. nyolcz képpel. (Különny. a Turisták Lapjából).
  • Juhászélet a Liptói havasokon. Budapest, 1892. (Kül. ny. a Turisták Lapjából.)
  • Adatok a palócz nép babonáihoz. Budapest, 1892. (Kül. ny. az Ethnographiából.)
  • Palócz babonák és temetkezési szokások. Budapest, 1892. (Kül. ny. a Turisták Lapjából.)
  • A palócz néprajzi tanulmányok. Budapest, 1894. (Kiadta a m. néprajzi társaság. Ism. Egyetértés, M. Hirlap, Magyarország, Pesti Hirlap sat.)
  • Az alacsony Tátra hegységei. Budapest, 1895. hat képpel. (Kül. ny. a Turisták Lapjából.)
  • Palóc népköltési gyűjtemény. Miskolc, 1963.

Források

Jegyzetek

További információk

  • Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk. Bodó Sándor, Viga Gyula. Bp., Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Révai nagy lexikona. Bp., Révai, 1911-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Istvánffy_Gyula_(néprajzkutató)&oldid=21824231”