Emil Boc

	Emil Boc
	Románia 9. kormányfője
	Hivatali idő; 2008. december 22. – 2012. február 6.
Előd	Călin Popescu-Tăriceanu
Utód	Mihai Răzvan Ungureanu
	Románia oktatási, kutatási és; innovációs minisztere; (mint kormányfő ideiglenesen)
	Hivatali idő; 2009. október 1. – december 23.
Előd	Ecaterina Andronescu
Utód	Daniel Funeriu
	Kolozsvár polgármestere
	Hivatali idő; 2004. július 12. – 2009. január 4.
Előd	Gheorghe Funar
Utód	Sorin Apostu
	Hivatalban; Hivatalba lépés: 2012. június 24.
Előd	Sorin Apostu
Született	1966. szeptember 6. (58 éves); Havasrekettye, Románia
Párt	Demokrata Liberális Párt
Foglalkozás	politikus; jogász; közgazdász;
Iskolái	Babeș–Bolyai Tudományegyetem; Szabad Brüsszeli Egyetem;
Vallás	keleti ortodox kereszténység
	Emil Boc aláírása
	A Wikimédia Commons tartalmaz Emil Boc témájú médiaállományokat.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. február 13.) ezen a változaton alapul.

Emil Boc (ejtsd: Bok, Havasrekettye, 1966. szeptember 6. –) román politikus, 2004–2009 között és 2012-től Kolozsvár polgármestere, 2008–2012 között Románia miniszterelnöke.

Életrajza

1987–1989 között a Romániai Kommunista Diákszövetség (UASC) kolozsvári szervezetének az elnöke volt.^[1]

1991-ben végzett a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) történelem-filozófia karán, majd 1995-ben ugyanitt a jogi karon. 1996 óta a kolozsvári ügyvédi kamara tagja. Egyetemi előadótanár a kolozsvári egyetem politikai és közigazgatás-tudományi karán illetve a jogi karon. 1992 és 1998 között több ízben külföldi egyetemeken volt tanulmányi ösztöndíjas (1992 - Nottingham, 1994 - Pittsburgh, 1996 - Charlottesville, Virginia, 1997 és 1999 - Brüsszel, 1998 - East Lancing, Michigan).

2003-tól kezdve a Demokrata Párt (PD) ügyvezető elnöke és a párt parlamenti csoportjának vezetője. A 2004-es helyhatósági választásokon Kolozsvár polgármestere lett, 2008-ban az első fordulóban újraválasztották a szavazatok 76,2%-ával.^[2] Miután a Demokrata Párt egyesült a Teodor Stolojan vezette Liberális Demokrata Párttal Demokrata Liberális Párt (PD-L) néven, az új szervezetnek Emil Boc lett az elnöke.

2006-ban tett javaslatát, mely szerint az áfát a jövedelmek függvényében kellene differenciálni, a közgazdászok abszurdnak és kivitelezhetetlennek minősítették.^[3] Utóbb Emil Boc megmagyarázta, hogy a javaslatot félreértelmezték; ő valójában a célirányosabb szociális védelemre gondolt, amely a legszegényebb rétegek kedvezményezését szolgálta volna.

2008. december 15-én, a választások következtében és a Traian Băsescu által eredetileg jelölt Teodor Stolojan visszalépése után, az államelnök Emil Bocot jelölte Románia miniszterelnökének,^[4] majd a Szociáldemokrata Párttal (PSD) nagykoalíciós kabinet alakított.

A PSD kilépése, és a román parlamenti képviselők – az ellene benyújtott – bizalmatlansági indítványának megszavazása után első kormánya 2009. október 13-án megbukott,^[5] azonban Traian Băsescu elnök újból őt kérte fel kormányalakításra. A második kormányban, 2009. december 23-ától a PD-L a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ) kormányzott együtt, egészen addig amíg 2012. február 6-án be nem jelentette kabinetje lemondását.^[6]

A 2012-es önkormányzati választásokon ismét Kolozsvár polgármesterévé választották a szavazatok 40,03%-ával,^[7] ugyanakkor pártja gyenge teljesítménye miatt Boc és a PD-L teljes vezérkara június 14-én benyújtotta lemondását.^[8] Helyét a párt élén korábbi belügyminisztere, Vasile Blaga vette át.^[9] Bocot 2016-ban és 2020-ban is újraválasztották Kolozsvár polgármesteréve.^[10]

Jegyzetek

↑ „Studentul Emil Boc, un comunist model”, adevarul.ro, 2008. december 23. (Hozzáférés: 2016. október 11.)
↑ Rezultatele alegerilor locale din principalele orașe ale țării (A helyhatósági választások eredménye az ország fontosabb városaiban) (román nyelven). realitatea.net, 2008. június 6. [2008. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 23.)
↑ Oanta, Daniel. „Emil Boc a intrat cu TVA in gard (Emil Boc a kerítésnek ment az áfával)” (román nyelven). Cotidianul 2006 (április 17.). (Hozzáférés: 2008. december 23.)
↑ Alexandra-Livia Dordea, Roxana Dumitru, Cristina Botezatu. „Boc-noul premier (Boc - az új miniszterelnök)” (román nyelven). Evenimentul zilei 2008 (december 15.).
↑ Megbukott a román kormány – Index, 2009. október 13.
↑ Lemondott a román miniszterelnök – Napi Gazdaság, 2012. február 6.
↑ Emil Boc lesz Kolozsvár polgármestere – Napi Gazdaság, 2012. június 11.
↑ Lefejezte magát a volt román kormányfő pártja – Hvg.hu, 2012. június 14.
↑ Vasile Blagát választották a PDL elnökévé – Népszava, 2012. június 30.
↑ Kolozsvárnak továbbra is Emil Boc lesz a polgármestere. transindex.ro, 2019. szeptember 28. (Hozzáférés: 2020. december 12.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Emil Boc című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Életrajza a kolozsvári polgármesteri hivatal honlapján

További információk

Emil Boc honlapja
Emil Boc portréja a Kitekintő.hu-n
Emil Boc, a lojális túlélő – Manna.ro, 2012. február 6.

Kapcsolódó szócikkek

Kolozsvár-portál
Erdély-portál

[1] „Studentul Emil Boc, un comunist model”, adevarul.ro, 2008. december 23. (Hozzáférés: 2016. október 11.)

[2] Rezultatele alegerilor locale din principalele orașe ale țării (A helyhatósági választások eredménye az ország fontosabb városaiban) (román nyelven). realitatea.net, 2008. június 6. [2008. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 23.)

[3] Oanta, Daniel. „Emil Boc a intrat cu TVA in gard (Emil Boc a kerítésnek ment az áfával)” (román nyelven). Cotidianul 2006 (április 17.). (Hozzáférés: 2008. december 23.)

[4] Alexandra-Livia Dordea, Roxana Dumitru, Cristina Botezatu. „Boc-noul premier (Boc - az új miniszterelnök)” (román nyelven). Evenimentul zilei 2008 (december 15.).

[5] Megbukott a román kormány – Index, 2009. október 13.

[6] Lemondott a román miniszterelnök – Napi Gazdaság, 2012. február 6.

[7] Emil Boc lesz Kolozsvár polgármestere – Napi Gazdaság, 2012. június 11.

[8] Lefejezte magát a volt román kormányfő pártja – Hvg.hu, 2012. június 14.

[9] Vasile Blagát választották a PDL elnökévé – Népszava, 2012. június 30.

[10] Kolozsvárnak továbbra is Emil Boc lesz a polgármestere. transindex.ro, 2019. szeptember 28. (Hozzáférés: 2020. december 12.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

Emil Boc

Románia 9. kormányfője
Hivatali idő 2008. december 22. – 2012. február 6.
Előd	Călin Popescu-Tăriceanu
Utód	Mihai Răzvan Ungureanu
Románia oktatási, kutatási és innovációs minisztere (mint kormányfő ideiglenesen)
Hivatali idő 2009. október 1. – december 23.
Előd	Ecaterina Andronescu
Utód	Daniel Funeriu
Kolozsvár polgármestere
Hivatali idő 2004. július 12. – 2009. január 4.
Előd	Gheorghe Funar
Utód	Sorin Apostu
Hivatalban Hivatalba lépés: 2012. június 24.
Előd	Sorin Apostu

Született	1966. szeptember 6. (58 éves) Havasrekettye, Románia
Párt	Demokrata Liberális Párt

Foglalkozás	politikus jogász közgazdász
Iskolái	Babeș–Bolyai Tudományegyetem Szabad Brüsszeli Egyetem
Vallás	keleti ortodox kereszténység



Emil Boc aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Emil Boc témájú médiaállományokat.

Sablon:Románia kormányfői m v sz Románia kormányfői
Egyesült Román Fejedelemség (1862–1881) A minisztertanács elnökei	Barbu Catargiu (1862) · Apostol Arsache (1862) · Nicolae Creţulescu (1862–63) · Mihail Kogălniceanu (1863–65) · Constantin Bosianu (1865) · Nicolae Creţulescu (1865–66) · Ion Ghica (1866) · Lascăr Catargiu (1866) · Ion Ghica (1866–67) · Constantin A. Creţulescu (1867) · Ştefan Golescu (1867–68) · Nicolae Golescu (1868) · Dimitrie Ghica (1868–70) · Alexandru G. Golescu (1870) · Manolache Costache Epureanu (1870) · Ion Ghica (1870–71) · Lascăr Catargiu (1871–76) · Ion Emanuel Florescu (1876) · Manolache Costache Epureanu (1876) · Ion Brătianu (1876–81)
Román Királyság (1881–1947) A minisztertanács elnökei	Ion Brătianu (1881) · Dimitrie Brătianu (1881) · Ion Brătianu (1881–88) · Theodor Rosetti (1888–89) · Lascăr Catargiu (1889) · Gheorghe Manu (1889–91) · Ion Emanuel Florescu (1891) · Lascăr Catargiu (1891–95) · Dimitrie Sturdza (1895–96) · Petre S. Aurelian (1896–97) · Dimitrie Sturdza (1897–99) · Gheorghe Grigore Cantacuzino (1899–1900) · Petre P. Carp (1900–01) · Dimitrie Sturdza (1901–04) · Gheorghe Grigore Cantacuzino (1904–07) · Dimitrie Sturdza (1907–08) · Ion I. C. Brătianu (1908–10) · Petre P. Carp (1910–12) · Titu Maiorescu (1912–13) · Ion I. C. Brătianu (1914–18) · Alexandru Averescu (1918) · Alexandru Marghiloman (1918) · Constantin Coandă (1918) · Ion I. C. Brătianu (1918–19) · Artur Văitoianu (1919) · Alexandru Vaida-Voevod (1919–20) · Alexandru Averescu (1920–21) · Take Ionescu (1921–22) · Ion I. C. Brătianu (1922–26) · Alexandru Averescu (1926–27) · Barbu Știrbey (1927) · Ion I. C. Brătianu (1927) · Vintilă Brătianu (1927–28) · Iuliu Maniu (1928–30) · Gheorghe Mironescu (1930) · Iuliu Maniu (1930) · Gheorghe Mironescu (1930–31) · Nicolae Iorga (1931–32) · Alexandru Vaida-Voevod (1932) · Iuliu Maniu (1932–33) · Alexandru Vaida-Voevod (1933) · Ion G. Duca (1933) · Constantin Angelescu (1933–34) · Gheorghe Tătărescu (1934–37) · Octavian Goga (1937–38) · Miron Cristea (1938–39) · Armand Călinescu (1939) · Gheorghe Argeşanu (1939) · Constantin Argetoianu (1939) · Gheorghe Tătărescu (1939–40) · Ion Gigurtu (1940) · Ion Antonescu (1940–44) · Constantin Sănătescu (1944) · Nicolae Rădescu (1944–45) · Petru Groza (1945–47)
Román Népköztársaság (1947–1989) Miniszterelnökök	Petru Groza (1947–52) · Gheorghe Gheorghiu-Dej (1952–55) · Chivu Stoica (1955–61) · Ion Gheorghe Maurer (1961–74) · Manea Mănescu (1974–79) · Ilie Verdeț (1979–82) · Constantin Dăscălescu (1982–89)
Román Köztársaság (1989–) Miniszterelnökök	Petre Roman (1989–91) · Theodor Stolojan (1991–92) · Nicolae Văcăroiu (1992–96) · Victor Ciorbea (1996–98) · Radu Vasile (1998–99) · Mugur Isărescu (1999–2000) · Adrian Năstase (2000–04) · Călin Popescu-Tăriceanu (2004–08) · Emil Boc (2008–12) · Mihai Răzvan Ungureanu (2012) · Victor Ponta (2012–15) · Dacian Cioloș (2015–2017) · Sorin Grindeanu (2017) · Mihai Tudose (2017–2018) · Mihai Fifor (ügyvivő, 2018) · Viorica Dăncilă (2018–2019) · Ludovic Orban (2019–2020) · Nicolae Ciucă (ügyvivő, 2020) · Florin Cîțu (2020–2021) · Nicolae Ciucă (2021–2023) · Marcel Ciolacu (2023–)