Földi Zoltán

Földi Zoltán
Született	Földi Zoltán Andor Kálmán 1895. május 3. Budapest
Elhunyt	1987. március 5. (91 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Szülei	Földi Imre Szabó Rozália
Foglalkozása	vegyészmérnök, farmakológus, kémikus, egyetemi tanár, akadémikus
Tisztsége	egyetemi tanár
Iskolái	Magyar Királyi József Műegyetem (–1917)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1952)
Sablon • Wikidata • Segítség

Földi Zoltán (Budapest, 1895. május 3. – Budapest, 1987. március 5.) Kossuth-díjas vegyészmérnök, farmakológus, kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Hat évtizeden keresztül volt a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyárának kutatóvegyésze, egyebek mellett nevéhez fűződik a nagyipari penicillingyártás magyarországi feltételeinek megteremtése.

1920-ban Budapesten házasságot kötött Lehotzky Leonórával. Földi Tamás (1927) és Földi András (1931) vegyészmérnökök apja.

Életútja

Szülei Földi Imre és Szabó Rozália voltak. A Horánszky utcai reáliskolában tett érettségit 1913-ban. 1917-ben vegyészmérnöki oklevelet szerzett a budapesti Királyi József Műegyetemen. Már utolsóéves korától, 1916-tól az egyetem szerves kémiai intézetében dolgozott Zemplén Géza gyakornokaként, majd diplomaszerzését követően 1919-ig tanársegédjeként. 1919-ben műszaki doktori oklevelet szerzett. Időközben 1918-ban a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyára Rt.-ben helyezkedett el kutatómérnökként, ahol idővel műszaki aligazgatóvá lépett elő, majd 1941 és 1945 között a Chinoin vezérigazgatói posztját töltötte be. 1945-től 1978-ig a Chinoin kutatólaboratóriumának vezetőjeként, később műszaki-gazdasági tanácsadójaként tevékenykedett.

Gyógyszervegyészi pályafutásával párhuzamosan 1931-ben habilitált a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen mint „Az organikus gyógyszerkészítmények kémiai technológiája” című tárgykör magántanára. 1948-tól 1958-ig a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME) a szerves kémiai alapműveletek előadója volt. 1964 után a BME-n, 1967 után a szegedi egyetemen oktatott címzetes egyetemi tanárként.

Munkássága

A magyar gyógyszervegyészet, gyógyszeripar meghatározó jelentőségű alakja volt. Vegyészi és kutatásszervezési munkásságával jelentősen hozzájárult a Chinoin gyógyszergyár nemzetközi hírnevéhez, ahhoz, hogy a második világháborút követően a nagyüzemi antibiotikum-gyártás hazai bázisává válhasson. Magyarországon – nemegyszer a szintén chinoinos Kőnig Rezsővel és Gerecs Árpáddal együttműködésben – ő állította elő az első inzulin- (1924–1928), valamint B₁-vitamin-készítményeket, majd egy gazdaságosabb szintetizálási eljárás kidolgozásával megteremtette a nagyipari penicillingyártás feltételeit. 1926 és 1962 között hetvennyolc önállóan vagy munkatársaival benyújtott gyógyszeripari szabadalmát jegyezték be. Több görcsoldó, vizelethajtó gyógyszer, s egyéb szulfonamidkészítmény vegyipari szintézise fűződik a nevéhez: Perparin (1928–1930), Papaverin (1930), Novurin (1930, Issekutz Bélával), Ultraseptyl és Deseptyl (1937–1938, Ivánovics Györggyel), Novopropon stb. Endrődi utcai lakásában saját laboratóriumot rendezett be, amelyet 1971-ben a Chinoinnak adományozott.

Kutatásai elsősorban az aromás szulfonsavszármazékok, a fenolok, a furánok, a ciklodextrinek kémiájára terjedtek ki, de behatóan foglalkozott a diazóniumsók szintetizálásával aromás aminokból (diazotálás), valamint aliciklusos vegyületek reakciókinetikájával. A cinkona alkaloidok stabilitásának összehasonlító vizsgálata során fiaival, Tamással és Andrással együtt ő fedezte fel és írta le 1957-ben a cinkona alkaloidok réz-kelátját és konformációját.

Társasági tagságai és elismerései

Tudományos eredményei elismeréseként 1956-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1970-ben rendes tagjává választották, tagja volt az MTA szerves kémiai bizottságának. Számos külhoni tudományos társaság választotta tagjául, így a Német Kémiai Társaság (1922–1944), a londoni Királyi Kémiai Társaság (1947), az Amerikai Kémiai Társaság (1947), a Svájci Kémiai Társaság (1947) és a londoni Vegyipari Társaság (1947).

A penicillinkutatás és gyártás területén szerzett érdemeiért 1952-ben átvehette a Kossuth-díj ezüst fokozatát, 1960-ban pedig tudományos munkássága elismeréseként Wartha Vince-emlékérmet kapott. Emellett díjazottja volt a Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozatának (1951), a Munka Érdemrend ezüst (1960), illetve arany fokozatának (1975, 1980).

Főbb műve

• Szerves kémiai alapműveletek. Budapest: Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége. 1949.  

Emlékezete

Tiszteletére a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vegyészmérnöki Kara 1992-ben Földi Zoltán-díjat alapított, amellyel a szerves kémia terén elért kimagasló tudományos eredményeket, életműveket díjazzák.

Források

• Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 152. o. ISBN 963-05-4420-2  
• Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
• Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 216. o. ISBN 963-85773-9-8  
• Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 774. o. ISBN 963-547-414-8  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 365–366. o.