II. Szenuszert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
II. Szenuszert
Szenuszret, Szeszósztrisz
előd
egyiptomi fáraó
utód
II. Amenemhat
XII. dinasztia
III. Szenuszert

Uralkodása i. e. 1880–1873 (Kákosy)
i. e. 1897–1878
Prenomen
<
ra xpr xa
>

Haheperré
Ré megtestesülése megjelenik
Nomen
<
wsr s D21
t
z
n
>

Szenuszert
Uszert [istennő] embere
Apja II. Amenemhat
Főfelesége II. Nofret, I. Henemetnoferhedzset
Mellékfeleségek Henemet (?), Itaweret (?)
Gyermekei III. Szenuszert, Szenuszertszoneb, Itakajet, Nofret, Szithathorjunet
Sírja kahúni piramis, fajjúmi öntözőrendszer

II. Szenuszert, görögösen Szeszosztrisz, uralkodói nevén Haheperré, (ur.: kb. i. e. 1895i. e. 1878) az ókori egyiptomi XII. dinasztia negyedik fáraója. II. Amenemhat fia. Uralkodására béke volt jellemző, virágzott a kereskedelem, kiépült a fajjúmi öntözőrendszer.[1] Piramisa Káhúnban áll, a rajta dolgozó munkások falva az első fennmaradt tervezett települések egyike, jelentős lelőhely.

Családi háttere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Amenemhat fáraó fia volt. Négy felesége ismert, mindannyian a testvérei voltak: II. Nofret, I. Henemetnoferhedzset – tőle született utódja, III. Szenuszert –, valamint valószínűleg Henemet és Itaweret.[2] III. Szenuszerten kívül még négy gyermeke ismert, nekik nem tudni, ki volt az anyjuk. Szenuszertszoneb herceget és Nofret hercegnőt egy kahúni, ma Berlinben őrzött papiruszon említik, mely a királyi családnak bemutatott áldozatokat sorolja fel. Itakajet hercegnőt, akit szintén említ a papirusz, III. Szenuszert dahsúri piramiskomplexumában, a III. piramisban temették el. Szithathorjunet hercegnőt, aki valószínűleg III. Szenuszert felesége volt, Kahúnban temették el, itt talált ékszerei az egyiptomi aranyművesség remekei.[3]

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dinasztiája fáraói közül II. Szenuszert uralkodásának hosszáról van a legtöbb vita. A torinói királypapirusz a dinasztia egy ismeretlen királyánál 19 évnyi uralkodási időt említ, ezt a királyt gyakran azonosítják Szenuszerttel, neki azonban a legmagasabb, korabeli dokumentumokban említett uralkodási éve a nyolcadik (ez egy homokkő sztélén szerepel, melyet 1932 júniusában találtak a toskai kőbányában).[4]

Emiatt szokás tíz évnyi vagy kevesebb uralkodási időt tulajdonítani neki, a 19 évnyi uralkodást pedig utódjának, III. Szenuszertnek. Más egyiptológusok, mint Jürgen von Beckerath és Frank Yurco szerint azonban II. Szenuszert uralkodása tartott 19 évig, tekintve, hogy kevesebb idő alatt nehéz lett volna kivitelezni a neki tulajdonított építkezéseket, úgymond a kahúni piramiskomplexumot, amely „még a Középbirodalom piramisainál rendszerint használt vályogtéglákból is tizenöt-húsz évbe telhetett felépíteni” (Yurco).[5]

Elődjétől eltérően II. Szenuszert jó kapcsolatot tartott fenn a területi kormányzókkal, akik csaknem olyan gazdagok voltak, mint maga a fáraó.[6]

Szenuszert melldísze

Szenuszert nagy érdeklődést tanúsított a fajjúmi oázisok iránt, és a megművelhető földterület növelése érdekében kiépíttetett itt egy kiterjedt csatornarendszert, Fajjúm és a mai Bahr-Juszuf csatorna között, a Moérisz-tavon át. Ez a csatornarendszer elszívta és hasznosította azt a vizet, ami a tóba ömölve elpárolgott volna. Nem biztos, hogy az építkezés Szenuszert uralkodása alatt be is fejeződött, de kétségtelen, hogy a fáraó nagy szerepet játszott a környék jelentőségének növelésében.[7][8]

A királyi nekropoliszt is erre a környékre, Kahúnba költöztette Dahsúrból; a hely a XII. dinasztia uralkodásának hátralévő részében és a XIII. dinasztia alatt Egyiptom közigazgatási fővárosa maradt. Az itt épülő piramison dolgozó munkások falva Szenuszerthotep („Szenuszert elégedett”, mai nevén Káhún).[9]

Nem tudni, II. Szenuszert társuralkodóként maga mellé vette-e fiát, ahogy az a Középbirodalom idején szokásban volt. A társuralkodás mellett szóló bizonyítékként felmerült egy szkarabeusz, melyen mindkét király neve szerepel, egy felirat, melyen a két fáraó idejében megkezdett bizonyos szertartások folytatását ünneplik, és egy papirusz, mely egyszerre említi II. Szenuszert tizenkilencedik és III. Szenuszert első uralkodási évét.[10] Egyik sem perdöntő bizonyíték azonban a társuralkodás létére.[11] A papiruszt ezenkívül kizárja a bizonyítékok közül, hogy időközben bebizonyították, egy generációval későbbi, azaz III. Szenuszert tizenkilencedik és III. Amenemhat első évét említi. II. Szenuszert uralkodásából származó dokumentumot mindeddig Kahúnban, az új fővárosban nem találtak.

Sírja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szenuszert piramisa

II. Szenuszert 48,65 m magas piramisa, a Szenuszert megjelenik a fajjúmi Hawara-medence bejáratánál, a mai El-Lahún (Kahún) település közelében épült, nem a korábbi, dahsúri piramisok mellett, ahol apjáé áll. A közelben völgytemplom állt, de romjaiból nem rekonstruálható az alaprajz. A piramisnak magának az alapját az a sárga mészkőtömb alkotta, amit a helyszínen találtak, és csak a megfelelő formára kellett alakítani. Az épímény többi része vályogtéglából készült. Kőborítását a XIX. dinasztia idején nagyrészt elhordták II. Ramszesz egy építkezéséhez.[12]

A bejárattól folyosó vezet egy előkamráig, majd újabb folyosó, fokozatosan emelkedve, a sírkamra előtti helyiségig. Itt kilencven fokban balra elfordulva lehet bejutni magába a sírkamrába, ami a piramis délkeleti részében található, nyugati végében áll a vörösgránit szarkofág, mely előtt alabástrom áldozati asztal állt. A helyiség délkeleti sarkából rövid folyosó vezet egy kis oldalkamrába, ahol megtalálták valakinek, feltehetően a fáraónak a lábcsontjait. A sírkamra északnyugati sarkából egy folyosó indul, mely a sírkamrát körbefutva az előszobát a sírkamrával összekötő folyosóba torkollik, szimbolikus szigetté változtatva a sírkamrát.[12]

A piramiskomplexumot mészkőborítású fal veszi körül, a falon belül további temetkezési helyek találhatóak, köztük kápolnák, masztabák, illetve egy kisebb piramis, talán egy királyné temetkezési helye.[12]

Elsőként Richard Lepsius expedíciója vizsgálta meg az 1840-es években, de részletesen Flinders Petrie tárta fel később. A sírt már az ókorban kirabolták, ennek ellenére a bejárat megtalálása hónapokba telt a régészeknek, mert építői ügyesen elrejtették a piramis melletti udvar kövezete alá.[12]

1889-ben Flinders Petrie II. Szenuszert sírjának egy elárasztott helyiségében talált egy ureuszt, ami eredetileg a fáraó temetkezési kellékei közé tartozhatott.[13] Ez ma a kairói Egyiptomi Múzeumban található. A közelben megtalálták egyik lánya, Szithathorjunet sírját is, benne számos ékszerrel, köztük melldíszekkel és egy diadémmal.

2009-ben egyiptomi régészek új ásatásokba kezdtek, és a káhúni piramis közelében fáraókori múmiákat találtak festett fakoporsókban. Ezek az első múmiák, melyeket ennek a piramisnak a környékén találtak.[14]

Név, titulatúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fáraók titulatúrájának magyarázatát és történetét lásd az Ötelemű titulatúra szócikkben.
Hórusz-név
G5
s T32 N16
N16
Srxtail2.svg
Szesemtaui
A Két Föld vezetője
Nebti-név
G16
s xa
a
Y1
Aa11
a
t
H6
Szehamaat
Aki Maat [az igazság] megjelenését okozza
Arany Hórusz-név
G8
Htp
nTrw
Szehotep-neteru
Aki az istenek kedvére tesz
Alsó‑  és Felső‑Egyiptom királya
M23 L2
Hiero Ca1.png
ra xpr xa
Hiero Ca2.png
Haheperré
Ré megtestesülése megjelenik
Ré fia
G39 N5
 
Hiero Ca1.png
wsr s D21
t
z
n
Hiero Ca2.png
Szenuszert
Uszeret [istennő, „az erős”] embere

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. szerk.: Shaw, Ian: Az ókori Egyiptom története. Debrecen: Gold Book Kiadó. ISBN 963-425-022-X Fordította: Kmilcsik Ágnes (2004) , p.179
  2. Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson. ISBN 0-500-05128-3 (2004) , p.92
  3. Dodson & Hilton, op.cit. pp.96–99
  4. Mark Stone, Reading the Highest Attested Date for Senwosret II: Stela Cairo JE 59485, GM 159(1997), pp.91-100
  5. Frank Yurco: Black Athena: An Egyptological Review in: Black Athena Revisited (szerk.: M. Lefkowitz), University of North Carolina Press: 1996, p.69 (ISBN 0-8078-4555-8)
  6. Peter Clayton, Chronicle of the Pharaohs, Thames & Hudson Ltd. (1994), p.83
  7. Miroslav Verner, The Pyramids: The Mystery, Culture, and Science of Egypt's Great Monuments, Grove Press 2002. p.386
  8. Shaw, op.cit., pp.179-180
  9. W. M. F. Petrie, Illahun, Kahun and Gurob, London 1891, pp.5ff.
  10. William J. Murnane: Ancient Egyptian Coregencies, Studies in Ancient Oriental Civilization (SAOC) 40. The Oriental Institute of the University of Chicago, 1977, p.9
  11. William J. Murnane, op. cit., p.9
  12. ^ a b c d Alan Winston: The Pyramid of Senusret II at Lahun in Egypt
  13. Clayton, p.80
  14. Johnson, C. Cache of mummies unearthed at Egypt's Lahun pyramid. April 26, 2009.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Szenuszert témájú médiaállományokat.
Előző uralkodó:
II. Amenemhat
Egyiptom uralkodója
i. e. 19. század
XII. dinasztia
A fáraók kettős koronája
Következő uralkodó:
III. Szenuszert
  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap