Coming out

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A coming out vagy coming-out angol kifejezés, magyarul előbújás, arra utal, amikor valaki elmondja egy másik embernek, vagy nyilvánosan felvállalja, hogy leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű vagy Queer (LMBTQ).

Az angol kifejezés (ejtsd [kʌmɪŋ aʊt]) szó szerint „kijövetel”-t, „előjövés”-t, előbújást jelent (ti. a rejtőzködésből). Magyarítása (előbújás) napjainkban terjedt el, bár számos verzió felmerült ezelőtt is: többek közt az előjön, előrukkol, előhozakodik, felvállalja magát, színt vall, bevall, kiáll, bejelent stb. – bár ezek némelyike vonzatot is megkívánhat, amely megadja, mit mond el, ill. honnan jön elő. Főnévként az előbújás és más szinonimák merülhetnek fel.

A coming out kifejezés átvitt értelemben (a szexuális irányultságtól és identitástól függetlenül) is használatos másfajta, népszerűtlen vagy kevéssé ismert tulajdonságok bevallására.[1][2][3][4][5]

Indítéka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az előbújásra leginkább azért van szükség, mert az LMBTQ embereknek is igényük van, vagy lehet arra, hogy családtagjaikkal, barátaikkal, ill. a kollégáik körében őszinték lehessenek, ne kelljen titkolózniuk, rejtőzködniük előttük, ne kelljen megjátszaniuk magukat és félrevezetniük azokat, akik fontosak számukra. Ennek elsősorban akkor jöhet el az ideje, amikor az érintett már aktív, életvitelszerű párkapcsolatot tart fenn valakivel a saját neméből, és egy párkapcsolat nehezen, vagy sehogyan sem eltitkolható volta miatt legkésőbb ekkor kénytelen az illető színt vallani, egyúttal a beismeréssel a partnerének és a vele való kapcsolatának is elfogadottságot szerezni. Az őszinteség hiánya és a kényszerű képmutatás nyomasztó hatású lehet az érintettekre, sok energiát felemészthet részükről és ronthatja egészségüket, teljesítőképességüket, munkabírásukat.

A „heteroszexuális feltételezés”[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mai társadalomban az emberek általánosan azt feltételezik, hogy mindenki heteroszexuális és/vagy cisznemű (a társadalmi neme egyezik a biológiai nemével), így a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer embereknek folyamatosan el kell dönteniük, hogy mely szituációkban és kiknek a hibás feltételezéseit akarják kijavítani, szexuális orientációjuk és/vagy nemi identitásuk közlésével. Minden új szituációban és minden új emberrel, akivel találkoznak, újra el kell dönteniük, hogy előbújjanak-e vagy ne. Sok LMBTQ személynek nehézséget okoz csak továbblépni és nem elmondani az igazat.

Kutatási eredmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Annak ellenére, hogy egy 2010-es magyarországi kutatás során a megkérdezettek 85%-a értett egyet azzal az állítással, hogy “az ember nem élhet teljes életet, ha nem vállalja fel nyíltan szexuális irányultságát”, több mint 54%-uk mégsem bújt elő szüleinek. A megkérdezettek mindössze 17%-a bújt elő a munkahelyén és 82% számolt be arról, hogy heti rendszerességgel fordulnak elő magánbeszélgetésekben párkapcsolati témák. Ebből adódóan 59%-uk került már olyan helyzetbe, hogy hazudott munkahelyén párja neméről. [6]

Lehetséges pozitív és negatív hatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ritkán lehet megjósolni, hogy egy efféle bejelentés milyen hatással lesz a másikra és a két ember kapcsolatára, mennyit nyernek és mennyit veszítenek vele, ezért többnyire igen nehéz meghozni ezt a döntést. A két ember személyes kapcsolata legalább olyan fontos, mint a célszemély vallási, világnézeti felfogása.

A coming out jó esetben lebonthatja a távolságtartás miatt létrejött falakat, és mélyebb barátság forrása lehet. Rossz esetben azonban értetlenséget, haragot, elhidegülést szülhet, előfordulhat becsmérlés, bántalmazás, vagy akár egyszer s mindenkorra kitagadhatják az érintettet.[7]

Mérlegre kell tenni, melyik megoldás lehet vállalható hosszú távon: a jó kapcsolat, amely színlelésre épül, vagy pedig az őszinteség, amely küzdelemmel és kockázattal jár. Nincs egyetemes recept rá, mikor érdemes a coming outhoz folyamodni: ez messzemenően az egyéni tényezőktől függ.

Az LMBTQ fél szemszögéből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az előbújás több szempontból át kell gondolni, és több téren fel kell készülni rá. Lényeges előfeltétele, hogy tisztázzuk: esetünkben tényleg az illető szexuális irányultságról van-e szó egyáltalán; valamint ha erről meggyőződtünk, sikerült-e ezt elfogadnunk magunkban.

Pozitív válasz esetén át kell gondolni, mennyiben vagyunk függő helyzetben a másik féltől (például szülő vagy főnök), elég stabilak vagyunk-e lelkileg ahhoz, hogy szükség esetén az elutasítással is meg tudjunk birkózni (ill. fordulhatunk-e esetleg valakihez), továbbá fontolóra kell venni, hogy a másik embert nem rázza-e meg túlságosan a hír (például idős emberek esetén). Át kell gondolni, hogy az illető mennyire megbízható e téren, előfordulhat-e, hogy továbbadja az értesülést, és hogy mi történhet ilyen esetben.

Érdemes megválasztani a megfelelően nyugodt, zavartalan alkalmat. Fel kell készülni arra, milyen információkat, nyomtatott anyagokat nyújthatunk eligazításul, mennyire lesznek ezek hihetőek, megbízhatóak a másik fél számára, milyen előítéletekkel, félelmekkel találkozhatunk, és milyen reakciókra számíthatunk rövid és hosszabb távon (l. alább), melyik fázisban hogyan segíthetünk. Jó, ha lehetőséget tudunk adni rá, hogy másokkal beszéljenek erről, akiket magunk is ismerünk (más melegek szülei, meleg-telefonszolgálat munkatársai,[8] ismerős pszichológus stb.).

Lépések az előbújásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önmagunk elfogadása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A saját szexuális orientációnk vagy nemi identitásunk felismerése az önelfogadás felé vezető út. Általában az előbújás a saját magunknak való őszinteséggel kezdődik: a belső folyamat során a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és queer emberek megismerik és elfogadják önmagukat. A folyamat ezen része azzal jár, hogy folyamatosan tudatosabbak leszünk az azonos (és/vagy ellenkező) neműek felé irányuló érzelmeink és vonzódásaink kapcsán. A transzneműeknél az előbújás ezen fázisa tudatosítja, hogy valakinek az a belső érzése, hogy férfi vagy nő, nem egyezik a testével, vagy mások felfogásával. Ezeknek az érzéseknek és vonzódásoknak az elfogadása együtt járhat az LMBTQ emberekről a társadalom által tanított mítoszok, félreinformáltságok és sztereotípiák elfelejtésével is. Néhányuknak az elfogadás együtt járhat egyfajta téves gyásszal is (például, hogy nem fog megházasodni, nem lesz gyereke, csalódást okoz a szüleiknek stb.). Egy másik aspektusa ennek a folyamatnak a félelmeken való túljutás, az azokkal való megküzdés, hogy hogyan fognak mások reagálni a szexuális orientációjukra vagy nemi identitásukra, és szerepet játszik a családjuk és a barátaik lehetséges elutasításától való rettegés is. A pozitív önkép kialakítása fontos része ennek a folyamatnak.

Előbújni más LMBTQ embereknek és támogatást kapni tőlük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor elfelejtjük a régi mítoszokat és sztereotípiákat, az megteremti azt az alapot, hogy pozitív, hasznos és értékes tudást szerezzünk a homoszexualitásról, biszexualitásról és a nemek sokszínűségéről. Ez része annak, amikor esetleg kutatunk más LMBTQ emberek után, akikkel megtudjuk osztani tapasztalatainkat. Ahogy elhagyják a heteroszexuális identitásukat vagy születéskori nemüket az LMBTQ személyek, olykor megtapasztalhatják az elszigeteltség érzését is. Ekkor kutatni kezdenek más LMBTQ emberek után, hogy egy újfajta kapcsolatot, közösséget tudjanak kialakítani. Az LMBTQ emberek megkeresik a legbiztonságosabb embert, akinek elkezdhetik az előbújást, akikről úgy tartják, nem fog rosszul reagálni. Elkezdenek egy támogató hálót építeni maguk köré, ami segít nekik, hogy jobban érezzék magukat. Ez együtt járhat azzal, hogy csatlakoznak LMBTQ szervezetekhez, leszbikus és meleg bárokat és bulikat látogatnak, részt vesznek LMBTQ embereknek szóló programokon. Illetve előbújnak nem LMBTQ embereknek is, akikről úgy gondolják, hogy támogatják és elfogadják őket.

Előbújás nem LMBTQ embereknek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ahogy az egyén egyre jobban elfogadja a szexuális orientációját és/vagy nemi identitását, elkezd előbújni a barátainak, családtagjainak, munkatársainak, akik nem részesei az LMBTQ közösségnek. Mielőtt azonban ténylegesen előbújna, elejt néhány dolgot a beszélgetésekben, hogy tesztelje a lehetséges reakciókat, vagy általánosságban beszélget a sokszínűségről, hogy felmérje a másik hozzáállását anélkül, hogy konkrétan ki kellene mondania szexuális orientációját vagy nemi identitását. Ilyen lépések tudják kevésbé váratlanná tenni az igazi kinyilatkoztatást.

Ahogy pozitív reakciókat kapunk, úgy érezzük, hogy képesek vagyunk több és több embernek is előbújni. Ha azonban sok negatív tapasztalattal rendelkezünk, esetleg visszatérünk a rejtőzködésbe egy időre. Ezért szükséges egy támogatói háló, hogy újra tudjuk építeni önbizalmunkat, vagy meg tudjuk szakítani a kapcsolatokat azokkal az emberekkel, akik nem fogadják el identitásunkat.

Transzneműként talán még nehezebb előbújni[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Transzneműként talán még nehezebb előbújni, mert az emberek nagyobb valószínűséggel kérdőjelezik meg a nemi identitásodat, mint ahogy azt a szexuális orientációd esetén tennék, ráadásul sokkal több előítélet és tévhit övezi a transz létet. Mivel a transz emberek számára nagyon kevés a jó minőségű és elérhető információ az átmenetről, illetve általában a transzneműségről, sokszor a segítő szándékú környezet sem mindig tud elég támogatást nyújtani. Ezért is nagyon fontos, hogy Te is tájékozott legyél a témában. [9] [10]

A heteroszexuális fél szemszögéből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha azt gyanítjuk, LMBTQ lehet a barátunk/családtagunk, legjobb, ha rábízzuk, hogy eldöntse, el akarja-e mondani nekünk. Gondoljuk át, miért akarjuk ezt bizonyosan tudni: másképp néznénk rá, más ember lenne ő a számunkra, ha meleg/leszbikus volna? Ha igen, akkor lehet, hogy még nem állunk egészen készen az információ befogadására. Akkor állunk készen erre, ha kijelenthetjük: semmi sem változna meg közöttünk, ugyanaz az ember maradna ő számunkra, mint aki volt. – Leginkább olyankor érdemes elősegíteni ezt a lépést, ha úgy találjuk, neki is jót tenne, szüksége lenne rá, ill. elősegítené a köztünk lévő kapcsolatot, ha tiszta vizet önthetne a pohárba, nem csak a mi kíváncsiságunkat/aggodalmunkat szüntetné meg.

Ha mindezzel együtt indokoltnak látjuk ezt a lépést, oly módon segíthetjük az illető előbújását, ha odafigyelünk a hasonló témájú, aktuális eseményekre (filmekre, hírekre stb.), és alkalomadtán szóba hozzuk ezeket. Megkérdezhetjük a véleményét, vagy elmondhatjuk neki a miénket, valamint hogy miért gondolkodunk erről úgy, ahogy, milyen érzéseink vannak a témával kapcsolatban, és vannak-e róla egyéb információink, esetleg más LMBTQ ismerősünk, akit szeretünk. Jobb egy kínálkozó alkalmat, felmerülő témát megragadni, mint önkényesen, előzmények nélkül rátérni, mert tolakodónak tűnhetünk: ismerősünk úgy érezheti, ki akarjuk ugrasztani a nyulat a bokorból. A túlzott kíváncsiság gyanakvást és bizalmatlanságot szülhet. Érdemes ezért távolabbról közelítenünk, hogy módja legyen idejében kitérni, ha úgy látja jónak.

Csak olyan témákat vessünk fel, amelyeket nyitott gondolkodású heteroszexuális barátainkkal is megbeszélnénk minden további nélkül, és oly módon tegyük ezt, ahogy heteroszexuális barátainkkal tennénk – hogy esetlegesen LMBTQ ismerősünk ne érezze sarokba szorítva magát, és biztos lehessen benne, hogy ura a helyzetnek. A végső döntést engedjük át neki; ne akarjuk kierőszakolni a „vallomást”. A legtöbb, amit tehetünk, hogy kifejezzük a témához való pozitív hozzáállásunkat és az iránta való feltétel nélküli szeretetünket és elfogadásunkat (amely független az ő szexuális érdeklődésétől). Vegyük tekintetbe, hogy esetlegesen MLBT ismerősünknek hosszú időbe telhet, míg felkészül erre a lépésre, és lehet, hogy csak később érkezik el majd erre a pontra. Legyünk türelemmel.

Mielőtt bármit feltételeznénk róla (életviteléről, szexuális szokásairól, egészségi állapotáról stb.), vagy átértékelnénk róla a képünket, próbáljunk utánaolvasni a témának, vagy megbízható forrásból tájékozódni, mert előfordulhat, hogy előzetes ismereteink felszínesek vagy éppen tévesek.

Hogyan tudsz segíteni, ha valaki előbújik[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékezz arra, hogy nem változott meg, ugyanaz az ember, akit ismertél, csak több információd van róla, mint előtte. Ha sokkolva érzed magad, ne engedd, hogy az arra vezessen, hogy az illetőt teljesen másnak lásd. Ne kérdezz olyat, amik durvák a kapcsolatotokat tekintve, amik nem fértek volna bele a kijelentése előtt. Ha szeretnél több információt tudni, kérdezz őszintén és tisztelettel. Ha megfelelő, őszinte és tiszteletteljes kérdéseket teszel föl, valószínű méltányolni fogja.

Néhány jó kérdés lehet:

  • Mióta tudod, hogy LMBTQ vagy?
  • Nehéz volt együtt élned ezzel a titokkal?
  • Miben tudok segíteni?
  • Volt, hogy tudtomon kívül megbántottalak?
  • Van már valaki kiszemelt?

Jó tanácsok

  1. Ne feltételezd soha előre, hogy tudod, hogy mit jelent LMBTQ-nak lenni. Minden embernek különböző tapasztalatai vannak.
  2. Lehet, hogy semmit sem akar, hogy tegyél, csak kellett valaki, aki meghallgatja.
  3. Érezd megtiszteltetésnek, hogy egy ilyen személyes titkot osztott meg veled, és köszönd meg neki a bizalmat.
  4. Győződj meg róla, hogy milyen szintű titoktartást vár el tőled. Lehet, azt szeretné, hogy senkinek ne mondd el. Lehet, hogy már előbújt másoknak, és az is, hogy nem érdekli, hogy ki tudja meg róla.
  5. Ha nem értesz valamit, vagy kérdéseid vannak, emlékezz arra, hogy az LMBTQ emberek gyakran hajlandóak segíteni, hogy megértsd a tapasztalataikat.
  6. Ha azon kapod magad, hogy negatívan reagálsz, tartsd észben, hogy az érzések változnak, és próbálj nyitva hagyni egy ajtót a további beszélgetések lehetőségére.

Ha egy transz ember előbújik és elkezdi az átmenetet, általában sokkal láthatóbbá válik, mint az LMBQ emberek esetében, mivel ez rengeteg hivatalos és egészségügyi procedúrával is járhat (pl. névváltás, nem jogi elismertetése, hormonkezelés, kozmetikai és nemi helyreállító beavatkozások). Ezért sokszor nagyobb eséllyel ér egy transz személyt diszkrimináció vagy erőszak. Természetesen nem minden transz személy illeszkedik a férfi/nő kettős kategóriába és nem mindenki szeretne átmenetet, ahogy az átmenet sem ugyan azt jelenti egy-egy transz személy számára.

Feldolgozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha a coming outra sor kerül, feldolgozása (különösen szülőknél) hasonló lehet egy szeretett ember halálának feldolgozásához: el kell temetni egy régi képet, és meg kell barátkozni egy teljesen váratlan és elképzeléseinknek ellentmondó ismerettel. Azok a szakaszok, amelyeket Elizabeth Kübler-Ross a gyász kapcsán leír, gyakran a coming out kapcsán is felmerülnek, és a folyamat lezajlása hónapokba vagy akár évekbe is beletelhet.

Az alábbi szakaszokat szokták említeni,[11] amelyeken egy szülő rendszerint keresztülmegy ilyenkor:

  1. Döbbenet: a szülő értesül a hírről, felfogja, és ez felzaklatja őt.
  2. Tagadás: megpróbál védekezni ellene, elhárítani, letagadni, szőnyeg alá söpörni, kizárni a tudatából a valóságot, elzárkózni a tények elől.
  3. Bűntudat: elkezdi önmagát okolni a fia/lánya mássága miatt, keresni, mit csinálhatott rosszul. Ebben a szakaszban nyílhat rá mód először, hogy a gyerek érdemben beszéljen a szülővel.
  4. Érzésnyilvánítás: ki kell fejezni a felmerülő érzéseket (például harag, megbántottság, csalódottság), és jó, ha a gyerek reagálni tud ezekre.
  5. Személyes döntéshozatal: az érzelmek lecsillapodásával eljön az ideje annak, hogy a szülő racionálisan átgondolja, mitévő legyen. Jellemzően háromféle lehetőség fordul elő: támogatás; „eddig és nem tovább”; hadiállapot. Mint más szakaszok esetén, a szülő itt is visszacsúszhat ideiglenesen egy-egy korábbi fázisba.
  6. Teljes elfogadás: nem minden szülő jut el idáig, de ha sikerül, az mindkettőjük számára sok örömet és tartalmasabb kapcsolatot jelenthet.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. „»A rögtönzött viccmesélés számomra izzadós feladat« – hangzott el egy gyors coming out Maksa Zoltántól (…).” [1]
  2. „A modell bejelentését további két halk coming out követte a hátsó sorból, így összesen három, esztétikai beavatkozáson át nem esett versenyzőt ismerhettünk meg.” [2]
  3. „Hosszas titkolózás és coming out (…) [B]ár a lapok már régóta cikkeztek róluk, csak pár hónapja ismerték be, hogy barátságon kívül más is volna köztük.” [Nicole Kidman és Keith Urban között] [3]
  4. „Különös pont utóéletében az a kétes valóságtartalmú coming out, miszerint férje, Chuck Traynor fegyverrel kényszerítette a forgatás során.” [4]
  5. „Amikor 2004 februárjában végleg befejeződött a Szex és New York című sorozat, a színésznő egy egyszerű coming-outtal döntötte le Carrie szobrát: »Én amúgy egészen más vagyok, mint Carrie« – mondta. (…) Nem szívesen tér például nyugovóra rendetlen lakásban. Az is zavarja, ha távollétében férje nem eszik meleg ételt, értesült a Stern című német lap.” [5]
  6. [A Háttér Társaság a Melegekért és az MTA Szociológiai Intézet közös “Az LMBT emberek társadalmi kirekesztettsége 2010” c. kutatása.]
  7. Ott a küszöb, lépd át! (interjú)
  8. A Háttér Társaság a Melegekért vezetékes számról ingyenesen hívható telefonszolgálatot működtet, ahol bármelyik fél tanácsot kérhet
  9. 'Transvanilla Egyesület oldala'
  10. 'Transition Blog'
  11. Tudd, mire számíts! (Tom Sauerman, a philadelphiai „Leszbikusok és Melegek Szülei és Barátai” kör tagjának, egy meleg fiú apjának írása)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ajánlott irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]