Dale Allan Gardner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dale Allan Gardner

Dale Allan Gardner dr. (Fairmont, Minnesota, 1948. november 8.Colorado, 2014. február 19.[1]) amerikai tesztpilóta, űrhajós.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970-ben az University of Illinois keretében gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1971-ben a legígéretesebb haditengerészeti tisztként szerzett pilótajogosítványt. Több mint 2300 órát töltött a levegőben (repülő/űrrepülőgép), több mint 20 különböző típusú repülőgépen szolgált. 1973-tól a haditengerészet tesztpilótája. Az F–14 Tomcat tesztelésének több fázisát segítette, majd az első F–14 Tomcat katonai kötelékben alkalmazta a technika lehetőségeit. Az USS Enterprise (CVN 65) fedélzetén a Csendes-óceán és az Indiai-óceán területén teljesített szolgálatot.

1978. január 16-tól a Lyndon B. Johnson Űrközpontban részesült űrhajóskiképzésben. Űrhajósképzésének programja: tudományos és műszaki ismeretek, az űrrepülőgép rendszerismerete, fiziológiai képzés. Repülőgép vezetés, vízi- és túlélési gyakorlatok. Kutatási, kísérleti feladatok gyakorlás. Az elsajátított ismeretek eredményes vizsgája után kapható repülési engedély. Kiképzését követően az STS–4 támogató (tanácsadó, problémamegoldó) legénységének tagja.

Kettő űrszolgálata alatt összesen 14 napot, 00 órát és 52 percet (337 óra) töltött a világűrben, és 225 alkalommal kerülte meg a Földet. 1986. novemberében köszönt el az űrhajósoktól. Visszatért a légierőhöz, ahol a műveletek ellenőrzési osztályán dolgozott Coloradoban. 1989-től a Space Control Peterson Air Force Base igazgatóhelyettese.

Űrrepülések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • STS–8, a Challenger űrrepülőgép 3. repülésének küldetésfelelőse. Az űrrepülőgép program történetében először fordult elő, hogy éjszakai indítás/leszállás történt. Az Apollo–17 esetében volt az első éjszakai start. Elsötétített körülmények között gyakorolták az indítást, de a rakétahajóművek fényei szinte nappali világosságot produkáltak. Műholdat telepítettek, műholdat teszteltek, valamint teljesítették a mintegy 54 kutatási, kísérleti programot. Tesztelték a Canadarm manipulátor képességeit. Első űrszolgálata alatt összesen 6 napot, 1 órát és 8 percet (145 óra) töltött a világűrben. 4 046 660 kilométert (2 514 480mérföld) repült, 97 alkalommal kerülte meg a Földet.
  • STS–51–A, a Discovery űrrepülőgép 2. repülésének küldetésfelelőse. Kettő műholdat (kanadai Anik D–2, amerikai Syncom IV–1) telepítettek, valamint befogtak kettőt (indonéz Palapa B–2, Western Union Westar VI) és visszahozták a Földre. Második űrszolgálata alatt összesen 7 napot, 23 órát és 44 percet töltött a világűrben. 12 óra űrsétát (kutatás, szerelés, mentési gyakorlat) végzett. 5 293 786 kilométert repült, 133 alkalommal kerülte meg a Földet.

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Viselheti az űrhajós szárnyat.
  • Több katonai, polgári kitüntetésben, valamint űrhajós szolgálati elismerésben részesült.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]