Káhún

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 29° 14′, k. h. 30° 58′

A város alaprajza

Káhún arab (arabul: كاهون – Kāhūn) óegyiptomi piramisváros, a Középbirodalom építészeti emlékeinek fontos lelőhelye.[1] A település a Fajjúm-oázis bejáratánál fekszik, a XII. dinasztia korából származik. A tervezett városban feltehetően azok a felügyelők, építőmesterek és papok laktak, akik II. Szenuszert (Kr. e. 19. század eleje) fáraó sírjának építésén dolgoztak, majd halotti kultuszát ápolták. A város mellett áll az uralkodó piramisa. A település még a Középbirodalom idején elnéptelenedett, majd belepte a sivatagi homok, ennek köszönhető fennmaradása.

A város alaprajza kb. 350×400 méteres szabálytalan négyszög. Fal vette körül, fő égtájak irányában futó, derékszögekben találkozó utcák hálózata osztotta tömbökre. A keleti városrész volt a papoké, ez foglalja el az egész terület kétharmadát, s a város többi részétől fal választotta el. Valamennyi ház szárított vályogtéglából épült. Az egyszerűbbeknek 2-3 helyisége volt, a rangosabbak házai belső udvarral rendelkeztek, a legelőkelőbb házak több udvar köré rendeződtek. A legnagyobbak akár 60-80 helyiségből is állhattak.

A település jelentős részét Flinders Petrie angol régész tárta fel (1888 és 1890 között, valamint 1914-ben) és nagy mennyiségű papiruszleletet talált itt, melyek mind adminisztratív iratokat, mind vallási szövegeket, mind pedig káhúni királyhimnuszokat tartalmaztak.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A lelőhely el-Láhún és Illáhún néven is gyakran előfordul, amely a közeli modern falu اللاهون, al-Láhún nevéből származik

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • W. M. F. Petrie, Illahun, Kahun and Gurob. London, 1891
  • Szentkirályi Zoltán - Détshy Mihály: Az építészet rövid története ISBN 963-10-6763-7

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város virtuális rekonstrukciója és az ásatások története