Connie Imboden
| Connie Imboden | |
 | |
| Született | 1953 (71 éves)[1][2] Amerikai Egyesült Államok |
| Állampolgársága | amerikai[2] |
| Foglalkozása | fotográfus |
| Iskolái | Towson University |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Connie Imboden témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Connie Imboden (El Paso, 1953 –) amerikai fotóművész.
Élete
El Pasóban született (Texas, Amerikai Egyesült Államok), gyermekkorát Baltimore külvárosában, Ruxtonban (Maryland) töltötte. Apja pszichiáterként dolgozott a John Hopkins Kórházban. Középiskolai tanulmányai alatt anyja bátorítására beiratkozott egy nyári fotótanfolyamra.
- 1971-1973: a baltimore-i képzőművészeti főiskola, a Maryland Institute College of Art hallgatója.
- 1977-1978: a Towson Állami Egyetemen folytatta tanulmányait festészet és művészettörténet szakon.
- 1986-1988: a Delaware Egyetemen tanult, többek között Minor White irányításával.
Jelenleg Baltimore-ban él és a Maryland Institute College of Art-ban tanít fényképészetet.
Művészete
Minor White-on kívül nagy hatást gyakoroltak rá Diane Arbus, Ruth Bernhard, Joel-Peter Witkin fényképei, továbbá Francis Bacon, Edward Munch és Francisco Goya festményei.
Az 1980-as években kezdett el a vízben fényképezni, bár nem esztétikai vagy technikai megfontolásból, hanem gyermekkora óta fennálló vízfóbiája legyőzésének érdekében. Imboden saját bevallása szerint, mindig is félt a víztől, abnormális irtózását még jobban fokozta gyermekkorában gyakran visszatérő rémálma, amely során egy mindent elborító hatalmas sötét víztömegben megfulladt. Ez a régi rémálom hirtelen visszatért 1986-ban, amikor az emberi testek vízben való visszatükröződését kezdte fényképezni, majd teljesen eltűnt és azóta se tért vissza. Fóbiája legyőzésének érdekében fokozatosan szoktatta magát a vízhez, először csak vízzel teli fürdőkádak és pocsolyák szolgáltak víztükörként képeihez; majd beszerzett egy gyerekmedencét, amely feketére festett aljának köszönhetően tökéletes tükörként verte vissza a benne lebegő testeket. De mivel a gyerekmedence nem volt elég mély a víz alatti fényképezéshez, végül fekete kőből építtetett magának egy úszómedencét.
A medencében való éjszakai fotózás során három felfedezésre váró szintet különített el egymástól: a víz felszíne feletti és alatti, továbbá a vízfelszíni visszatükröződéseket. A kezdeti korszakában, ami 1986-tól 1998-ig tartott, főként női testeket fényképezett, azoknak a vízben való visszatükröződését, eltorzulását.
Az 1990-es évek vége óta stílusa radikális változáson megy át: képei új (néha felkavaró) tartalmi elemekkel, mély érzelmi jelentéssel töltődnek fel; ezt a periódusát Connie Imboden a „lélek sötét éjszakájának“ nevezi. Nyáron a medencében lebegő testeket fényképezi, télen pedig a stúdiójában felállított tükrökkel kísérletezik. Egyre inkább beleavatkozik a visszatükröződések milyenségbe is. Például olajat ken a tükör felszínére, széttört vagy töredezett tükröt használ a fényképezéshez, s így még drasztikusabban eltorzítja modelljei testét, minek következtében egyes képsorozatai már az absztrakció felé hajlanak.
Connie Imboden fényképeit több országban is kiállították már: Costa Ricán, Angliában, Finnországban, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Puerto Ricóban, Spanyolországban, Venezuelában és az Egyesült Államokban.
Első fotóalbuma, az Out of Darkness, 1993-ban elnyerte a svájci Ezüst Medált, amelyet a világ legszebb könyveinek ítélnek oda.
Fotóalbumok
- Out of Darkness, FotoFolio, Párizs, 1992
- Intr A) Uter (us), Gomez Gallery, Baltimore, 1998 (katalógus)
- Beauty of Darkness, Customs & Limited Editions, 1999
- The Raw Seduction of Flesh, Silver Arts, London, 1999
- Piercing Illusions, Foto Book Press, New York, 2001
- Imboden Photographs, 2003 (katalógus)
Jegyzetek
- ↑ 2017. augusztus 21., https://rkd.nl/explore/artists/384966
- ↑ a b Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
