Helikopter 66

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Helikopter 66 (SH–3 Sea King)
A Helikopter 66 az Apollo–11 űrhajósainak kiemelése közben
A Helikopter 66 az Apollo–11 űrhajósainak kiemelése közben
Funkcióuniverzális helikopter
GyártóAmerikai Egyesült Államok Sikorsky Aircraft
Fő üzemeltetőkAmerikai Egyesült Államok Az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete
Személyzet4 fő
Első felszállás1967. március 4.
Szolgálatba állítás1975. június 4.
Hajtómű
Hajtómű2 db General Electric T58-GE-10 turbóventillástoros gázturbinás hajtómű
Tolóerő2×1000 LE
A Wikimédia Commons tartalmaz Helikopter 66 témájú médiaállományokat.
Apollo–11
Sablon:Apollo–11 sorozat

A Helikopter 66 (vagy másképp a 66-os oldalszámú helikopter) az Egyesült Államok Haditengerészetének egyik Sikorsky Sea King típusú helikoptere volt, amely a 60-as évek végén, a 70-es évek elején az Apollo-program űrhajósainak vízről mentésében vett részt és mint ilyen az olyan történelmi repülések űrutazóit vette fedélzetére, mint a Holdat először megkerülő Apollo–8, vagy a Holdon először leszálló Apollo–11 legénysége. Az ebben a szerepkörben teljesített feladatai miatt az amerikai sajtó ráaggatta „az egyik leghíresebb, vagy legalábbis legikonikusabb darab a helikopterek történetében” jelzőt.

Az 1970-es évek űrprogramja után is akadt emlékezetes VIP szállítási feladat, amelyre ezt a helikoptert jelölték ki: 1973-ban ez a példány szállíthatta Reza Pahlavi iráni sahot a USS Kitty Hawk hordozó fedélzetére annak látogatásakor.

A Helikopter 66 1967-ben került a Haditengerészethez, ahol a 4-es számú Helikopteres Tengeralattjáró Elhárító Ezred állományába került. Később átsorszámozták a Haditengerészet helikoptereit, így ez a példány a 740-es oldalszámot kapta új lajstromlejként. 1975-ben a Csendes-óceánon egy kiképző repülés során lezuhant és odaveszett. Balesetéig összesen több mint 3200 órát töltött a levegőben.

Helikoptertípus[szerkesztés]

Bővebben: H–3 Sea King

A 66-os oldalszámú helikopter H–3 Sea King típusként (annak is SH–3D altípusaként) gördült le a gyártósorról. Ezt a helikoptertípust tengeralattjáró elleni hadviselésre szánta a haditengerészet és az 1960-as évek végén kezdték vele felszerelni a hajóegységeket. Tervezői két General Electric T58-GE-10 turbólégcsavaros hajtóművel látták el, amelyek egyenként kb. 1000 kW teljesítményt adtak le és amelyek maximum 220 km/h sebességre tették képessé. Üzemeltetéséhez tipikusan négyfős személyzetre volt szükség és három utast szállíthatott. Maximális felszálló tömege meghaladta a 9700 kg-ot, repülni pedig 4,5 óráig volt képes tankolás nélkül.[1][2]

Eredeti feladatkörében széles körű fegyverzet hordozására volt képes a torpedóktól egészen a nukleáris mélységi bombákig[2].

Története[szerkesztés]

A kezdetek és az Apollo-programbeli repülések[szerkesztés]

A 66-os oldalszámú példányt 1967. március 4-én szállították le az US Navy részére, azonban csak 1968-ban került be a Haditengerészet négyes számú tengeralattjáró elhárító ezredébe[1]. Eredeti farokszáma az NT-66/2711 lett.[3]

Eredetileg az ezredet 1952. június 30-án állították hadrendbe Black Knights (fekete Lovagok) néven és a USS Rendova hordozón települtek. A Sea King helikoptereket 1963-tól kezdte üzemeltetni az ezred, előbb annak SH–3A, majd 1968-tól az SH–3D változatát.[4] Ez utóbbi változat egyik példánya volt a később híres életutat befutó 66-os oldalszámú példány. Az 1968-as év fő változása volt az alakulat számára, hogy állomáshelyük átkerült a USS Yorktown hordozóra[4], amelyet az új helikopterekkel a fedélzetén a Japán-tengerre vezényeltek, hogy ott a USS Pueblo-nak a Koreai NDK erői általi foglyul ejtése miatti konfliktusban működjenek közre. Ezt követően az év második felében a USS Yorktown és a fedélzetén települő repülőezred új feladatot kapott: a NASA támogatására rendelték ki, amelynek az óceánra leszálló űrhajósait és űrhajóit kellett kiemelni.[4]

A feladat során a hajó és legénysége részt vett az Apollo–8, Apollo–10, Apollo–11[5], Apollo–12 és Apollo–13 mentésében és ezen feladatra elsődleges egységként a Helikopter 66-ot rendelték ki minden alkalommal.[1] Ennek a feladatnak a során előbb könnyűbúvárokat szállított a vízre szállt Apollo űrhajókhoz, majd a fedélzetére emelte a hazatért űrhajósokat, akiket aztán a repülőgép hordozó biztonságába szállított. Ezen feladatai ellátása közben – és mivel annyiszor szerepelt a sajtó híradásaiban – kapta a helikopter Dwayne A. Day űrtörténésztől a később széles körben elterjedt jelzőt: „egyike a leghíresebb, vagy legalábbis legikonikusabb helikoptereknek a történelemben”.[1]

Az Apollo–11 sikeres mentését követően a Haditengerészet változtatott a helikopterei lajstromozásán és a kétjegyű oldalszámokat háromjegyűek váltották fel, amelynek keretében a 66-os oldalszám helyett a 740-est kapta a helikopter.[1] azonban ennél a példánynál a Haditengerészet – felismervén, hogy a médián keresztül milyen ismertségre tett szert a repülőeszköz – egy szokatlan gyakorlatot kezdett alkalmazni: a későbbi vezénylések, azaz az Apollo–12 és –13 esetén a mentés idejére visszaváltoztatta a helikopter festését 66-osra, majd a küldetés lezárultával újra 740-esre.[1][6] Az űrhajó kiemelések tiszteletére a harci repülőgépek légi győzelmei jelölésének mintájára a Helikopter 66 is minden kiemelés után kapott egy-egy újabb felfestést, amely az Apollo parancsnoki egységek sziluettjét ábrázolta. A történelmi Apollo–11 küldetésre egy ezen kívüli, egyedi festés is emlékezett, a helikopter hasára felfestették a Hail, Columbia! (Üdv Columbia!) feliratot is.[7]

A Helikopter 66 Apollo-programbeli kutató-mentő repülései[szerkesztés]

Expedíció Dátum Anyahajó Pilóta Ref
Apollo–8 1968. december 27. USS Yorktown (CV-10) Donald S. Jones [1][8]
Apollo–10 1969. május 26. USS Princeton (LPH-5) Chuck B. Smiley [1]
Apollo–11 1969. július 24. USS Hornet (CVS-12) Donald S. Jones [1]
Apollo–12 1969. november 24. USS Hornet (CVS-12) Warren E. Aut [1]
Apollo–13 1970. április 17. USS Iwo Jima (LPH-2) Chuck B. Smiley [1]

Későbbi története és lezuhanása[szerkesztés]

1970-ben a Helikopter 66-t és alakulatát átvezényelték az USS Ticonderoga anyahajóra, majd 1973-ban tovább egy másik hajóra, a USS Kitty Hawkra. Ugyancsak 1973-ban történt, hogy a magát a történelembe beírt helikopter szállította Reza Pahlavi iráni sahot a Kitty Hawk fedélzetére, amikor az uralkodó meglátogatta a hajót annak indiai-óceáni útja során.[4][9]

1975. június 4-én este 19:00-kor a Helikopter 66 elhagyta San Diego-ban a partot, hogy részt vegyen egy előre, három órásra tervezett tengeralattjáró elhárító gyakorlaton a tenger felett.[10][11] A gyakorlat során a helikopter lezuhant és bár a legénységet a Parti Őrség közelben tartózkodó egységei kimentették, a pilóta, Leo Rolek később belehalt sérüléseibe.[11] A helikopter lezuhanásának okai máig ismeretlenek, a Haditengerészetnek a baleset körülményeinek kivizsgálását tartalmazó jelentését pedig titkosították.[12] Mindenesetre a helikopter roncsai kb. 1500 méter mélyre süllyedtek a tengerben.[11] A baleset bekövetkeztéig a Helikopter 66/740 összesen 3245 órát töltött a levegőben és mindössze 184 óra telt el annak előző nagyjavítása óta.[12]

A Haditengerészet tulajdonát képező repülőeszköz felszínre hozatalára 2004-ben történt próbálkozás egy privát roncsmentő vállalkozás részéről, ám végül elálltak a kísérlettől.[12]

Kulturális öröksége[szerkesztés]

A NASA kiírta művészeti pályázatra született meg Tom O'Hara festménye, amely a Helikopter 66-ot ábrázolja fő motívumként, ahogy az egy repülőgép hordozó fedélzetén felszállásra vár. A festményt később a Nemzeti Repülési és Űrhajózási Múzeum kiállításán helyezték el.[13]

1969 szeptemberében a német énekes, Manuela adott ki egy dalt „Helicopter U.S. Navy 66” címmel, amely főként helikopter rotor hangokból áll[14]. A dalt később feldolgozta a belga előadóművész, Samantha, aki ezt a dalt jelölte meg karrierje beindítójaként.[15] Egy 2007-es interjúban Laura Lynn, szintén belga előadó beszélt arról, hogy a belga klubokban milyen népszerű nóta volt az 1970-es években a Helicopter U.S. Navy 66.[16]

Az 1970-es években a Dinky Toys cég adta ki fémmodell játékát a 66-os oldalszámú Sea king helikopterről. A modell tartalmazott egy működő csörlőt, amellyel egy műanyag játék űrkabint lehetett felemelni.[17]

A 66-osnak úgy is emléket állítottak, hogy két múzeumban is kiállítottak egy-egy Sikorsky Sea Kinget a 66-os mintájára átfestve. Ezek egyike San Diegoban, az Evergreen Repülési és Űr Múzeum USS Midway Múzeum speciális kiállításán látható[1], a másik pedig a kaliforniai Alamedaban a USS Hornet Múzeum kiállítás része[18]. Utóbbi példány az a kiselejtezett haditengerészeti helikopter, amely 1995-ben vett részt az Apolló–13 c. film felvételein.[18]

Galéria[szerkesztés]

  • Az Apollo–8 legénységének, Frank Bormannak, Jim Lovellnek és Bill Andersnek a kiemelése után a USS Yorktown fedélzetén
    Az Apollo–8 legénységének, Frank Bormannak, Jim Lovellnek és Bill Andersnek a kiemelése után a USS Yorktown fedélzetén
  • A Holdat elsőként megkerülő Apollo–8 legénysége a vízből kiemelésüket követően a Helikopter 66 lépcsőin
    A Holdat elsőként megkerülő Apollo–8 legénysége a vízből kiemelésüket követően a Helikopter 66 lépcsőin
  • Az Apollo–10 legénységének kiemelése a tengerből
    Az Apollo–10 legénységének kiemelése a tengerből
  • Az Apollo–10 legénysége a hordozó fedélzetén
    Az Apollo–10 legénysége a hordozó fedélzetén
  • Az Apollo–11 egyik űrhajósa a kiemelőkosárban ül a vízből való kiemelését követően 1969. július 24-én
    Az Apollo–11 egyik űrhajósa a kiemelőkosárban ül a vízből való kiemelését követően 1969. július 24-én
  • Armstrong, Aldrin és Collins kiszállnak a Helikopter 66-ból, izolációs öltözetet viselve, hogy azonnal átszálljanak egy karantén kocsiba a repülésüket követően
    Armstrong, Aldrin és Collins kiszállnak a Helikopter 66-ból, izolációs öltözetet viselve, hogy azonnal átszálljanak egy karantén kocsiba a repülésüket követően
  • Az Apollo–11 űrhajósai az USS Hornet (CV–12) fedélzetén
    Az Apollo–11 űrhajósai az USS Hornet (CV–12) fedélzetén
  • Az Apollo–12 tengerből való kiemelése
    Az Apollo–12 tengerből való kiemelése
  • Az Apollo–13 kiemelése közben
    Az Apollo–13 kiemelése közben
  • A sikeres kudarc főszereplői, az Apollo–13 űrhajósai – Lovell, Haise és Swigert – szállnak ki az őket kiemelő Helikopter 66-ból az USS Iwo Jima fedélzetén
    A sikeres kudarc főszereplői, az Apollo–13 űrhajósai – Lovell, Haise és Swigert – szállnak ki az őket kiemelő Helikopter 66-ból az USS Iwo Jima fedélzetén
  • Egy embert emelnek egy gyakorlat során a helikopter fedélzetére
    Egy embert emelnek egy gyakorlat során a helikopter fedélzetére
  • Az Apollo–11 mentésében a helikoptert vezető pilóta, Don Jones sisakja kiállítási tárgyként
    Az Apollo–11 mentésében a helikoptert vezető pilóta, Don Jones sisakja kiállítási tárgyként
  • A kiemelt Apollo űrhajók felfestett sziluettjei légi győzelmi trófeaként a helikopter oldalán
    A kiemelt Apollo űrhajók felfestett sziluettjei légi győzelmi trófeaként a helikopter oldalán
  • Tom O'Hara művészi látomása a híres Helikopter 66-ról egy 1969-es festményen
    Tom O'Hara művészi látomása a híres Helikopter 66-ról egy 1969-es festményen
  • Egy másik grafika az Apollo–11 mentéséről
    Egy másik grafika az Apollo–11 mentéséről

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f g h i j k l Dwayne A. Day: The last flight of Helo 66 (angol nyelven). The Space Reiew. (Hozzáférés: 2022. október 5.)
  2. ↑ a b H-3 Sea King (angol nyelven). The Space Reiew. [2018. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 5.)
  3. ↑ Sikorsky UH-3H Sea King (S-61B) - USA - Navy (angopl nyelven). Airlines.net. [2018. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 11.)
  4. ↑ a b c d HSC-4 Command History (angopl nyelven). Naval Historical Foundation. [2018. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 11.)
  5. ↑ Milt Putnam: NAVY PHOTOGRAPHER TELLS THE STORY OF APOLLO 11 RECOVERY (angopl nyelven). Airlines.net. [2018. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 11.)
  6. ↑ From One to Another (angopl nyelven). Vertical Magazine. [2018. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 11.)
  7. ↑ Christian Lau: SH-3 Sea King (Helicopter 66) (angopl nyelven). Flickr. (Hozzáférés: 2022. október 11.)
  8. ↑ Helicopter 66 crash. Check-Six.com . (Hozzáférés: 2018. augusztus 14.)
  9. ↑ Kitty Hawk II (CVA-63) (angopl nyelven). Naval History and Heritage Command. (Hozzáférés: 2022. október 10.)
  10. ↑ The Final Flight of 'Bureau Number 152711 (angopl nyelven). Check Six. (Hozzáférés: 2022. október 11.)
  11. ↑ a b c Aircraft Accidewnt Report (angopl nyelven). USN. [2018. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. október 11.)
  12. ↑ a b c Dwayne Day: It’s time to recover Helo 66 (angopl nyelven). The Space Review. (Hozzáférés: 2022. október 11.)
  13. ↑ SHIVANI YADAV: The US Navy Helicopter 66: The Most Iconic Helicopter in History (angopl nyelven). STSTW Media. (Hozzáférés: 2022. október 10.)
  14. ↑ MANUELA - HELICOPTER U.S. NAVY 66 (SONG) (német nyelven). germancharts.com. (Hozzáférés: 2022. október 10.)
  15. ↑ Hoe zou het zijn met Samantha? (belga nyelven). VRT. (Hozzáférés: 2022. október 10.)
  16. ↑ "Goud" nieuwe album van Laura Lynn! (belga nyelven). The Top of Music vzw. (Hozzáférés: 2022. október 10.)
  17. ↑ Frank Lomax és Chris Jelley: Meccano Magazine - Space Recovery Special (angol nyelven). MAP. (Hozzáférés: 2022. október 10.)
  18. ↑ a b Dwayne A. Day: Helo 66 revisited (angopl nyelven). SpaceNews. (Hozzáférés: 2022. október 10.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Helikopter_66&oldid=26907273”