I. Lúcia tripoliszi grófnő
| I. Lúcia | |
| I. Lúcia tripoliszi grófnő Tripolisz ostroma idején 1289-ben, részlet | |
|
|
|
| Tripoliszi Grófság grófnője | |
| Lucie I | |
| Uralkodási ideje 1288. április 26. – 1289. április 26. |
|
| Örököse | Toucy Fülöp |
| Elődje | VII. Bohemond |
| Utódja | egyiptomi hódítás |
| Antiochiai Hercegség címzetes hercegnője | |
| Lucie I | |
| Uralkodási ideje 1287. október 19. – 1299. június 29. (körül) |
|
| Elődje | VII. Bohemond |
| Utódja | I. Fülöp |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Poitiers-ház |
| Teljes neve | Antiochiai (Poitiers) Lúcia |
| Született | 1265 körül Antiochia |
| Elhunyt | 1299. június 29. (körül) (34 évesen) |
| Házastársa | II./IV. (Toucy) Narjot, Laterza ura, Durazzó főkapitánya, a Szicíliai (Nápolyi) Királyság tengernagya (1250 körül–1293) |
| Gyermekei | Fülöp (1285 körül–1300 (után)) |
| Édesapja | VI. Bohemond antiochiai herceg (1237–1275) |
| Édesanyja | Szibilla örmény királyi hercegnő (1240 körül–1290) |
I. Lúcia (Luca) (Antiochia, 1265 körül – 1299. június 29. (körül)), franciául: Lucie d'Antioche, olaszul: Lucia d'Antiochia, arabul: لوسيا كونتيسة طرابلس, születése jogán antiochiai hercegnő és tripoliszi grófnő, öröksége révén Antiochia címzetes uralkodó hercege és Tripolisz uralkodó grófnője. I. Izabella örmény királynő anyai unokája. A Poitiers-ház uralkodója.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
VI. Bohemond (1237–1275) antiochiai herceg és Szibilla (1240 körül–1290) örmény királyi hercegnő[1] lánya. Kislány volt még, mikor 1268-ban az egyiptomi seregek elfoglalták az Antiochiai Hercegséget. Az uralkodócsalád ekkor a szomszédos Tripoliszi Grófság székhelyén, Tripoliszban rendezkedett be, mivel 1187 óta az antiochiai hercegek a Tripolisz grófja címét is viselték. 1278 körül feleségül ment II./IV. (Toucy) Narjot-hoz, Toucy Fülöpnek (1220 körül–1277), a Konstantinápolyi Latin Császárság régensének (ur.: 1245–1247) elsőszülött fiához.
A Konstantinápolyi Latin Császárság 1261-es bukása után Fülöp követte császárát, II. Baldvint Franciaországba, majd Anjou Károly francia királyi herceget követte a pápa által ráruházott, majd a franciák által elfoglalt és megszállt Szicíliai Királyságba, ahol Fülöp lett a királyság tengernagya, mely tisztséget fia, Narjot is örökölt, és a Tarantói Hercegségben Laterza uradalmát igazgatta. Lúcia itt élt férjével, és egy fiuk is született, Fülöp. 1287. október 19-én azonban bátyja, VII. Bohemond (1260/62–1287) gyermektelenül meghalt, és Lúcia megörökölte a Tripoliszi Grófságot és az antiochiai hercegi címet. Lúcia ekkor a Nápolyi (Szicíliai) Királyságban tartózkodott, így VII. Bohemond és Lucia anyjának, Szibilla özvegy hercegnének ajánlották fel a kormányzást, aki már fia kiskorúsága idején is vitte a kormányrudat, de nézeteltérés alakult ki a hercegné és a város vezetése között, ezért Szibilla lemondott a hatalomról, és hazájába, Örményországba távozott. Lúcia 1288 elején a férjével hajón a Jeruzsálemi Királyság fővárosába, Akkonba érkezett. A Tripoliszi Grófság vezetése azonban megosztott volt Lucia örökségének és hatalmának elismerése ügyében, de végül az örökös grófnő 1288. április 26-án bevonulhatott Tripoli városába, és átvette az országa vezetését. Az egyiptomi szultán viszont kihasználta a városban kialakult ellentéteket, és 1289. elején megtámadta Tripoliszt. Lúcia épp egy évnyi uralkodás után kénytelen volt átengedni grófságát Al-Manszúr Kaláún egyiptomi szultánnak 1289. április 26-án, a trónfosztott uralkodónő pedig Ciprusra menekült, ahol főhűbérura, a jeruzsálemi király, II. Henrik mint Ciprus királya uralkodott. Lúcia ezután visszatért a Nápolyi Királyságba. Két évvel később, 1291-ben a Jeruzsálemi Királyság is végleg elesett. Férje, Narjot 1293-ban meghalt, Lúcia nem ment többé férjhez, és egyetlen fiukat, Fülöpöt 1299-ben eljegyezte II. Károly nápolyi király lányával, Eleonóra hercegnővel, de Lúcia még ugyanebben az évben, 1299. június 29-én (vagy ekörül) meghalt, fia pedig megörökölte anyjától az antiochiai hercegi címét. Kiskorú fiának eljegyzését azonban 1300. január 17-én VIII. Bonifác pápa a felek kiskorúságának indokával felbontotta. Fülöp herceget ekkor említették utoljára, további sorsáról nincs dokumentum, feltehetőleg még gyermekkorában meghalt. Menyasszonya, Eleonóra hercegnő 1303-ban feleségül ment II. Frigyes szicíliai királyhoz.
Gyermeke [szerkesztés]
- Férjétől, II. Narjot de Toucytól (1250 körül–1293. augusztus 8./szeptember 16.), Laterza urától, Durazzó főkapitányától, a Szicíliai (Nápolyi) Királyság tengernagyától, 1 fiú:
- Fülöp (1285 körül – 1300. január 17. után) címzetes antiochiai herceg, jegyese Anjou Eleonóra (1289–1341) nápolyi királyi hercegnő, II. Károly nápolyi király és Árpád-házi Mária magyar királyi hercegnő lánya, később feleségül ment II. Frigyes szicíliai királyhoz.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Szibilla hercegnő I. Izabella örmény királynő és I. Hetum örmény király lánya volt.
Irodalom [szerkesztés]
- Rüdt-Collenberg, W. H.: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Foundation for Medieval Genealogy/Antioch Genealogy – 2010. július 19.
- Foundation for Medieval Genealogy/Tripoli Genealogy – 2010. július 19.
- Foundation for Medieval Genealogy/Burgundy Duchy Genealogy/Sires de Toucy – 2010. július 19.
- Euweb/The House of Poitou – 2010. július 19.
- Genealogie-Mittelalter/Lucia von Antiochia Gräfin von Tripolis – 2010. július 19.
| Előző VII. Bohemond |
Antiochia címzetes hercegnője 1287 – 1299 |
Következő I. Fülöp |
| Előző VII. Bohemond |
Tripolisz grófnője 1288 – 1289 |
Következő egyiptomi hódítás |

