Dudits Andor
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dudits Andor (Budapest, 1866. június 25. – Budapest, 1944. szeptember 7.) magyar festő
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Élete és munkássága
Bécsben, Münchenben és Budapesten tanult. Először naturalista szemléletű életképeket festett. 1890-től állított ki a Műcsarnokban. 1895-től főleg történelmi képeket, oltárképeket, faliképeket festett, egyre nagyobb mesterségbeli tudással kiválóan szerkesztett monumentális kompozíciókat alkotott.
1921-ben a Benczúr Társaság egyik alapító tagja volt, majd első elnöke lett, elnökséget az 1930-as években újra vállalt. 1925-től tanított a Képzőművészeti Főiskolán.
[szerkesztés] Műveiből
- Vasárnap délután (1890)
- Kardvágás (1895 körül)
- Rákóczi emlékmű (1895 után)
- Eskü a Vérmezőn (1920) [1]
- Önarckép[2]
- Budavár 1849-i ostroma[3] (1896) (Magyar Nemzeti Galéria)
- II. Rákóczi Ferenc fogadtatása (MNG)
- II. Rákóczi Ferenc bevonulása az ónodi országgyűlésre (Hadtörténelmi Múzeum)
- Mátyás király Gömörben (MNG)
- IV. Béla (MNG)
- Alkony (MNG)
- Parkrészlet (MNG)
- Olasz táj (MNG)
- Ébredés (klasszikus tájkép) (MNG)
- Festett oltárképek (Topolya, Recsk rk. templom, Breznóbánya stb.)
- Falképciklusok (Pécsi egyetem, Magyar Országos Levéltár)
[szerkesztés] Társasági tagság
[szerkesztés] Források
- Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 1-2. köt. Budapest : Győző Andor, 1935. 1. köt. Dudits Andor l. 1. köt. 261. o.
