Greer Garson
| Greer Garson | |
.jpg) | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Eileen Evelyn Greer Garson |
| Született | 1904. szeptember 29. London .svg){kind=small} |
| Elhunyt | 1996. április 6. (91 évesen) Dallas, Texas  |
| Sírhely | Hillcrest Cemetery |
| Házastársa | Edward Snelson (1933–43) Richard Ney (1943-1947) (elvált) Buddy Fogelson (1949-1987) (haláláig) |
| Gyermekei | Gayle D. Fogelson (mostohafiú) |
| Pályafutása | |
| Iskolái | King’s College London |
| Aktív évek | 1937-1982 |
| Híres szerepei | Elizabeth Bennet – Büszkeség és balítélet Kay Miniver – Mrs. Miniver |
| Díjai | |
| Oscar-díj | 1943: Legjobb női főszereplő - Mrs. Miniver |
| Golden Globe | 1961: Legjobb színésznő (dráma) – Sunrise at Campobello |
| További díjak |
|
 | |
| Greer Garson aláírása | |
| Greer Garson IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Greer Garson témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Greer Garson (1904. szeptember 29. – 1996. április 6.) Oscar-díjas és Golden Globe-díjas angol színésznő, a negyvenes évek népszerű filmcsillaga. Rekordját rajta kívül csak Bette Davis érte el: sorozatban ötször jelölték Oscarra 1941-ben, '42-ben, '43-ban, '44-ben és '45-ben. Igazán híressé a Mrs. Miniver című történelmi film tette, nevével szorosan összekapcsolódik.
Élete
_set_1.jpg)
Korai évek
A közhiedelemmel ellentétben Garson nem Írországban született, hanem Londonban, 1904-ben. Édesapját, George Garsont, kétéves korában vesztette el. Édesanyja, Nina Greer Garson, ír származású asszony volt, a Greer név felmenői viselt nevének, a MacGregornak egy rövidítése volt. Garson beteges gyermek volt, a teleket általában otthon, az ágyban kellett töltenie, így Garson olvasással és művelődéssel töltötte ki szabadidejét. Iskoláit Londonban és Franciaországban végezte, tanári ambíciókkal készült a nagyvilágba. Színészi pályára akkor döntött, hogy lép, amikor lehetősége akadt, hogy részt vegyen helyi színdarabokban. Számos darabban szerepelt, de élete csak akkor ért fordulóponthoz, mikor a Metro-Goldwyn-Mayer tulajdonosa felfigyelt rá, és szerződést kínált neki.
1940-ben első hollywoodi szerepével az Isten vele, tanár úr!-ban rögtön Oscar-díjra jelölték, és a kritikusok is elismerően nyilatkoztak róla. A következő évben Jane Austen klasszikusában, a Büszkeség és balítéletben kapta meg Elizabeth főszerepét Laurence Olivier mellett.
Mrs. Miniver
1942 volt az az év Garson életében, amely igazi hírnevet teremtett számára. A Virágok a porban sikere után kiválasztották Kay Miniver szerepére a Mrs. Miniver című filmben. Amerikában új rekord állt fel, amint a filmet játszani kezdték a mozikban - 4,8 millió dolláros bevételével igazi kasszasiker lett, és nem mellesleg tizenkét kategóriában is jelölték Oscar-díjra, amelynek felét meg is nyerte: egy volt közülük Greer Garson legjobb női főszereplőnek járó díja. Mikor Garson átvette jutalmát, öt és fél percen át beszédet tartott az Oscar-gálán, a valaha megélt leghosszabbat.[2] (Pontosan ezért adnak ma is a díjazottaknak körülbelül egy percet arra, hogy kifejezzék gondolataikat, nehogy ez megismétlődhessen). Garson népszerűsége a filmmel hatalmasat ugrott, Kay Miniver, az erős asszony és brit édesanya figurája mintaként szolgált a második világháború alatt.
1943-ban a Nobel-díjas Marie Curie-ként volt látható a képernyőn, újabb Oscar-jelöléssel gazdagodva. 1944-ben Mrs. Parkington szerepe, 1945-ben a Valley of Decision nominálta Garsont Oscarra, mellyel olyan rekordot állított fel, amivel csak Bette Davis vette fel a versenyt: öt egymás követő évben is versenghetett az Oscar-díjért.
Lezáruló karrier
Garson kései éveiben nem produkált nagy eredményeket a filmiparban. 1950-ben újra Kay Miniver bőrébe bújhatott a Miniver-történet erejéig. 1957-ben visszatért a színpadra, hogy a Mame nénivel (Auntie Mame) biztató eredményeket mutasson fel. Garson producerkedett is a hetvenes években, már csak vendégszereplőként tűnt fel a filmekben, tévésorozatokban, és gyerekeknek mesélt a tévében. Utolsó nagy filmjének az 1960-as Sunrise at Campobello-t tartják, amiben Eleanor Rooseveltet, a first ladyt játszotta, és kiérdemelte karrierjének utolsó Oscar-jelölését.
Magánélete
Garson háromszor volt férjnél. Első férje gyerekkori barátja, Edward Snelson volt, azonban Snelson féltékeny férj volt. Hivatalosan 1943-ban váltak el, mikor Garson hozzáment Richard Neyhez, aki a Mrs. Miniverben Garson fiát alakította. Ney sokat küzdött azzal, hogy befuthasson színészként, és a törekvéseit árnyalták Garson sikerei. Harmadik házassága egy texasi olajmágnással, Buddy Fogelsonnal köttettett 1949-ben. A házaspár Új-Mexikóba vonult nyugdíjba, ahol lótenyésztéssel foglalkoztak, és jótékony feladatokat láttak el. A Santa Fe-i Főiskola cserébe a felajánlásokért könyvtárát Fogelson, saját színházát Garson után nevezte el, amely máig működik és rendszeresen ad otthont diákok által szervezett színdaraboknak.[3]
Fogelsonnál 1982-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak, ezért Garson férjére összpontosított, és nem lépett többet színpadra sem. Fogelson halála után Garson folytatta jótékonysági munkáját. 1992-től szívproblémák merültek fel nála, 1996-ban hunyt el Dallasban.
Filmográfia
Színdarabjai a Broadwayen
- Mame néni (1958) (mint előadó)
- St. Mark's Gospel (1978) (producer)
- The Playboy of The Weekend World (1978)
- Az aranytó (1979)
- St. Mark's Gospel (1981)
Filmek
| Év | Cím | Szerep | Magyar hang |
|---|---|---|---|
| 1937 | The School For Scandal | – | |
| How He Lied to Her Husband | – | ||
| 1939 | Isten vele, tanár úr! | Katherine Chipping | |
| Remember? | Linda Bronson Holland | – | |
| 1940 | Büszkeség és balítélet | Elizabeth Bennet | |
| 1941 | Virágok a porban | Edna Gladney | |
| When Ladies Meet | Mrs. Claire Woodruff | – | |
| 1942 | Mrs. Miniver | Mrs. Kay Miniver | Császári Angéla |
| Megtalált évek | Paula Ridgeway | ||
| 1943 | The Youngest Profession | Önmaga | – |
| Madame Curie | Marie Curie | Váradi Hédi | |
| 1944 | Mrs. Parkington | Susie "Sparrow" Parkington | |
| 1945 | The Valley of Decision | Mary Rafferty | – |
| Adventure | Emily Sears | – | |
| 1947 | Desire Me | Marise Aubert | – |
| 1948 | Julia Misbehaves | Julia Packett | – |
| 1949 | Az a Forsyte nő | Irene Forsyte | |
| 1950 | A Miniver-történet | Mrs. Kay Miniver | |
| 1951 | The Law and the Lady | Jane Hoskins | – |
| 1953 | Botrány Scourie-ban | Mrs. Victoria McChesney | |
| Julius Caesar | Calpurnia | 1. változat Bánki Zsuzsa 2. változat Juhász Judit | |
| 1954 | Her Twelve Men | Jan Stewart | – |
| 1955 | Strange Lady in Town | Dr. Julia Winslow Garth | – |
| 1956 | The Little Foxes | Regina Giddens | – |
| 1960 | Captain Brassbound's Conversion | Lady Cicely Waynflete | – |
| Sunrise at Campobello | Eleanor Roosevelt | – | |
| Pepe | Önmaga | – | |
| 1963 | Invincible Mr. Disraeli | Mary Anne Disraeli | – |
| 1966 | The Singing Nun | Prioress anya | – |
| 1967 | A legboldogabb milliomos | Mrs. Cordelia Biddle | |
| 1968 | The Little Drummer Boy | mesélő | – |
| 1974 | Crown Matrimonial | Mária királynő | – |
| 1976 | The Little Drummer Boy 2 | mesélő | – |
Tévésorozatok
- 1937: Theatre Parade (3 epizód)
- 1955: Producers' Showcase (1 epizód)
- 1956: Star Stage (1 epizód)
- 1957: Telephone Time (1 epizód)
- 1957: Father Knows Best (1 epizód)
- 1956-60: General Electric Theatre (3 epizód)
- 1962: The DuPont Show of the Week (1 epizód)
- 1970: The Virginian (1 epizód)
- 1978: Little Woman (1 epizód)
- 1982: Szerelemhajó (3 epizód)
Díjak és jelölések
Drama Desk Award
- 1979: legjobb új színdarab (jelölés) – On Golden Pond
Hollywood Walk of Fame
- 1960: csillag a Hírességek sétányán
Golden Globe-díj
- 1961: Legjobb női főszereplő - filmdráma: Sunrise at Campobello
National Board of Review, USA
- 1940: Legjobb színésznő – Büszkeség és balítélet
- 1942: Legjobb színésznő – Mrs. Miniver és Megtalált évek
- 1960: Legjobb színésznő – Sunrise at Campobello
New York Film Critics Circle Awards
- 1942: Legjobb női főszereplő: Mrs. Miniver – Második helyezett
Oscar-díj
- 1940: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Isten vele, tanár úr!
- 1942: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Virágok a porban
- 1943: Legjobb női főszereplő – Mrs. Miniver
- 1944: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Madame Curie
- 1945: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Mrs. Parkington
- 1946: Legjobb női főszereplő (jelölés) – The Valley of Decision
- 1961: Legjobb női főszereplő (jelölés) – Sunrise at Campobello
Photoplay Awards
- 1945: Legnépszerűbb női filmcsillag
- 1946: Legnépszerűbb női filmcsillag
Források
- ↑ https://www.oscars.org/oscars/ceremonies/1943
- ↑ http://www.belfasttelegraph.co.uk/life/features/and-the-oscar-for-the-longest-speech-goes-to-greer-garson-35516692.html
- ↑ Archivált másolat. [2017. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 13.)
Külső hivatkozások
- Garson az Internet Broadway Database-en
- Garson a New York Timesban
- Hollywood's Golden Age
- Greer Garson az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)
