Hjúga osztály

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hjúga osztály
JS Hyūga, Ise Bay 01.jpg
Hajótípus helikopterhordozó romboló
Üzemeltető A Japán Császári Haditengerészet zászlaja Japán Császári Haditengerészet
Pályafutása
Építő IHI Marine United
Megrendelés Japán Tengerészeti Véderő
Építés kezdete 2006. május 11.
Szolgálatba állítás 2009. március
Általános jellemzők
Vízkiszorítás 13 950 tonna (üresen)
18 000 tonna (teljes terhelés)
Hossz 179 méter
Szélesség 33 méter
Merülés 7 méter
Hajtómű két COGAG gőzturbina
Sebesség 30 csomó
Fegyverzet
Repülőgépek max. 11 helikopter

Legénység 340 fő
A Wikimédia Commons tartalmaz Hjúga osztály témájú kategóriát.

A Hjúga osztály a Japán Tengerészeti Véderő helikopter-hordozó hajóosztálya (alkotmányos okok miatt hivatalosan helikopterhordozó rombolók). A tervezettnek megfelelően a 7000 tonnás Haruna osztályú rombolókat váltották le velük. Ezek az új hajók jelenleg a legnagyobb japán hadihajók a második világháború óta, amelyeket a Japán Császári Haditengerészet utóda alkalmaz.

Műszaki jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hjúga osztály rombolói besorolása számos nemtetszést váltott ki nemzetközi szinten. Mivel nagyobbak minden korábbi rombolónál és a hajótesten teljes hosszában repülőeszközök felszállási fedélzete található, a hajókat inkább könnyű repülőgép-hordozókhoz hasonlítják. Többen kifejezetten Japán második világháború utáni első repülőgép-hordozóinak tartják a Hjúgát és az Iszét, ezen felül pedig Japán új tengerészeti törekvéseinek megtestesülését látják bennük. A típus korlátozott mennyiségben tud szállítani helikoptereket vagy függőleges fel-és leszállásra képes repülőgépeket. Tizenegy helikopter szállítására alkalmasak, önvédelme főként 16 darab ESSM (Evolved Sea Sparrow Missile) légvédelmirakéta- és Phalanx CIWS gépágyúkomplexumokból áll.

A hajók elsődleges feladata a tengeralattjáró-elhárítás fedélzeti helikoptereik segítségével. Javított kommunikációs-irányítási képességeinek köszönhetően a Hjúga a haditengerészet zászlóshajója lett hadrendbe állását követően.

Egységek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Típusjelzés Név Építés kezdete Vízre bocsátás Szolgálatba állítás Honi kikötő
DDH–181 Hjúga (16DDH) 2006. május 11. 2007. augusztus 23. 2009. március 18. Jokoszuka
DDH–182 Isze (18DDH) 2008. május 30. 2009. augusztus 21. 2011. március 16. Kure

A két névadó már szerepelt korábban a császári japán hadrendben, akkor az Isze csatahajóosztályban. Az első világháború idején épültek és bevetették őket még a másodikban is. A midway-i csatát követően mindkét csatahajót részlegesen átépítették, hátsó fő ágyútornyait leszerelték, és repülőgép-fedélzettel látták el őket, melyeken képesek lettek D4Y Szuiszei zuhanóbombázókat és az E16A Zuiun vízi repülőgépeket üzemeltetni. A Hjúgát 1945. július 27-én zátonyra futtatták Kure mellett, másnap pedig az Isze is találatot kapott Kure közelében, és részlegesen elsüllyedt. A háború után mindkettőt szétbontották.

Üzemeltetési történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hjúga első gyakorlatainak egyike a 2009. novemberi Annualex 21G egyesített tengeri hadgyakorlat volt a USS George Washington-nal és más amerikai és japán flottaerőkkel, mellyel az új hajóegység és a flotta más egységei közötti integrációs gyakorlatokat fejlesztették készségszintre.

A két évvel későbbi 2011-es tóhokui földrengés és szökőár idején március 11-én Mijagi prefektúra partjaihoz vezényelték, majd repülő- és hajóeszközeivel megkezdte a kutató-mentő munkákat. A következő héten szolgálatba állított Isze csatlakozott a mentési munkálatokhoz.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]