Esterházy Dániel (kuruc generális)
Esterházy Dániel | |
Esterházy Dániel | |
Született | 1665[1][2] nem ismert |
Elhunyt | 1714. október 1. (48-49 évesen)[1] Nagycenk |
Állampolgársága | magyar |
Gyermekei | Esterházy János |
Szülei | Esterházy Mihály |
Foglalkozása | katonatiszt |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Galántai gróf Esterházy Dániel (1665 – Nagycenk, 1714. október 1.) kuruc generális, majd altábornagy a Rákóczi-szabadságharcban, 1711-ben Kassa védője. A grófi rangot 1701-ben kapta.[3]
Esterházy János csehszlovákiai politikus ősapja.[4]
Élete
[szerkesztés]Az Esterházy család cseszneki ágából származott. Édesapja galántai báró Esterházy Mihály (1629–1686),[5] édesanyja, a Nádasd nemzetségből származó nádasdi és derecskei Darabos Mária (?–1667),[6] aki apjának első felesége volt. Édestestvére Esterházy László (1666–1747),[7] féltestvére Esterházy Borbála (1668–1699),[8] aki édesapja második házasságából született.
1690-ben feleségül vette cziráki és dénesfalvi bárónő Cziráky Katát,[9] akitől öt gyermeke született: János (1691–1744),[10] Krisztina (?–?, 1716-tól Révay Péter felesége),[11] Klára (?–1720 után),[12] Zsuzsanna (?–1712 körül)[13] és Jozefa (1708–1756 körül).[14]
Részt vett a törökellenes háborúban. 1687-től alezredesként, 1691-től ezredesként szolgált a császári seregben. 1704 januárjában azonban II. Rákóczi Ferenchez csatlakozott, s a kuruc hadsereg generálisa lett. 1704-ben Károlyi Sándor helyetteseként szolgált a dunántúli hadszíntéren. Nem sokkal később császári fogságba esett, s ezt követően I. Lipót szolgálatába állt, de májustól megint a kuruc seregben harcolt a császáriak ellen. 1705-ben Érsekújvár parancsnokának nevezték ki, s ugyan tábornagyi rangot is kapott májusban, de valójában csak altábornagyként szolgált. 1705 szeptemberében szenátor lett. 1705 telén megszabadította Bazin, Modor és Szentgyörgy városát a császári tábornagy, Sigbert Heister csapataitól. 1707-ben az ónodi országgyűlésen a hadi rendek követe volt. 1708-ban januártól májusig dunántúli helyettes főkapitány, 1709 végétől a Duna–Tisza közi hadosztály parancsnoka. 1710 októberében Kassa főkapitányává nevezte ki Rákóczi, novembertől pedig a vár parancsnoka lett, melyet 5000–6000 emberrel együtt védett az ostromló császári csapatok ellen 1711-ben. Többszöri felszólítást követően április 26-án, a szatmári béke megkötése előtt négy nappal adta fel a várost. A szatmári békét elfogadta.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ opac.vatlib.it (angol, olasz és japán nyelven)
- ↑ Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 441. o. ISBN 963-547-414-8
- ↑ genealogy.org - Esterházy family 04
- ↑ Esterházy Mihály (1629–1686) adatlapja a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) adatbázisában)
- ↑ Darabos Mária (?–1667) adatlapja a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) adatbázisában)
- ↑ Esterházy László (1666–1747) adatlapja a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) adatbázisában
- ↑ Esterházy Borbála (1668–1699) adatlapja a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) adatbázisában
- ↑ Cziráky Kata adatlapja a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) adatbázisában
- ↑ Esterházy János (1691–1744) adatlapja a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) adatbázisában. [2014. május 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. május 31.)
- ↑ Esterházy Krisztina adatlapja a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) adatbázisában
- ↑ Esterházy Klára (?–1720 után) adatlapja a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) adatbázisában
- ↑ Esterházy Zsuzsanna (?–1712 körül) adatlapja a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) adatbázisában
- ↑ Esterházy Jozefa (1708–1756 körül) adatlapja a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) adatbázisában
Források
[szerkesztés]- Magyar nagylexikon VII. (Ed–Fe). Főszerk. Rostás Sándor, Szlávik Tamás. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1998. 495. o. ISBN 963-85773-5-5
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 441. o. ISBN 963-547-414-8
- Esterházy Dániel. In Britannica hungarica világenciklopédia 6: Emberi–fodroskel. Budapest: Magyar Világ Kiadó. 1996. 181. o. ISBN 963-7815-86-4