Dőry Gábor

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Báró jobaházi Dőry Gábor
Született1803. február 13.
Pécs,
Elhunyt1871. június 24. (68 évesen)
Nekcse, Verőce vármegye,
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaa székesfehérvári kerületi főispán, Tolna vármegye főispánja.
TisztségeTolna vármegye főispánja (1861–)
Sablon • Wikidata • Segítség

Báró jobaházi Dőry Gábor Bálint Vince (Pécs, 1803. február 13. – Szentgál, 1871. június 24.) valóságos belső titkos tanácsos, császári és királyi kamarás, a székesfehérvári kerületi főispán, Tolna vármegye főispánja, földbirtokos.[1]

A jobaházi Dőry család bárói címere

Élete[szerkesztés]

A római katolikus köznemesi származású jobaházi Dőry család sarja.[2] Apja, jobaházi Dőry László (1738–1818), földbirtokos, táblabíró, anyja, felsőbüki Nagy Julianna (1766–1828) volt. Apai nagyszülei jobaházi Dőry Ignác (1713–1780), főszolgabíró, földbirtokos, és bezerédi Bezerédj Julianna (1720–1752) voltak. Anyai nagyszülei felsőbüki Nagy Gábor, huszár kapitány, és gyöngyösi Tarnóczy Terézia (1739–1809) voltak.[3] Dőry Gábor egyik húga, Dőry Mária (1800–1880), akinek a férje, gróf verőcei Pejácsevich Ferdinánd (1800–1878) volt; Pejácsevich Ferdinánd és Dőry Mária fia, gróf verőczei Pejácsevich László (1824–1901), Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja, császári és királyi kamarás, aki majd feleségül vette a saját elsőfokú unokatestvérét, Dőry Gábor báró lányát, Dőry Gabriella bárónőt.[4][5]

Dőry Gábor tanulmányai befejezése után 1827-től Tolna vármegyei alszolgabíróként, majd 1830-tól 1836-ig főszolgabíróként tevékenykedett; 1836-ától 1840-ig Tolna vármegye másodalispánja, majd 1840 és 1845 között a vármegye első alispánja volt.[6] A pecsovics párt (aulikus / király párti) főtámogatói Tolna vármegyében Perczel István, Dőry Gábor, Daróczy János voltak, akik az 1840-es években hatalmas vitát rögtönöztek; ők igyekezték megbuktatni a népszerű Bezerédj Istvánt és Perczel Mórt, akik a reformkori közteherviselés mozgalmát vezették Tolnában. Az 1838. június 21-iki Tolna vármegyei közgyűlésen a szekszárdi és dunaföldvári nemesség birtokainak megadóztatása körül heves vita indult meg. Dőry Gábor másodalispán az adózás alól magát mentesíteni akaró nemesség érdekeit védte, míg Bezerédj István és Perczel Móric a törvény szigorú magyarázatát követelve, a király jogaira hivatkozva, a kérdéses birtokoknak adó alá kijelöltetését sürgették és azt erős küzdelemmel határozattá is emelték. Tehát éppen a lázadó színezetűnek kikiáltott Bezerédj volt a már királyilag szentesített törvénynek védője. Tolna vármegyében még 1842-ben megalakult a "Tolnai Véd-Egylet", vagyis a "Honi gyapjú szöveteket viselő egyesület", amelynek elnöke éppen Bezerédj István ellenpártjának a főkorifeusa, Dőry Gábor alispán lett. Az 1845. május 31-i vármegyei közgyűlésen bejelentették, hogy Dőry Gábor első alispánt a királyi ítélőtáblához nevezték ki bírónak. Emiatt Dőry Gábor távol maradt a vármegye politikai életétől majdnem 5 évig.[7]

1842-ben a 21 éves joghallgató Mészáros Károly, író, helytörténész, járt Dőry Gábor első alispánnál és róla úgy emlékezett meg az önéletrajzában, hogy: "Elvégezvén Pécsett a bölcsészeti tanfolyam másod évét a szünnapokat részint Tolna vármegyében töltöttem Zombán báró Dőry Gábor házánál, kinek fiai tanítványaim valának, – részint Tótországban gr. Pejacsevics Péter házánál, ki Dőrynek sógora volt s kinek egyik fiára szintén felügyeltem. A Dőry Gábor házánál nagyon kevés szellemi nyereményhez jutottam, mivel Dőry akkor megyei első alispán – nagyon retrograd s materialisticus szellemű ember volt, e mellett dölyfös aristocraticus jellem, ki minden tudományos műveltségre törekvő ifjúban megannyi Dózsa Györgyöt szeretett szemlélni, s ki engem naponta dorgálgatott amiatt, hogy könyvírással is foglalkozom. Nem több szellemi tápot nyertem a gr. Pejasevics házánál sem, mert itt is, mindenki csak a hasának élt."[8]

1849. október 24-én, amikor megjelent Haynau rendelete az új közigazgatási beosztásról, az országot katonai kerületekre osztották; ezeken belül polgári kerületeket hoztak létre – ahová 3–4 megye tartozott, élén kerületi főbiztos állt főispáni rangban. A báró Hauer István által irányított Soproni katonai kerülethez tartozott a székesfehérvári (polgári) kerület és a tolnai (polgári) kerület, valamint Moson, Sopron, és Vas megyék, amelyek közvetlenül Hauer alá rendeltek voltak. Bach 1850. szeptember 13-i rendeletével létrehozták Magyarországon az öt polgári kerületet, és a hadügyminiszter 1850. november 1-jével a katonai kerületek határait a polgári kerületek határaihoz igazította, és a katonai kerületek Verwaltungsgebiet Distrikt elnevezéssel éltek tovább. A tolnai kerületi főispán báró Augusz Antal, a székesfehérvári kerületi főispán pedig jobaházi Dőry Gábor lett.[9] A székesfehérvári kerülethez tartoztak: Sopron, Moson, Győr, Vas, Veszprém, Zala, Tolna, Somogy, Baranya vármegyék. A megyék élére pedig császári-királyi biztost (megyefőnököt) neveztek ki: például Zala élére nagymádi és várbogyai Bogyay Lajos, Tolna megye élére Forster Károly, Győr megye élére enesei Dorner Ede (1810–1893) került mint megyefőnök. A Muraközt végleg elcsatolták a megyétől, Horvátország része lett.[10] 1855. július 4-én I. Ferenc József magyar király bárói címet adományozott neki.[11] 1861-ben, amikor leköszönt a székesfehérvári kerületi főispáni posztról, az uralkodó Tolna vármegye főispánjává nevezte ki. Ebben az időben a megye legfontosabb nagybirtokosának birtokközpontja volt a Zomba melletti Szentgál, ahol Dőry Gábor báró lakóhelye volt.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

1830. február 22-én Zombán, Dőry Gábor alszolgabíró vette el jobaházi Dőry Erzsébet (*Zomba, 1806. április 8.–†Zomba, 1833. augusztus 29.) kisasszonyt, akinek a szülei jobaházi Dőry Pál (1777–1806), földbirtokos, és vizeki Tallián Krisztina (1787–1809) voltak. A menyasszony anyai nagyszülei vizeki Tallián Antal (1751–1820) császár és királyi kamarás, királyi tanácsos, táblabíró, aranysarkantyús lovag, és dunaszekcsői Bésán Júlianna (1760–1819) voltak. Az esküvői tanúk Dőry Vince (1769–1854), és gróf Pejácsevich Ferdinánd (1800–1878) voltak.[12][13] Dőry Gábor és Dőry Erzsébet házasságából született:

Első neje halála után, a Tolna vármegyei teveli római katolikus templomban házasságot kötött 1838. október 11-én hidasi Nunkovich Karolina (+Wiesbaden, 1895. február). Az esküvői tanúk Dőry Vince (1769–1854), királyi tanácsos, földbirtokos, és Nunkovich Ignác, földbirtokos, voltak. Dőry Gábornak a második nejétől született:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Dőry Gábor báró
  2. ↑ familysearch.org Dőry Gábor keresztelője
  3. ↑ genealogy.eu Dőry family. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 6.)
  4. ↑ macse.hu Pejácsevich László adatlapja
  5. ↑ familysearch.org - Pejácsevich László gróf keresztelői adatlapja
  6. ↑ Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriumai - Segédletek II. (Szekszárd, 2000). Dőry család (Glósz József)
  7. ↑ Kézikönyvtár. Magyar Történeti Életrajzok. Bezerédj István* (1796–1856). II. kötet. I. A Kubinszky- és Pecsovics-világ Tolnában. Az 1839/40.évi országgyűlés.
  8. ↑ Csorba Csaba szerk.: Mészáros Károly önéletrajza (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 22. Debrecen, 1974). Önéletrajz. 37. o.
  9. ↑ Zala megye archontológiája 1138–2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000) Zala megye közigazgatása 1849–1860
  10. ↑ A szabadságharc emlékei Zalában 1848-1849. (Zalaegerszeg, 1999)Vajda Lászlóné: 1848–49 zalai kronológiája
  11. ↑ HU MNL OL A 130 - Illésy - 1di - 0342
  12. ↑ familysearch.org Tallián Antal keresztelőjének az adatlapja
  13. ↑ familysearch.org Tallián Antal gyászjelentése
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Dőry_Gábor&oldid=25150362”