Ötelemű titulatúra
Az ötelemű titulatúra az Ókori Egyiptom fáraóinak teljes titulatúrája. Öt névből és a hozzájuk tartozó öt címből – Hórusz, Két Úrnő, Arany Hórusz, Felső- és Alsó-Egyiptom királya, Ré fia – állt. Az ötelemű titulatúra már az Óbirodalom idején kialakult.[1]
A Hórusz cím arra az istenre utal, akinek a fáraó a földi megtestesülése volt. Már Narmer fáraó is úgy írta le nevét, hogy a szereh (téglalap alakú keret, mely eleinte a fáraók nevét, az ötelemű titulatúra kialakulása után csak a Hórusz-nevet vette körül) fölött ott volt a Hóruszt jelképező sólyomfigura. A Két Úrnő (nb.tỉ) Felső- és Alsó-Egyiptom védőistennőire, Nehbetre és Uadzsetre utal, és azt jelzi, hogy a fáraó az ő védelmük alatt áll. Ezek a címek Hór-Aha fáraó idején jelennek meg.[1]
Az Arany Hórusz jelenik meg legkésőbb a címek közül, több változatban is szerepelt, mielőtt véglegessé vált. Hufu (Kheopsz) idején két arany Hóruszként szerepel, I. Pepinél arany Hóruszokként, az Újbirodalom után pedig kapcsolatba hozták Hórusznak Széth fölötti győzelmével, az aranyat jelentő nub (nbw) szó ugyanis, amelynek hieroglif jelén Hórusz sólyma állt, Széth egyik nevére hasonlított.[1]
A Felső- és Alsó-Egyiptom királya (nỉsw.t-bỉ.t) cím már az I. dinasztia idején megjelenik. Hieroglif jelei a két országrész jelképei, a sás és a méh. A Ré fia (sza Ré) címet a IV. dinasztia idején élt Dzsedefré viselte elsőként.[2] Ebben a címben szinte mindig szerepelt a napisten, Ré neve.[3]
A címek közül a Ré fia (z3 rˁ) után állt a fáraó személyes neve, amelyet születésekor kapott és melyen ma ismerjük őket (pl. Tutanhamon). A többit trónra lépésekor vette fel. Kortársai azon a néven emlegették, amelyiket a Felső- és Alsó-Egyiptom királya cím vezetett be (pl. Nebheperuré). Előfordult, hogy trónra lépésekor születésekor kapott nevéhez is hozzátett még egy jelzőt, például meri-Amon („Ámon kedveltje”) vagy heka-Uaszet („Théba uralkodója”).[3]
Az öt név közül a Hórusz-nevet szerehbe írták, a két utolsót pedig kártusba. A négyszögletes szereh palotahomlokzatot jelképezett, rajta sólyom ült. A kártus az örökkévalóságot jelképező senu hieroglifa nyújtott alakja, eleinte kevés kivételtől eltekintve csak a fáraó és – a Középbirodalom idejétől – legmagasabb rangú feleségei írhatták kártusba a nevüket, a XX. dinasztia idejétől – mikor Ámon papságának hatalma annyira megnőtt, hogy már felért a fáraóével – már a főpapok is.
| Hórusz-név |
|
Kanakht Emhaimaat Az erős bika, ki felragyog az igazságban |
||||||||||||||||||||||
| Nebti-név |
|
Szemenhepuszegerehtaui A törvényhozó; aki békét hoz a Két Földnek |
||||||||||||||||||||||
| Arany Hórusz-név |
|
Aakhepes-huszetiu Nagy bátorságú; aki lesújt az ázsiai népekre |
||||||||||||||||||||||
| Alsó‑ és Felső‑Egyiptom királya |
|
Nebmaatré Az igazság ura Ré |
||||||||||||||||||||||
| Ré fia |
|
Amenhotep Hekauaszet Ámon elégedett; Théba uralkodója |
Források [szerkesztés]
- ^ a b c Kákosy László. Az ókori Egyiptom története és kultúrája. Budapest: Osiris (2003). ISBN 963-389-497-2 ISSN 1218-9855, p.229
- ↑ Kákosy, op.cit., p.230
- ^ a b Dodson, Aidan, Hilton, Dyan. The Complete Royal Families of Ancient Egypt. Thames & Hudson. ISBN 0-500-05128-3 (2004), p.11
