Zemplén Géza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zemplén Géza
Márton Ferenc grafikája (1925)
Márton Ferenc grafikája (1925)
Született1883. október 26.
Trencsén
Elhunyt1956. július 24. (72 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásavegyész,
bölcseleti doktor,
műegyetemi tanár
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1904)
Kitüntetései
SírhelyeFarkasréti temető (20. körönd-1-23/24)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Zemplén Géza témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Zemplén Géza és felesége sírja a Farkasréti temetőben. (Akadémiai körönd: 1-23-24)

Zemplén Géza (teljes nevén: Zemplén Géza Gusztáv) (Trencsén, 1883. október 26. – Budapest, 1956. július 24.)[3] Kossuth-díjas vegyész, bölcseleti doktor, a Királyi József Műegyetem tanára, az MTA tagja, Zemplén Győző öccse.

Élete[szerkesztés]

Zemplén János és Vittlin Janka fiaként született, vallása római katolikus. Középiskolai tanulmányait Fiuméban elvégezvén, 1900-ban felvétetett a br. Eötvös József kollégiumba. Egyetemi tanulmányai alatt két ízben nyert pályadíjat tudományos dolgozataival. 1904-ben doktorátust tett és tanári gyakorlati éve után tanári oklevelet nyert. 1905-ben a selmecbányai bányászati és erdészeti főiskola erdészeti kémiai tanszékénél tanársegéd, majd 1906-ban adjunktus lett. 1907. május 7-én Budapesten házasságot kötött Heinrich Johanna Margit Friderikával, dr. Heinrich Károly és Turnovszky Emilia lányával,[4] akitől 1920-ban elvált.[5] Hogy az organikus kémiában tovább képezze magát, állami segéllyel két és fél évre Berlinbe ment, ahol a nagyhírű Emil Fischer tanítványa lett; aki másfél év múlva munkatársul hívta magánlaboratóriumába. Abderhalden, a biokémia kiváló képviselője, dolgozótársnak kérte fel Biochemisches Hand-lexikonához és Handbuch der b. Arbeitsmethoden c. munkája megírásához. 1910-ben visszatért Selmecbányára folytatni működését és időközben elnyerte az Országos Erdészeti Egyesület és a Vegyészeti Lapok pályadíjait. 1912-ben a budapesti tudományegyetemen magántanárrá habilitálták, 1913-ban kinevezték a József Műegyetem újonnan szervezett organikus kémiai tanszékére. 1915-től a Chinoin gyár tanácsadójaként dolgozott. 1920. február 12-én Budapesten újraházasodott: ezúttal a nála 10 évvel fiatalabb, református vallású Endrédy Natália (Endrédy Károly Zsigmond és Helfy Irma lánya) lett a felesége, aki később elhunyt.[6] 1923-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1927-ben rendes tagjai közé választotta, 1928-ban nyerte el a Magyar Tudományos Akadémia Nagydíját. Ez akkoriban a legmagasabb kitüntetés volt, amiben magyar tudós részesülhetett. 1932-ben kapta meg a Hunyadi Mátyás emlékére alapított Corvin-koszorút, hazai és külföldi tevékenysége elismeréseképpen. 1933. október 14-én Budapesten, az Erzsébetvárosban megint megnősült: ezúttal az 1902-es születésű, református vallású Rau Karolina Saroltát, Rau András Ernő és Kovács Irén Róza lányát vette feleségül.[7] Az 1930-as és 1940-es években a természetben előforduló flavon-glikozidokkal kezdett foglalkozni, megoldotta számos vegyület szerkezetfelderítését, illetve azok teljes szintézisét. E vizsgálatok tudományos hátteret biztosítottak a növényekben előforduló hatóanyagok izolálására és ipari hasznosítására. 1940-ben a Német Kémikusok Egyesülete meghívta Berlinbe, hogy előadást tartson. A második világháború során is folytatta kutatásait, intézete azonban a harcok során csaknem teljesen elpusztult. 1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja lett. 1947-ben a washingtoni Georgetown University vendégprofesszora lett, egy esztendeig végzett itt kutatásokat. Miután hazatért, súlyos betegség lett rajta úrrá. 1948-ban kapta meg, a legelsők között, a Kossuth-díj aranyfokozatát, egyúttal a Tudományos Tanács öttagú elnökségének is tagjává választották. Szerzője több mint 200 közleménynek és egy nagyobb terjedelmű kézikönyvnek. 1956. július 24-én, Budapesten hunyt el nyelvrák, szívizom elfajulás következtében.

Cikkei és tanulmányai a Berichte der Deutschen Chem. Gesellschaft, a Zeitschrift für physiol. Chemie, a Jahresbericht über Gärungschemie und Gärungsorganismen s a Zentralblatt für Physiologie-ban (melyeknek rendes referensük), a Vegyészeti Lapokban, Erdészeti Lapokban s az Urániában jelentek meg. A Biochemisches Handlexikon köteteiben a következő cikkei vannak: Stärke, Dextrine, Inulne, Cellulosen, Stickstoffhaltige Kohlenhydrate, Alanin, Leucin, Schwefelhaltige Aminosäuren, Histidin, Prolin, Oxyprolin, Indol und Indolabkömmlinge, Kohlenhydrate. A Handbuch der bíochem. Arbeismethoden-ban (1912-1913); Darstellung und Nachweis der Glukoside. Darstellung, Gewinnung, Nachweis u. Bestimmung der höheren Kohlenhydrate)

Munkái[szerkesztés]

  • Vizes oldatok felületi feszültségéről (doktori értekezés). Bpest, 1904.
  • Vizes oldatok felületi feszültségéről. Bpest, 1907. (Kny. a Math. és Term. Értesítőből, a M. Chemiai folyóiratból s az Annalen der Physik-ből.)
  • A kaliumpermanganat hatása a czellulózéra. Bpest, 1907: (Kny. a Math. és Term. Ért.-böl.)
  • Erdei fák leveleinek nitrogén tartalmáról. Bpest. 1908, (Kny. u. onnan.)
  • Verhalten der Cellobiose u. ihres Osons gegen einige Enzyme (Fischer Emillel együtt). Berlin, 1909-10. (Kny. a Liebig's Annalenból. Magyarul a M. Ch. folyóiratban 1909.)
  • Synthese der inaktiven α,δ-Diamino valleriansäure und des Prolnis (Fischer Emillel együtt). Bpest, 1909. (Kny. a Berichte der deutschen Chemischen Gesellschaft-ból. Magyarul M. Chem. Folyóirat. 1909.).
  • Fából készített czukor és alkohol. Bpest, 1910.
  • Synthese der beiden optisch aktiven Proline. Bpest, 1910. (Fischerrel együtt), (Kny. a Berichte der deutschen Chemischen Gesellschaft-ból. Magyarul M. Chem. Folyóirat 1911.)
  • Neue Synthese von Amino-oxysäuren u. von Piperidon-Derivaten (Fischerrel együtt). Bpest, 1910. (Kny. a Berichte der deutschen Chemischen Gesellschaft-ból).
  • Übers-Amino α-guanido-capronsäure (Fischerrel együtt). Bpest, 1910. (Kny. a Berichte der deutschen Chemischen Gesellschaft-ból).
  • Nachhang u. ezen tanulmányhoz (Bpest).
  • Einige Derivate der Cellobiose (Fischerrel együtt). Bpest, 1911. (Kny. a Berichte der deutschen Chemischen Gesellschaft-ból).
  • Studien über die Polysaccharide spaltenden Fermente in Pilzpressaften (Pringsheim Hans-szal együtt). Bpest, 1909. (Kny. a Zeitschrift für physiologische Chemieből.)
  • Az ureáz ipari alkalmazását czélozó kísérletek. Budapest, 1912. (Kny. a Vegyészeti Lapokból. Németül a Z. für angewandte Chemie-ben. 1912.)
  • Über die Verbreitung der Urease bei höheren Pflanzen. Berlin, 1912. (Kny. a Z. für physiol. Chemie-ből.)
  • Beiträge zur chemischen Zusammensetzung der Korksubstanz. Berlin, 1913. (Kny. a Z. für phyxiol. Chemie-ből. Magyarul az Erdészeti Kísérletekben, 1913.)
  • Beiträge zur partiellen Hydrolyse der Cellulose. Berlin, 1913. (Kny. a Z. für Phyziol Chemie-ből. Magyarul Erdészeti Kisérletek, 1913.)
  • Uber die Gentiobiose. Berlin, 1913. (Kny. a Z. für Phyziol Chemie-ből.).
  • Verhalten des Emulsins in Gegenwart von Pyridin. Berlin, 1913. (Kny. a Z. für Phyziol Chemie-ből).
  • Az enzímek és gyakorlati alkalmazásuk. K. M. Természettud. Társ., Budapest, 1915.
  • A Magyar Tudományos Akadémia hatása a kémiai tudományok fejlődésére. MTA, Budapest, 1926.
  • A Berthelot Marcelin tudományos kutatásai. Budapest, 1929.
  • Szerves kémia, 1952.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  2. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  3. ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. XIII. ker. állami halotti akv. 883/1956. folyószáma alatt.
  4. ↑ A házasságkötés bejegyezve a Budapest V. ker. polgári házassági akv. 187/1907. folyószáma alatt.
  5. ↑ Budapesti törvényszék 36.P. 30405/1920/2. sz.
  6. ↑ A házasságkötés bejegyezve a Bp. I. ker. polgári házassági akv. 90/1920. folyószáma alatt.
  7. ↑ A házasságkötés bejegyezve a Budapest VII. ker. polgári házassági akv. 1605/1933. folyószáma alatt.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zemplén_Géza&oldid=26759476”