Hans Julius Zassenhaus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hans Julius Zassenhaus
Hans Julius Zassenhaus at the blackboard.jpg
Született
1912. május 28.
Koblenz
Elhunyt
1991. november 21. (79 évesen)
Columbus
Foglalkozása matematikus
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hans Julius Zassenhaus témájú médiaállományokat.

Hans Julius Zassenhaus (Koblenz, 1912. május 28.Columbus, Ohio, USA, 1991. november 21.) német matematikus, az absztrakt algebra kutatója, a számítógépes algebra egyik úttörője.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait a fizika témakörében kezdte, majd Emil Artin előadásainak hatására áttért a matematikára. 1934-ben a hamburgi egyetemen doktorált matematikából. A második világháború végéig az egyetem magántanára. Tanított Glasgowban, majd Kanadában. 1964-től az Ohio State Universityn professzor. A számítógépes algebra egyik úttörője volt.

Kutatási területei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fő kutatási területe az algebra, ezen belül a csoportelmélet volt, több jelentős tétel és lemma viseli a nevét. Több fontos algoritmust dolgozott ki az algebrai számelméletben. Zassenhaus lemma: A tétel egy kezdetleges változatát Marie Ennemond Camille Jordan bizonyította be 1869-ben. A bizonyítást Otto Ludwig Hölder 1889-ben egészítette ki. A Jordan–Hölder-tételnek gyakran alkalmazott általánosítása a Schreier-féle finomítási tétel, amit Otto Schreier 1928-ban publikált. Hat évvel később 1934-ben Hans Zassenhaus továbbfejlesztette Schreier bizonyítását a Zassenhaus-lemma felhasználásával.

Az 1960-as években a számítógépek alkalmazásának egyik kezdeményezője volt.

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Munkásságának eredményeit több esetben publikálta. Cikkeiben foglakozott az elméleti fizika kérdéseivel is, a csoportelméleti fizikai alkalmazásával.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]