Második Boc-kormány

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

2009. december 23-án a Románia parlamentje megszavazta az új kormányt.[1] A koalícióban a Demokrata Liberális Párt (PD-L) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) vett részt, a miniszterelnök a korábbi Emil Boc. Az RMDSZ egy miniszterelnök-helyettesi posztot és három minisztériumot kapott. Az Országos Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) párt 2010-ben a román parlament független képviselőiből alakult, 2010 nyarától vett részt a kormányban.

2012. február 6-án a kormányfő lemondott,[2] utódja Mihai Răzvan Ungureanu lett.

Megalakulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első Boc-kormány 2009 októberi bukása után a Szociáldemokrata Párttal (PSD) kiegészülve, a Demokrata Liberális Párttal szemben immár parlamenti többségbe került ellenzék Klaus Johannis nagyszebeni polgármestert javasolta a miniszterelnöki tisztségre. A Demokrata Liberális Párthoz közel álló Traian Băsescu államfő azonban ezt nem fogadta el, és a 2009. november-decemberi elnökválasztásig húzta az időt. A kétfordulós közvetlen elnökválasztáson kis különbséggel ismét ő győzött a szociáldemokrata Mircea Geoanăval szembe. Ezután az RMDSZ kivált az ellenzéki egységből, és a Demokrata Liberális Párttal megállapodott a kormányzati részvételről.[3] Tőkés László európai parlamenti (EP) képviselő bírálta a döntést.[4]

Kormányösszetétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A második Boc-kormány összetétele 2009. december 23. és 2012. február 9. között:[5]

Név Hivatal kezdete Hivatal vége Párt Megjegyzés
Miniszterelnök
Emil Boc 2009. december 23. 2012. február 6. Demokrata Liberális Párt (PD-L) pártelnök
Cătălin Predoiu
(ideiglenesen)
2012. február 6.[6] 2012. február 9. független az új kormány
megalakításáig
Miniszterelnök-helyettes
Markó Béla 2009. december 23. 2012. február 9. Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ)
Közigazgatási és belügyminiszter
Vasile Blaga 2009. december 23. 2010. szeptember 27.[7] Demokrata Liberális Párt (PD-L)
Traian Igaș 2010. szeptember 27.[7] 2012. február 9. Demokrata Liberális Párt (PD-L)
Pénzügyminiszter
Sebastian Teodor Vlădescu 2009. december 23. 2010. szeptember 3. Demokrata Liberális Párt (PD-L)
Gheorghe Ialomițianu 2010. szeptember 3. 2012. február 9. Demokrata Liberális Párt (PD-L)
Külügyminiszter
Theodor Baconschi 2009. december 23. 2012. január 23.[8] független
Cristian Diaconescu 2012. január 24.[8] 2012. február 9. Országos Szövetség Románia Haladásáért (UNPR) tiszteletbeli
elnök
Gazdasági és kereskedelmi miniszter
Adriean Videanu 2009. december 23. 2010. szeptember 3. Demokrata Liberális Párt (PD-L)
Ion Ariton 2010. szeptember 3. 2012. február 9. Demokrata Liberális Párt (PD-L)
Igazságügy-miniszter
Cătălin Predoiu 2009. december 23. 2012. február 9. független
Oktatási, kutatási, ifjúsági és sportminiszter
Daniel Petru Funeriu 2009. december 23. 2012. február 9. Demokrata Liberális Párt (PD-L)
Regionális fejlesztési és idegenforgalmi miniszter
Elena Udrea 2009. december 23. 2012. február 9. Demokrata Liberális Párt (PD-L)
Munkaügyi, szociális és családügyi miniszter
Mihai Șeitan 2009. december 23. 2010. szeptember 3. Demokrata Liberális Párt (PD-L)
Ioan Botiș 2010. szeptember 3. 2011. június 3. Demokrata Liberális Párt (PD-L)
Sebastian Lăzăroiu 2011. június 3. 2011. szeptember 19. Demokrata Liberális Párt (PD-L)
Sulfina Barbu 2011. szeptember 19. 2012. február 9. Demokrata Liberális Párt (PD-L)
Nemzetvédelmi miniszter
Gabriel Oprea 2009. december 23. 2012. február 9. független
Közlekedési és infrastrukturális miniszter
Radu Berceanu 2009. december 23. 2010. szeptember 3. Demokrata Liberális Párt (PD-L)
Anca Boagiu 2010. szeptember 3. 2012. február 9. Demokrata Liberális Párt (PD-L)
Mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter
Mihail Dumitru 2009. december 23. 2010. szeptember 3.
Valeriu Tabără 2010. szeptember 3. 2012. február 9. Demokrata Liberális Párt (PD-L)
Egészségügyi miniszter
Cseke Attila 2009. december 23. 2011. augusztus 17. Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ)
Ritli László[9] 2011. augusztus 18. 2012. február 9. Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ)
Művelődési és nemzeti örökségi miniszter
Kelemen Hunor 2009. december 23. 2012. február 9. Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) pártelnök
Környezetvédelmi és erdészeti miniszter
Borbély László 2009. december 23. 2012. február 9. Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ)
Hírközlési és tájékoztatási miniszter
Gabriel Sandu 2009. december 23. 2010. szeptember 3. Demokrata Liberális Párt (PD-L)
Valerian Vreme 2010. szeptember 3. 2012. február 9. Demokrata Liberális Párt (PD-L)
Európai alapok lehívását koordináló miniszter
Leonard Orban 2011. szeptember 20. 2012. február 9. független korábbi EB-biztos

Tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az RMDSZ a koalíciós tárgyalásokon elérte, hogy – bár egy évvel korábban az első Boc-kormány eltávolította a magyar nemzetiségű prefektusokat hivatalukból – Hargita és Kovászna mellett Hunyad, Szilágy és a Kárpátokon túli Vaslui megye legfőbb kormányzati hivatalnoka, kilenc megyében pedig az alprefektus magyar nemzetiségű lehet.[10]

Az első kormányátalakításra 2010. szeptember 3-án került sor. Emil Boc hat miniszterét cserélte le, köztük a pénzügyminisztert.[11]

2011 szeptemberében Leonard Orban, az Európai Bizottság (EB) korábbi tagja az európai alapok lehívásáért felelős miniszter lett.[12]

Gazdaságpolitika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kormány gazdasági megszorító intézkedéseket akart bevezetni: a tervek szerint 2010-ben befagyasztják a nyugdíjakat, a közalkalmazotti bérek közül pedig csak a legalacsonyabbak emelkednek.[13] Csökkentik a közszféra állományát is: a közoktatásból 15 ezer, a Román Állami Vasúttársaságtól (CFR) 11 ezer alkalmazottat bocsátanak el. A szakszervezetek tiltakoznak az intézkedések ellen.[14]

A megszorítások célja, hogy a GDP-arányos államháztartási hiány 2010-ben ne emelkedjen 6,8 százalék fölé, ugyanis ez a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött 20 milliárd eurós hitelszerződés feltétele. Ezért emelték 2010. július 1-től 19 százalékról 24 százalékra az áfát is, ami miatt erősen visszaesett a fogyasztás.[15] A közalkalmazotti bérek csökkentése, az adóemelések és az elbocsátások miatt számos tüntetés volt, a kormánypártok és Traian Băsescu elnök népszerűsége lecsökkent.[16]

Egészségügy reform[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2012 januárjában az egészségügy tervezett privatizációja utcai megmozdulásokat váltott ki országszerte,[17] követelve Traian Băsescu és a kormány lemondását.[18] Az új egészségügyi törvénytervezet elfogadását államfő sürgette, aki a lakosság és a szakma egy részének elégedetlensége hatására visszavonta társadalmi vitáról a tervezetet. Ugyanakkor továbbra is sürgeti egy újabb jogszabály kidolgozását az egészségügy megreformálása érdekében. A miniszterelnök január 23-án menesztette Teodor Baconschi külügyminisztert, mivel előző nap az internetes blogjában, a verekedésbe torkollott 22-ei bukaresti utcai tüntetések után „közönséges, ostoba, erőszakos tömegnek” nevezte a tüntetőket.[17]

A kormány felbomlása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emil Boc 2012. február 6-án kormánya nevében bejelentette lemondását.[19][20] Boc a kabinet pár perces ülését követően közölte döntését, amelynek okaként a „politikai-szociális feszültséget” jelölte meg.[21] A kabinet vezetését ideiglenesen Cătălin Predoiu igazságügy-miniszter látja el. Traian Băsescu államfő Mihai Răzvan Ungureanu volt külügyminisztert, a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) vezetőjét bízta meg a kormányalakítással.[22] Az új kormány megalakulásáig a régi ügyvezető maradt.

A román sajtó szerint Boc lemondása előre eltervezett, az IMF-delegáció távozása utánra volt időzítve, már 2011 decemberében tárgyalt róla a miniszterelnök és a pártelnök. Így egyrészt pártjuk, a PD-L csökkenő népszerűségét próbálták megállítani és a 2012-es választásokig növelni, másrészt az utcai tüntetéseket próbálták lecsillapítani.[23]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Habemus kormány!Transindex, 2009. december 23.
  2. Lemondott a Boc-kormányKrónika, 2012. február 6.
  3. Kényszerből mosolygott az RMDSZ-re az elárvult BasescuOrigo, 2009. december 22.
  4. Tőkés László kiszolgáltatásról beszél – Stop.hu, 2009. december 23.
  5. Guvernul României – Cabinet român URL hozzáférés – 2009. december 24.
  6. Catalin Predoiu lett az ideiglenes román kormányfő URL hozzáférés – 2012. február 7.
  7. ^ a b Új belügyminisztere van Romániának URL hozzáférés – 2010. december 22.
  8. ^ a b Cristian Diaconescu az új külügyminiszterKrónika, 2012. január 24.
  9. Ritli László folytatja az egészségügyi reformokat URL hozzáférés – 2011. augusztus 26.
  10. Három új prefektust és hat új alprefektust alkudott ki magának az RMDSZIndex, 2010. január 6.
  11. Az államfővel és pártjával is megküzdött a minisztereit leváltó román kormányfő – Origo, 2010. szeptember 2.
  12. Boc: Holnap küldöm a parlamentnek a javaslatot, hogy Orban vezesse az európai alapok minisztériumát – Realitatea.net, 2011. szeptember 13.
  13. Se nyugdíj-, se béremelés Romániában – Index, 2009. december 24.
  14. Lázadást ígérnek a román szakszervezetekNépszabadság, 2010. január 8.
  15. Tizedével zuhant a román üzletek forgalma júliusban – Origo, 2010. szeptember 3.
  16. Vonakodnak a reformoktól a románok, fenyegetőzik a kormány – Népszabadság, 2010. augusztus 2.
  17. ^ a b Belebukott a tüntetők szidalmazásába a román külügyminiszter – Híradó.hu, 2012. január 23.
  18. Tovább tüntetnek Romániában URL hozzáférés – 2012. január 24.
  19. Az IMF hazament, Boc lemondott – Index, 2012. február 8.
  20. Politikai helyzetelemzés a Boc-kormány lemondása után – A Román Televízió magyar adása, YouTube-videó, 2012. február 6.
  21. Lemondás a „nép érdekében” – E-nepujsag.ro, 2012. február 6.
  22. Boc lemondott, új kormány jön – Népszabadság, 2012. február 7.
  23. Emil Boc lemondása a "gyárban készült"? – HírExtra, 2012. február 7.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


előző kormány:
az első Boc-kormány

a második Boc-kormány

2009. december 23.2012. február 9.

következő kormány:
Ungureanu-kormány