I. Lúcia tripoliszi grófnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Lúcia
Lucia of Tripoli.jpg
I. Lúcia tripoliszi grófnő Tripolisz ostroma idején 1289-ben, részlet

Tripoliszi Grófság grófnője
Lucie I
Uralkodási ideje
1288. április 26.1289. április 26.
Örököse Toucy Fülöp
Elődje VII. Bohemond
Utódja egyiptomi hódítás
Antiochiai Hercegség címzetes hercegnője
Lucie I
Uralkodási ideje
1287. október 19.1299. június 29. (körül)
Elődje VII. Bohemond
Utódja I. Fülöp
Életrajzi adatok
Uralkodóház Poitiers-ház
Teljes neve Antiochiai (Poitiers) Lúcia
Született 1265 körül
Antiochia
Elhunyt 1299. június 29. (körül) (34 évesen)
Házastársa II./IV. (Toucy) Narjot, Laterza ura, Durazzó főkapitánya, a Szicíliai (Nápolyi) Királyság tengernagya (1250 körül–1293)
Gyermekei Fülöp (1285 körül–1300 (után))
Édesapja VI. Bohemond antiochiai herceg (1237–1275)
Édesanyja Szibilla örmény királyi hercegnő (1240 körül–1290)

I. Lúcia (Luca) (Antiochia, 1265 körül – 1299. június 29. (körül)), franciául: Lucie d'Antioche, olaszul: Lucia d'Antiochia, arabul: لوسيا كونتيسة طرابلس, születése jogán antiochiai hercegnő és tripoliszi grófnő, öröksége révén Antiochia címzetes uralkodó hercegnője és Tripolisz uralkodó grófnője. I. Izabella örmény királynő anyai unokája. A Poitiers-ház uralkodója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VI. Bohemond (12371275) antiochiai herceg és Szibilla (1240 körül–1290) örmény királyi hercegnő[1] lánya. Kislány volt még, mikor 1268-ban az egyiptomi seregek elfoglalták az Antiochiai Hercegséget. Az uralkodócsalád ekkor a szomszédos Tripoliszi Grófság székhelyén, Tripoliszban rendezkedett be, mivel 1187 óta az antiochiai hercegek a Tripolisz grófja címét is viselték. 1278 körül feleségül ment II./IV. (Toucy) Narjot-hoz, Toucy Fülöpnek (1220 körül–1277), a Konstantinápolyi Latin Császárság régensének (ur.: 12451247) elsőszülött fiához.

A Konstantinápolyi Latin Császárság 1261-es bukása után Fülöp követte császárát, II. Baldvint Franciaországba, majd Anjou Károly francia királyi herceget követte a pápa által ráruházott, majd a franciák által elfoglalt és megszállt Szicíliai Királyságba, ahol Fülöp lett a királyság tengernagya, mely tisztséget fia, Narjot is örökölt, és a Tarantói Hercegségben Laterza uradalmát igazgatta. Lúcia itt élt férjével, és egy fiuk is született, Fülöp. 1287. október 19-én azonban bátyja, VII. Bohemond (1260/621287) gyermektelenül meghalt, és Lúcia megörökölte a Tripoliszi Grófságot és az antiochiai hercegi címet. Lúcia ekkor a Nápolyi (Szicíliai) Királyságban tartózkodott, így VII. Bohemond és Lucia anyjának, Szibilla özvegy hercegnének ajánlották fel a kormányzást, aki már fia kiskorúsága idején is vitte a kormányrudat, de nézeteltérés alakult ki a hercegné és a város vezetése között, ezért Szibilla lemondott a hatalomról, és hazájába, Örményországba távozott. Lúcia 1288 elején a férjével hajón a Jeruzsálemi Királyság fővárosába, Akkonba érkezett. A Tripoliszi Grófság vezetése azonban megosztott volt Lucia örökségének és hatalmának elismerése ügyében, de végül az örökös grófnő 1288. április 26-án bevonulhatott Tripoli városába, és átvette az országa vezetését. Az egyiptomi szultán viszont kihasználta a városban kialakult ellentéteket, és 1289. elején megtámadta Tripoliszt. Lúcia épp egy évnyi uralkodás után kénytelen volt átengedni grófságát Al-Manszúr Kaláún egyiptomi szultánnak 1289. április 26-án, a trónfosztott uralkodónő pedig Ciprusra menekült, ahol főhűbérura, a jeruzsálemi király, II. Henrik mint Ciprus királya uralkodott. Lúcia ezután visszatért a Nápolyi Királyságba. Két évvel később, 1291-ben a Jeruzsálemi Királyság is végleg elesett. Férje, Narjot 1293-ban meghalt, Lúcia nem ment többé férjhez, és egyetlen fiukat, Fülöpöt 1299-ben eljegyezte II. Károly nápolyi király lányával, Eleonóra hercegnővel, de Lúcia még ugyanebben az évben, 1299. június 29-én (vagy ekörül) meghalt, fia pedig megörökölte anyjától az antiochiai hercegi címét. Kiskorú fiának eljegyzését azonban 1300. január 17-én VIII. Bonifác pápa a felek kiskorúságának indokával felbontotta. Fülöp herceget ekkor említették utoljára, további sorsáról nincs dokumentum, feltehetőleg még gyermekkorában meghalt. Menyasszonya, Eleonóra hercegnő 1303-ban feleségül ment II. Frigyes szicíliai királyhoz.

Gyermeke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szibilla hercegnő I. Izabella örmény királynő és I. Hetum örmény király lánya volt.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rüdt-Collenberg, W. H.: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Előző
VII. Bohemond
Antiochia címzetes hercegnője Armoiries Bohémond VI d'Antioche.svg
1287 – 1299
Következő
I. Fülöp
Előző
VII. Bohemond
Tripolisz grófnője Armoiries Tripoli.svg
1288 – 1289
Következő
egyiptomi hódítás