Erkel Sándor
Erkel Sándor | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1846. január 2. Buda |
Elhunyt | 1900. október 14. (54 évesen) Békéscsaba |
Sírhely | Fiumei Úti Sírkert |
Házastársa | Tannerné Szabó Róza (1881. július 2. – , Budapest VI. kerülete) |
Szülei | Adler Adél Erkel Ferenc |
Tevékenység | karmester, operaigazgató, zeneszerző |
A Wikimédia Commons tartalmaz Erkel Sándor témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Erkel Sándor (Buda, 1846. január 2. – Békéscsaba, 1900. október 14.), zeneszerző, karmester, az Operaház igazgatója volt. Erkel Ferenc fia.
Pályafutása
Erkel Ferenc negyedik fiaként kezdetben atyjánál tanul, majd Mosonyi Mihály tanította.
A zenei életben pályáját a Nemzeti Színház zenekarában kezdi ütősként (üstdob), de játszik más hangszeren is az együttesben, Erkel Ferenc Bánk bán című operájának ősbemutatóján Erkel Sándor játszotta a cimbalom szólót. Később már karvezető és korrepetitor, majd atyjának a Zeneakadémia igazgatójává történt kinevezése után a társulat vezető karmestere lett.[1] 1876-tól Richter János távozó igazgató ajánlására nevezték ki a színház operatagozata igazgatójává, mely tisztségét 1884-ig töltötte be. 1884-től 1886-ig az új a Operaház igazgatóságát is vállalta, 1886-ban lemondott az Operaház igazgatói posztjáról, de lemondása után is mind az Operaház, mind a Nemzeti Színház karmestere és örökös tagja maradt.[2]
Az Operaház vezetőjeként a Filharmónia Társaság Zenekarának is elnök-karmestere volt, így 1881. november 9-én J. Brahms budapesti fellépésén a Filharmónia Társaság Zenekarát Erkel Sándor vezényelte, a műsoron többek között J. Brahms II. zongoraversenye - a mű ősbemutatója - volt Brahms előadásában.[3]
1898-ban Meyerbeer Hugenották című operája vezénylésekor agyvérzést kapott, ezután visszavonultan élt. Halálát az agyvérzés megismétlődése okozta, békéscsabai tartózkodása alatt. Az Operaház Erkelt saját halottjának nyilvánította, ravatalát is az Operában állították fel. Holttestét október 17-én helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben.
Zeneszerzőként viszonylag kevés művet hagyott hátra, zenekari és kórusműveket (Uvertür, Dalünnep), Csobánc c. operáját 1865. dec. 13-án mutatták be.[1]
Jegyzetek
- ↑ a b Szabolcsi Bence - Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965. I. k. 576. o.
- ↑ Magyar életrajzi lexikon
- ↑ The New York Times GOING OUT GUIDE by Richard F. Shepard, November 11, 1981.
Források
- Magyar életrajzi lexikon
- Vasárnapi Ujság, 1900/42
- Szabolcsi Bence - Tóth Aladár: Zenei lexikon, Zeneműkiadó Vállalat, 1965. I. k. 576. o.
- The New York Times GOING OUT GUIDE by Richard F. Shepard, November 11, 1981.