I. Leó örmény király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Leó
Leo II of Armenia.jpg
I. Leónak a XX. század elejéről származó ábrázolása

Ragadványneve Nagyszerű Leó
Örmény Királyság királya
Լևոն Ա
Uralkodási ideje
1199. január 6.1219. május 2.
Örököse I. Rupen Rajmund
Koronázása Tarsus
1199. január 6.
Elődje az örmény királyság helyreállítása Kilikiában
Utódja I. Izabella
a Hegyek ura
Լևոն Բ
Uralkodási ideje
1187. május 6.1199. január 6.
Elődje III. Rupen
Utódja önmaga mint király
Életrajzi adatok
Uralkodóház Rupen-ház
Született 1150
Kis-Örményország
Elhunyt 1219. május 2. (69 évesen)
Szisz, Kis-Örményország
Nyughelye Szisz
Házastársa 1. Izabella antiochiai úrnő (–1207)
Házastársa 2. Lusignan Szibilla jeruzsálemi és ciprusi királyi hercegnő (1198–1225 után)
Gyermekei 1. házasságából:
1. Stefánia (1195 után–1220)
2. házasságából:
2. Zabel (1212/13–1252)
Édesapja István, Kilikia marsallja (1110 előtt–1165)
Édesanyja Rita, Barba'ron úrnője (–1210 körül)

I. Leó (1150Szisz, 1219. május 2.) vagy más számozás szerint II. Leó,[1] örményül: Լեւոն Ա Մեծագործ (Levon Mecagorc), Uralkodói jelzője: Nagyszerű. A Hegyek ura és Örményország királya Kilikiában. A Rupen-ház utolsó férfi tagja. III. Rupennek, a Hegyek urának az öccse.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az örmény állam legnagyobb kiterjedése Nagy Tigranész uralkodása alatt: Nagy-Örményország

Apja István, Kilikia marsallja, I. Leónak, a Hegyek urának a fia, anyja Rita, Szembat barba'roni úr lánya. Bátyja, III. Rupen halála után lett a Hegyek ura Kilikiában. 1199. január 6-án királlyá koronáztatta magát VI. Henrik német-római császártól kapott koronával IV. Ottó német-római császár, III. Ince pápa és III. Alexiosz bizánci császár együttes támogatásával, a mainzi érsek jelenlétében, és alapította meg Kilikiában az új örmény államot 1045 óta.

Utódlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elsőszülött lánya, Stefánia[2] és unokaöccse, Rupen Rajmund ifjabb örmény király[3] mint fiú örökös számítottak az örményországi trónöröklésben a legesélyesebbeknek. Ennek ellenére Leót a kisebbik lánya, Zabel követte a trónon. II. András 1218-as örményországi látogatása változtatott a korábbi helyzeten. A magyar király a szentföldi hadjáratáról hazatérőben útban megállt az örmény fővárosban, Sziszben, ahol az örmény király, I. Leó nagy örömmel fogadta, rokonként üdvözölte[4], és megegyeztek gyermekeik házasságában. Az örmény király a legkisebb lányát, Zabelt II. András legkisebb fiával, András herceggel jegyezte el, és megtette őket az örmény korona örököseinek. Joscelint Korikosz urát küldte a magyar udvarba követként a házasság megkötésére és a magyar herceg Örményországba küldésére, hogy ott nevelkedjen. A házasságból azonban nem lett semmi, hiszen a következő évben, 1219. május 2-án meghalt az örmény király.

Az örmény állam Kilikiában: Kis-Örményország

(A következő szöveg korabeli helyesírással íródott, így némileg eltér a mai változattól): „Leo örmény király Antiochiából követséget küldött hozzá, felajánlván leánya, Izabella kezét harmadik fiának, Andrásnak. [...] II. András ezt az ajánlatot elfogadta azzal a feltétellel, hogy András herczeg legyen Leo utóda az örmény trónon. Ez ügyben úgy András, mint Leo 1219-ben a pápához, III. Honoriushoz, fordultak; ez az eljegyzést megerősítette és kikötötte, hogy a herczeg jegyesének keze révén, (még a menyasszony halála esetén is – látszik, hogy a magyar király minden áron csak az örmény trónutódlást czélozta) az örmény trónt örökölje. I. Laskaris Tódor nikeai császár[5] is igéretet tett Andrásnak arra nézve, hogy rajta lesz, miként a herczeg az örmény trónt elnyerje. Mindazonáltal az Árpád-háznak ez irányu várandóságából épp úgy nem lett semmi, mint Béla-Elek herczeg byzancziéból. Leo ugyanis már 1220-ban[6] meghalt. Brienne János, jeruzsálemi király – Leónak idősebbik leányát kb. 1216 óta birta nőül – alig hogy hirét vette ipja halálának, Örményországba jött, hogy mint neje örökségét annektálja. Mivelhogy azonban az ország nagyjai követelték, hogy János Ptolemaisban tartózkodó nejét Örményországba hozza, elutazni volt kénytelen.[7] Elutaztakor IV. Bohemund antiochiai herczeg (a Poitou-házból) fia megkérte Izabella kezét s azt 1221-ben a királysággal együtt megkapta; [...] Habár Fülöp már 1222-ben[8] meghalt, II. András fiának jogait nem vitathatta, mert Halicsnak második fia, Kálmán számára való megszerzése nagyon igénybe vette.”[9] Izabella másodszorra örmény unokatestvéréhez ment feleségül.

Az utolsó örmény király, V. Leó is I. Leó leszármazottja volt.[10]

Gyermekei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szigorúan véve az örmény királyok listáját csak az első volt e sorban, de ha az örmény királyok elődeit a Hegyek urait is ideszámoljuk, akkor a második az uralkodók között. A Hegyek uraként II. Leó néven uralkodó Leó ugyanis 1199-ben örmény királlyá koronáztatta magát, és így királyként az I. Leó címet vette fel. Mindkét számozás elfogadott az irodalomban, de Rüdt-Collenberg (1963 és 1980) munkája alapján I. Leó tekinthető az iránymutatónak.
  2. I. (Brienne-i) János jeruzsálemi király és régens második felesége.
  3. III. Rupennek, a Hegyek urának, (I. Leó király bátyja) az anyai unokája.
  4. Lusignan Szibilla örmény királyné II. András harmadfokú unokatestvére volt, hiszen mindketten II. Balduin jeruzsálemi király ükunokái voltak annak egy-egy lánya révén. Szibilla II. Baldvin idősebb lányától, Melisenda jeruzsálemi királynőtől származott, míg II. András II. Baldvin másodszülöttjétől, Aliz antiókhiai fejedelemnétől.
  5. Laszkarisz Teodor császár, akinek a lányát, Laszkarisz Máriát később II. András elsőszülött fia, a későbbi IV. Béla vette feleségül, másodszorra I. Leó király unokahúgát, Filippát vette feleségül, de 1216-ban elvált tőle. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.
  6. Pontosabban már 1219-ben meghalt az örmény király. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.
  7. Az elutazása oka az volt, hogy mind a felesége, Stefánia és a fia, János az Örményországba utazásuk előtt váratlanul és hirtelen meghaltak. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.
  8. Antiochiai Fülöp örmény király 1221. január 25-én vette feleségül I. Izabella királynőt, és valójában pár évvel később, 1225-ben halt meg mérgezés következtében. Lásd Rüdt-Collenberg (1963). A szerk.
  9. Lásd Wertner (1892: 453–454).
  10. Lásd Rüdt-Collenberg (1963).

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korabeli forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Neumann, Karl Friedrich (ford.): Vahram's Chronicle of the Armenian Kingdom in Cilicia, during the time of the Crusades, London, Oriental Translation Fund, 1831. URL: Lásd Külső hivatkotások

Szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rüdt-Collenberg, Wipertus Hugo: The Rupenides, Hethumides and Lusignans: The Structure of the Armeno-Cilician Dynasties, Párizs, Klincksieck, 1963.
  • Rudt de Collenberg, Wipertus Hugo: Les Lusignan de Chypre = EΠETHΡΙΣ 10, Nicosia, 1980.
  • Wertner Mór: András herczeg, in W. M.: Az Árpádok családi története, Nagy-Becskerek, Pleitz Ferencz Pál Könyvnyomdája, 1892, 452–456.

Szépirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Passuth László: Hétszer vágott mező, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1970.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Leó örmény király témájú médiaállományokat.


Előző
III. Rupen
Örmény király Armoiries Leon II Arménie.svg
1187 – 1199 (A Hegyek ura)
1199 – 1219 (Király)
Következő
I. Izabella