Faller Jenő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Faller Jenő
Született1894. szeptember 25.
Selmecbánya
Elhunyt1966. december 23. (72 évesen)
Sopron
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásabányamérnök
Tisztsége
  • egyetemi tanár (1950–)
  • múzeumigazgató (1959–, Központi Bányászati Múzeum)
Sablon • Wikidata • Segítség

Dr. Faller Jenő (Selmecbánya/Szélakna, 1894. szeptember 25. – Sopron, 1966. december 23.) okleveles bányamérnök, a műszaki tudományok kandidátusa (1955), a Központi Bányászati Múzeum igazgatója, a Hazafias Népfront Sopron Városi Bizottságának elnöke, Sopron Város Tanácsa és számos tudományos és szakirodalmi egyesület és bizottság tagja.[1]

Életpályája[szerkesztés]

Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában járta ki. Tanulmányait Selmecbányán kezdte meg 1913-ban. 1915-ben katonai szolgálatra hívták; előbb az orosz, majd az olasz frontra került. 1919-ben fejezte be a főiskolát, bányamérnöki oklevelét Sopronban kapta meg 1921-ben. 1919-től Tatabányán a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaságnál dolgozott. 1922-től a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. dorogi bányászatánál működött. 1929-től Várpalotán volt üzemvezető. 1940-től Bánfalván igazgató, ahol az észak-magyarországi bányászatban elsőként alkalmazta a frontfejtést. 1944-ben állásából elbocsátották. 1945 után a szénbányászat talpra állításán dolgozott, az államosítások idején miniszteri biztos volt. 1946-tól Várpalotán a dunántúli szénbányászati kerület vezetője volt. 1948–1949 között a várpalotai szénipari központ vezérigazgatója volt. 1950-től a Nehézipari Műszaki Egyetem Bányaművelési Tanszékének docense volt Sopronban. 1956-ban jelentős szerepe volt a brennbergi szénbányászat újraindításában. 1957-ben – élete fő művének eredményeképpen – nyílt meg Sopronban a Központi Bányászati Múzeum. A bányamérnöki kar Miskolcra költözésekor (1959) nem követte az eltávozó bányamérnöki kart; Sopronban maradt, s életét a városnak és a múzeumnak szentelte, melynek igazgatója volt. 1960-ban a Nehézipari Műszaki Egyetem doktorává fogadta.

Munkássága[szerkesztés]

Ő irányította azokat a földtani kutatásokat, amelyek révén a nagyegyházai és dudari szénmedencék ismertté váltak. Tanulmányaiban – melyek száma a 300-at is meghaladta – elsősorban a magyar bányászat múltjával foglalkozott. Kiemelkedő tudományos munkát végzett szakterületén. A Bányászati és Kohászati Lapokban 40 év alatt, több mint 200 tanulmányt publikált. Aktív munkatársa volt a Soproni Szemlének is. Munkáiban megírta a magyar bányamérnökképzés történetének főbb állomásait, feljegyezte a megtartó erejű diákhagyományokat. A magyar bányászat úttöröinek egész könyvet szentelt (1953). Több lapnak szerkesztőbizottsági tagja volt, számos szakbizottságban dolgozott. Szaktekintélyét, tudományos összeköttetéseit Sopron javára kamatoztatta.

Családja[szerkesztés]

Édesapja dr. Faller Gusztáv bányaorvos (1850–1929), nagyapja Faller Gusztáv bányamérnök, a Selmecbányai Bányászati Akadémia tanára volt. Faller Gusztáv apja.

Művei[szerkesztés]

  • Csetény község monográfiája (Veszprém, 1929)
  • Az Unió Bányászati Rt. várpalotai szénbányászatának ismertetése (Várpalota, 1931)
  • Adatok a Mikoviny Sámuel udvari-kamarai mérnök és építész életéhez (Budapest, 1932; Klny. Térképészeti Közl.)
  • Inota Község monográfiája (Székesfehérvár, 1934)
  • Jásd község története (Veszprém, 1934; Veszprém vármegye múltja 4.)
  • Szapár község monográfiája (Zirc, 1934)
  • Várpalota a földrajzi, ásvány-, földtani és termrajzi irodalomban (Veszprém, 1934)
  • Adatok a bodajki Máriakegykép történetéhez (Székesfehérvár, 1936) (Klny. Fejérm. Napló)
  • Adatok Várpalota történetéhez (Veszprém, 1936)
  • Hol feküdt Bátorkő vára? (Veszprém, 1936)
  • Süess Orbán építészeti főfelügyelő 1577. évi jelentése Tata várának építéséről (Tata, 1936)
  • A tési szélmalmok ismertetése (Veszprém, 1936)
  • A szent ferencrendiek elpusztult várpalotai rházának története (Veszprém, 1936)
  • Várpalota története az Újlakiak és Podmaniczkyak idejében (Veszprém, 1936)
  • Adatok Tata-Tóváros irodalmához (Tata, 1937)
  • Csesznek, Palota, Vázsony és Veszprém várak 16. századbeli alaprajzai (Veszprém, 1937)
  • Hol feküdt a 16. sz. elpusztult Paczmán vára? (Veszprém, 1937)
  • A bécsi hadilevtár tatatóvárosi vonatkozású rajzai és térképei (Tata, 1938)
  • Tata várának építészeiről (Tata, 1938)
  • A bakonynánai római katolikus egyház tp-építkezései (Zirc, 1939)
  • Adatok a bányaszállítás történetéhez (Budapest, 1941. (Klny. Bányászati és Kohászati Lapok)
  • Adatok a magyar bányász hitéletéhez (Budapest, 1942) (Klny. Ethnográfia-Népélet)
  • Bányászati vonatkozású magyar városcímerek (Budapest, 1942) (Klny. Bányászati és Kohászati Lapok)
  • A magyar bányászviseletről (Budapest, 1943)
  • Bányarendészet (Sopron, 1951) (Nehézipari Műszaki Bányászati és Kohászati Kar jegyzetei)
  • Bányagazdaságtan I. (Sopron, 1951)
  • Debreczeni Márton (1802-1851) bányamérnök élete és munkássága (Budapest, 1952) (Klny. Bányászati Lapok)
  • Brennbergbánya régi térképei (Budapest, 1953) (Klny. MTA Műszaki Tud. O. Közlem.)
  • A magyar bányagépesítés úttörői a 18. sz-ban. Hell Máté Kornél, Hell József Károly főgépmesterek élete és munkássága (Budapest, 1953)
  • Brennbergbányai munkásmozgalmak. Az 1907. évi sztrájkok (Sopron, 1959) (Klny. Soproni Szemle)
  • A Soproni Központi Bányászati Múzeum kalauza (Sopron, 1959)
  • Adatok a bányabeli robbantás fejlődéstörténetéhez (Budapest, 1961) (Klny. Tört. Szemle)
  • Központi Bányászati Múzeum (Budapest, 1965)
  • A ballagásról (Sopron, 1966) (Klny. Soproni Szemle)
  • Jó szerencsét! Események, képek a bányászat múltjából (Budapest, 1975)

Díjai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Bircher Erzsébet: Faller Jenő (1894-1966) In: Nemzeti Sírkert – Sopron / [szerk. Vörös Ákos] ; [ford. Barbara Madaras, Frank Berger] ; […fotó Magasi Dávid] Sopron : Lions Club Sopron, 2017 p. 34-36.
  • Sarkady Sándor (szerk.): Aranykönyv 2000. Sopron: Quint Reklámügynökség, 1999.
  • Zambó János: Dr. techn. Faller Jenő 1894-1966. In: Soproni Szemle. 21. évf. 3. sz. (1967)
  • Bodó-Viga: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerkesztő: Bodó Sándor, Viga Gyula. Budapest, Pulszky Társaság-Tarsoly Kiadó, 2002.
  • Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Budapest, Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Révai új lexikona VI. (E–Fei). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2000. ISBN 963-927-226-4  
  • Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Faller_Jenő&oldid=26120446”