Hamvasztás

A hamvasztást követően a hamvakat urnába helyezik

A hamvasztás (halott- vagy hullaégetés, latin szóval crematio), a holttesteknek megfelelő eljárással való elégetése. Ilyen módon a holttest rövid néhány óra alatt egyszerű ásványi részeire bomlik; ellenben a földbe való temetéssel a test szétbomlási folyamata (rothadás, korhadás útján) számos évig eltart.

Egy felnőtt ember testét 1000-1200 °C-on szokták elégetni, gyermek hulláját 900 fokon a víztartalom miatt. Először a haj semmisül meg, majd fokozatosan a lágy részek, végül a csontok. Gyakori azonban, hogy a nagyobb csöves csontok nem égnek el, azokat le szokták darálni. Kövér egyének égetésekor vigyázni kell, mert a szétolvadó zsír gyúlékonnyá válik ekkora hőmérsékleten és gyakran okozott ez már krematóriumi baleseteket.^[forrás?] A megfigyelések szerint a szív hamvad el utoljára.

Mára Magyarországon, sok nyugati országhoz hasonlóan, a hamvasztás népszerűbb lett a koporsós temetésnél: az országos átlag körülbelül 60%-a hamvasztás, míg Budapesten az arány 70%-90% között van.

Története

A hamvasztás érdekében a 19. század utolsó évtizedeiben egy irodalmi, mint egyesületi térre kiható eleven mozgalom nyilvánult. A hamvasztás régi eszme, melynek több ezer éves múltja van. Indiának Buddha-felekezetű népessége halottait elégette. Az ókori műveltség hordozói, a rómaiak és görögök körében általános szokás volt a halottak elhamvasztása s a hamvaknak többé-kevésbé díszes urnákban (edényekben) való eltartása. E hamvakat kedves emlék gyanánt kegyelettel őrizték.

Ubud, Bali

A hamvasztásra irányuló újabb mozgalom a történeti motívumon kívül azt a körülményt is számba veszi, hogy a ragályos bajban szenvedett egyén halála folytán a ragályozó anyag nem semmisült meg, hanem, hogy esetleg még későbben is veszedelemmel fenyegeti az élőket. Újabb vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy a megfelelő eljárás mellett elföldelt holttest részéről egészségügyi ártalom nem éri az embert, tehát a temetőket illető egészségügyi aggodalomnak alig van jogosultsága. Fontos azonban a gazdasági szempont, nevezetesen az a nehézség, mellyel különösen a nagy városok küzdenek, midőn közelükben megfelelő terjedelmű s temetőnek alkalmas területeket kell megszerezniük. Nem lehet kicsinyleni azt a gazdasági szempontot sem, mely a nagy városoktól többnyire távolabb eső temetőkbe történő halottszállítás és sírlátogatás révén az egyeseket terheli. Tagadhatatlan továbbá az is, hogy ütközet után, vagy valamely helység ostroma alatt, nem különben pusztító járvány idejében a tömeges számú halott eltemetése alig leküzdhető nehézséget okoz és sok esetben súlyos egészségügyi zavarokra ad okot.

Hamvasztókemence Németországban a 19. században

A hamvasztás mellett felhozott figyelemre méltó okokkal szembe állítják az igazságszolgáltatás érdekeit, melyek méreg, stb. okozta halál eseteiben, ha a halott elhamvasztatott, nem találnának kielégítést. Esetleges bűnök tehát felderítetlenül maradnának, ami a közbiztosságra veszedelmes volna. Ez az aggodalom azonban pontos, lelkiismeretes halottvizsgálás mellett elesik. Némelyek a vallás szempontjait is emlegetik, amelyekkel a földbe temetés - állítólag - inkább megegyeznék. Ezzel szemben azonban méltán történhetik hivatkozás arra, hogy a hamvasztás hívei, szószólói között papok is vannak. A nézetek ilyen hullámzása mellett nem csoda, hogy a különböző államok törvényhozásai a hamvasztással szemben sokáig tartózkodó állást foglaltak el s hogy az eszme - minden buzgalom mellett is - a 19. században csak kevéssé terjedt el.

Németországban Gothában 1878-ban, történt az első halotthamvasztás. Gothán kívül csak Frankfurt (Offenbach), Hamburg és Heidelberg városokban voltak csak a 19. század végén halotthamvasztó kemencék, 1892-93-ban összesen 50 halotthamvasztás történt; Gothában egy halott elégetése 250-300 forintba került. Franciaországban Párizsnak Pere Lachaise nevű temetőjében állítottak hamvasztót, mely 1889 óta működik, az első évtizedben azonban főképpen a bonctermekből kikerülő testrészek stb. elégetését eszközölte. Hamvasztás családok részéről érkezett kérelem folytán 1893-ban összesen 189 alkalommal történt. A 19. század végén Angliában (Wokingben és Manchesterben) 2, Svájcban (Zürichben) 1, az Egyesült Államokban 18, Dániában (Koppenhágában) 1, Svédországban (Stockholmban és Göteborgban) 2, Olaszországban pedig 23 hamvasztó létezett. A hamvasztás terjedését a fentebb említetteken kívül egy ideig az is gátolta, hogy a halottas kemencék tökéletlenek voltak. Azonban amióta azokat Siemens regeneratív tüzelő-szerkezettel látta el, a halottak elhamvasztása gyorsan (körülbelül 2 óra alatt) s tökéletesen történik. Ezzel párhuzamosan a modern társadalmakban is egyre elfogadottabbá vált a hamvasztás gyakorlata

Források

• Hamvasztás. A Pallas nagy lexikona. Magyar Elektronikus Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. augusztus 11.)
• 1999. évi XLIII. törvény a temetőkről és a temetkezésről. Szomorúfűz Temetkezés Budapest. budapest-temetkezes.hu. (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
• Híres emberek hamvasztása. https://hamvasztas.hu/tag/hires-emberek-hamvasztasa/