I. Izabella örmény királynő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Izabella
Zabel return.jpg
Zabel királynő visszatérése, Vardgesz Szurenjanc (1860–1921) festménye (1909)

Örmény Királyság királya
Զապել
Uralkodási ideje
1219. május 2. – 1252. január 23.
Örököse II. Leó
Koronázása Szisz
1226. június 14.
Elődje I. (Nagyszerű) Leó
Utódja I. (Barbaroni) Hetum
Életrajzi adatok
Uralkodóház Rupen-ház
Született 1212/13
Kis-Örményország
Elhunyt 1252. január 23. (40 évesen)
Ked, Kis-Örményország
Nyughelye Trazargi kolostor
Házastársa (jegyese): Árpád-házi András magyar királyi herceg, Halics hercege (1210/12–1234)
Házastársa 1. Poitiers-i Fülöp antiochiai herceg, iure uxoris örmény király (1203–1225)
Házastársa 2. I. (Barbaroni) Hetum iure uxoris örmény király (1215–1270)
Gyermekei 2. férjétől:
1. Eufémia (–1309)
2. Mária (–1310)
3. Szibilla (1240 körül–1290)
4. Rita
5. Vacaghk (Rupen) (megh. fiatalon)
6. Leó (1236–1289)
7. Torosz (Teodor) (1244–1266)
8. Izabella (–1268/69)
Édesapja I. Leó örmény király (1150–1219)
Édesanyja Lusignan Szibilla jeruzsálemi és ciprusi királyi hercegnő (1198–1225 után)

I. Izabella (Zabel) (1212/13Ked, Kis-Örményország, 1252. január 23.), örményül: Զապել (Zabel), amely az Erzsébet örmény megfelelője, Örményország királynője Kilikiában (Kis-Örményország). András magyar királyi herceg[1] jegyese. A Rupen-ház utolsó uralkodója.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. Izabella második férjével I. Hetummal egy pénzérmén

I. Leó örmény király és Lusignan Szibilla ciprusi és jeruzsálemi királyi hercegnő[2] lánya. Apja második házasságából származott. Nővére, Stefánia[3] és unokatestvére, Rupen Rajmund ifjabb örmény király[4] mint fiú örökös megelőzték a trónöröklésben.

II. András 1218-as örményországi látogatása változtatott ezen a helyzeten. A magyar király a szentföldi hadjáratáról hazatérőben útban megállt az örmény fővárosban, Sziszben, ahol az örmény király, I. Leó nagy örömmel fogadta, rokonként üdvözölte[5], és megegyeztek gyermekeik házasságában. Az örmény király a legkisebb lányát, Zabelt II. András legkisebb fiával, András herceggel jegyezte el, és megtette őket az örmény korona örököseinek. Joscelint Korikosz urát küldte a magyar udvarba követként a házasság megkötésére és a magyar herceg Örményországba küldésére, hogy ott nevelkedjen. A házasságból azonban nem lett semmi, hiszen a következő évben, 1219. május 2-án meghalt az örmény király.

(A következő szöveg korabeli helyesírással íródott, így némileg eltér a mai változattól):Leo örmény király Antiochiából követséget küldött hozzá, felajánlván leánya, Izabella kezét harmadik fiának, Andrásnak. [...] II. András ezt az ajánlatot elfogadta azzal a feltétellel, hogy András herczeg legyen Leo utóda az örmény trónon. Ez ügyben úgy András, mint Leo 1219-ben a pápához, III. Honoriushoz, fordultak; ez az eljegyzést megerősítette és kikötötte, hogy a herczeg jegyesének keze révén, (még a menyasszony halála esetén is – látszik, hogy a magyar király minden áron csak az örmény trónutódlást czélozta) az örmény trónt örökölje. I. Laskaris Tódor nikeai császár[6] is igéretet tett Andrásnak arra nézve, hogy rajta lesz, miként a herczeg az örmény trónt elnyerje. Mindazonáltal az Árpád-háznak ez irányu várandóságából épp úgy nem lett semmi, mint Béla-Elek herczeg byzancziéból. Leo ugyanis már 1220-ban[7] meghalt. Brienne János, jeruzsálemi királyLeónak idősebbik leányát kb. 1216 óta birta nőül – alig hogy hirét vette ipja halálának, Örményországba jött, hogy mint neje örökségét annektálja. Mivelhogy azonban az ország nagyjai követelték, hogy János Ptolemaisban tartózkodó nejét Örményországba hozza, elutazni volt kénytelen.[8] Elutaztakor IV. Bohemund antiochiai herczeg (a Poitou-házból) fia megkérte Izabella kezét s azt 1221-ben a királysággal együtt megkapta; [...] Habár Fülöp már 1222-ben[9] meghalt, II. András fiának jogait nem vitathatta, mert Halicsnak második fia, Kálmán számára való megszerzése nagyon igénybe vette.”[10] Izabella másodszorra örmény unokatestvéréhez, Hetum (12151270) barbaroni úrhoz ment feleségül.

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ősei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. II. András magyar király harmadszülött fia.
  2. I. Izabella jeruzsálemi királynő és I. Amalrik ciprusi király lánya.
  3. I. (Brienne-i) János jeruzsálemi király és régens második felesége.
  4. III. Rupennek, a Hegyek urának, (I. Leó örmény király bátyja) az anyai unokája.
  5. Lusignan Szibilla örmény királyné II. András harmadfokú unokatestvére volt, hiszen mindketten II. Balduin jeruzsálemi király ükunokái voltak annak egy-egy lánya révén. Szibilla II. Baldvin idősebb lányától, Melisenda jeruzsálemi királynőtől származott, míg II. András II. Baldvin másodszülöttjétől, Aliz antiókhiai fejedelemnétől.
  6. Laszkarisz Teodor császár, akinek a lányát, Laszkarisz Máriát később II. András elsőszülött fia, a későbbi IV. Béla vette feleségül, másodszorra I. Leó örmény király unokahúgát, Filippát vette feleségül, de 1216-ban elvált tőle. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.
  7. Pontosabban már 1219-ben meghalt az örmény király. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.
  8. Az elutazása oka az volt, hogy mind a felesége, Stefánia és a fia, János az Örményországba utazásuk előtt váratlanul és hirtelen meghaltak. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.
  9. Antiochiai Fülöp örmény király 1221. január 25-én vette feleségül I. Izabella királynőt, és valójában pár évvel később, 1225-ben halt meg mérgezés következtében. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.
  10. Lásd Wertner (1892: 453–454).

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korabeli forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Neumann, Karl Friedrich (ford.): Vahram's Chronicle of the Armenian Kingdom in Cilicia, during the time of the Crusades, London, Oriental Translation Fund, 1831. URL: Lásd Külső hivatkotások

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre = EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
  • Wertner Mór: András herczeg, in W. M.: Az Árpádok családi története, Nagy-Becskerek, Pleitz Ferencz Pál Könyvnyomdája, 1892, 452–456.

Szépirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Passuth László: Hétszer vágott mező, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1970.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Izabella örmény királynő témájú médiaállományokat.


Előző
I. (Nagyszerű) Leó
Örmény királyArmoiries Héthoumides.svg
1219 – 1252
Következő
I. (Barbaroni) Hetum