I. Lúcia tripoliszi grófnő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Lúcia
Lucia of Tripoli.jpg
I. Lúcia tripoliszi grófnő Tripolisz ostroma idején 1289-ben, részlet

Tripoliszi Grófság grófnője
Lucie I
Uralkodási ideje
1288. április 26.1289. április 26.
Örököse Toucy Fülöp
Elődje VII. Bohemond
Utódja egyiptomi hódítás
Antiochiai Hercegség címzetes hercegnője
Lucie I
Uralkodási ideje
1287. október 19.1299. június 29. (körül)
Elődje VII. Bohemond
Utódja I. Fülöp
Életrajzi adatok
Uralkodóház Poitiers-ház
Teljes neve Antiochiai (Poitiers) Lúcia
Született 1265 körül
Antiochia
Elhunyt 1299. június 29. (körül) (34 évesen)
Házastársa II./IV. (Toucy) Narjot, Laterza ura, Morea és Durazzo főkapitánya, a Szicíliai (Nápolyi) Királyság tengernagya (1250 körül–1293)
Gyermekei Fülöp (1285 körül–1300 (után))
Édesapja VI. Bohemond antiochiai herceg (1237–1275)
Édesanyja Szibilla örmény királyi hercegnő (1240 körül–1290)

I. Lúcia (Luca) (Antiochia, 1265 körül – 1299. június 29. (körül)), franciául: Lucie d'Antioche, olaszul: Lucia d'Antiochia, arabul: لوسيا كونتيسة طرابلس, születése jogán antiochiai hercegnő és tripoliszi grófnő, öröksége révén Antiochia címzetes uralkodó hercegnője és Tripolisz uralkodó grófnője. I. Izabella és I. Hetum örmény királyok anyai unokája. Nevét az apai nagyanyja, Caccamo-Segni Lúcia antiochiai hercegné, Segni grófnője után kapta, aki III. Ince pápa nagyunokahúga volt. A Poitiers-ház uralkodója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

VI. Bohemond (12371275) antiochiai herceg és Szibilla (1240 körül–1290) örmény királyi hercegnő[1] lánya. Kislány volt még, mikor 1268-ban az egyiptomi seregek elfoglalták az Antiochiai Hercegséget. Az uralkodócsalád ekkor a szomszédos Tripoliszi Grófság székhelyén, Tripoliszban rendezkedett be, mivel 1187 óta az antiochiai hercegek a Tripolisz grófja címét is viselték. 1278 körül feleségül ment II./IV. (Toucy) Narjot-hoz, Toucy Fülöpnek (1220 körül–1277), a Konstantinápolyi Latin Császárság régensének (ur.: 12451247) elsőszülött fiához.

A Konstantinápolyi Latin Császárság 1261-es bukása után Fülöp követte császárát, II. Baldvint Franciaországba, majd Anjou Károly francia királyi herceget követte a pápa által ráruházott, majd a franciák által elfoglalt és megszállt Szicíliai Királyságba, ahol Fülöp lett a királyság tengernagya, mely tisztséget fia, Narjot is örökölt, és a Tarantói Hercegségben Laterza uradalmát igazgatta. Lúcia itt élt férjével, és egy fiuk is született, Fülöp. 1287. október 19-én azonban bátyja, VII. Bohemond (1260/621287) gyermektelenül meghalt, és Lúcia megörökölte a Tripoliszi Grófságot és az antiochiai hercegi címet. Lúcia ekkor a Nápolyi (Szicíliai) Királyságban tartózkodott, így VII. Bohemond és Lucia anyjának, Szibilla özvegy hercegnének ajánlották fel a kormányzást, aki már fia kiskorúsága idején is vitte a kormányrudat, de nézeteltérés alakult ki a hercegné és a város vezetése között, ezért Szibilla lemondott a hatalomról, és hazájába, Örményországba távozott. Lúcia 1288 elején a férjével hajón a Jeruzsálemi Királyság fővárosába, Akkonba érkezett. A Tripoliszi Grófság vezetése azonban megosztott volt Lucia örökségének és hatalmának elismerése ügyében, de végül az örökös grófnő 1288. április 26-án bevonulhatott Tripoli városába, és átvette az országa vezetését. Az egyiptomi szultán viszont kihasználta a városban kialakult ellentéteket, és 1289. elején megtámadta Tripoliszt. Lúcia épp egy évnyi uralkodás után kénytelen volt átengedni grófságát Al-Manszúr Kaláún egyiptomi szultánnak 1289. április 26-án, a trónfosztott uralkodónő pedig Ciprusra menekült, ahol főhűbérura, a jeruzsálemi király, II. Henrik mint Ciprus királya uralkodott. Lúcia ezután visszatért a Nápolyi Királyságba. Két évvel később, 1291-ben a Jeruzsálemi Királyság is végleg elesett. Férje, Narjot 1293-ban meghalt, Lúcia nem ment többé férjhez, és egyetlen fiukat, Fülöpöt 1299-ben eljegyezte II. Károly nápolyi király lányával, Eleonóra hercegnővel, de Lúcia még ugyanebben az évben, 1299. június 29-én (vagy ekörül) meghalt, fia pedig megörökölte anyjától az antiochiai hercegi címét. Kiskorú fiának eljegyzését azonban 1300. január 17-én VIII. Bonifác pápa a felek kiskorúságának indokával felbontotta. Fülöp herceget ekkor említették utoljára, további sorsáról nincs dokumentum, feltehetőleg még gyermekkorában meghalt. Menyasszonya, Eleonóra hercegnő 1303-ban feleségül ment II. Frigyes szicíliai királyhoz.

Gyermeke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ősei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szibilla hercegnő I. Izabella örmény királynő és I. Hetum örmény király lánya volt.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rüdt-Collenberg, W. H.: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előző
VII. Bohemond
Antiochia címzetes hercegnője Armoiries Bohémond VI d'Antioche.svg
1287 – 1299
Következő
I. Fülöp
Előző
VII. Bohemond
Tripolisz grófnője Armoiries Tripoli.svg
1288 – 1289
Következő
egyiptomi hódítás