Hosszúuszonyú makócápa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Hosszúuszonyú makócápa
kifogott példány
kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Rend: Heringcápa-alakúak (Lamniformes)
Család: Heringcápafélék (Lamnidae)
Nem: Isurus
(Rafinesque, 1810)
Faj: I. paucus
Tudományos név
Isurus paucus
Guitart, 1966
Szinonimák
  • Isurus alatus Garrick, 1967
  • Isurus oxyrinchus (non Rafinesque, 1810)
  • Lamiostoma belyaevi Glückman, 1964
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Hosszúuszonyú makócápa témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúuszonyú makócápa témájú kategóriát.

A hosszúuszonyú makócápa (Isurus paucus) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a heringcápa-alakúak (Lamniformes) rendjébe, ezen belül a heringcápafélék (Lamnidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hosszúuszonyú makócápa az Atlanti-óceán nyugati felén a Golf-áramlatban, Florida és Kuba vizeiben fordul elő, de már Brazília déli partjainál is észrevették. Ugyanez óceán keleti felében, Guinea és Ghána között található meg. Az Indiai-óceánban, csak Madagaszkár környékén lelhető fel. A Csendes-óceánban levő elterjedési területe Tajvan és Hawaii között van.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a cápa általában 200 centiméter hosszú, a nőstények akár 417 centiméteresre is megnőhetnek. 205-228 centiméteresen felnőttnek számítanak. A mellúszói körülbelül olyan hosszúak, mint az állat feje. Az állat feje nem keskenyedik el annyira, mint rokona, a röviduszonyú makócápa esetében; elülső pofája tompább. Az elülső fogain a bemélyedések egyenesek, a fogak nem horogszerűek. Farokúszója félhold alakú, nagyon hosszú alsó nyúlvánnyal. Háti része sötétkék, hasi része fehér. Szájtájékánál szürke foltozás látható.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főleg a nyílttengert kedveli, 200 méter mélyre is lemerülhet. Valószínűleg rajhalakkal és nyílttengeri fejlábúakkal táplálkozik.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hosszúuszonyú makócápa ál-elevenszülő, vagyis a hím által megtermékenyített peték, a nőstény petefészek vezetékének üregében fejlődnek ki. A kiscápák a vemhesség alatt a szikzacskóból és a terméketlen petékből táplálkoznak. Az alomban 2 kiscápa van.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habár halászhajókkal is halásszák, nem ipari mértékben. Frissen, szárítva, fütölve, sózva vagy fagyasztva árusítják; főzve és sülve fogyasztható. Úszóiból cápauszonyleves készül. Bőrét, olaját hasznosítják. Állkapcsait és fogait emléktárgyként árusítják.

Az emberre nézve veszélyes lehet.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]