Chelsea-i Művészeti és Formatervezési Főiskola

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Turokaci (vitalap | szerkesztései) 2019. szeptember 29., 22:27-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Referenciák)
Chelsea-i Művészeti és Formatervezési Főiskola
A Chelsea Művészeti Főiskola déli blokkja
A Chelsea Művészeti Főiskola déli blokkja
OrszágEgyesült Királyság
TelepülésLondon
Építés éve1895
Típus
Elhelyezkedése
Chelsea-i Művészeti és Formatervezési Főiskola (London)
Chelsea-i Művészeti és Formatervezési Főiskola
Chelsea-i Művészeti és Formatervezési Főiskola
Pozíció London térképén
é. sz. 51° 29′ 25″, ny. h. 0° 07′ 44″Koordináták: é. sz. 51° 29′ 25″, ny. h. 0° 07′ 44″
Térkép
Chelsea-i Művészeti és Formatervezési Főiskola weboldala
SablonWikidataSegítség

A Chelsea-i Művészeti és Formatervezési Főiskola, régebben Chelsea Művészeti Iskola, a Londoni Művészeti Egyetem egyik tagiskolája, az egyik legjobb brit művészeti és formatervezési iskola.[1] Továbbképzési és felsőoktatási szakokat indít szépművészeti, grafikai tervező, belső tervező, tértervező és textiltervező területeken. Egészen a PhD képzésig biztosítanak továbbtanulási lehetőséget.

Története

Technikumi időszak

A Chelsea-i Művészeti és Formatervezési Főiskola eredetileg az összevont Délnyugati Technikum része volt, mely 1895-ben azért nyitotta meg kapuit Chelsea-ben a Manresa Roadon, hogy a londoniak számára tudományos és technológiai oktatást biztosítson. Nappali és éjjeli oktatást tartottak férfiaknak és nőknek egyaránt a háztartási gazdaság, a matematika, a mérnöki tudományok, a természettudományok, a művészet és a zene területén. Művészeteket a technikum megnyitásától kezdve tanítottak már. Többek között formatervezést, szövést, fonást lehetett itt elsajátítani. 1922-ben a Délnyugati Technikumból Chelsea Technikum lett, s a Londoni Egyetemnek egyre több beiratkozott hallgatója tanult itt.

Az 1930-as évek elején a művészeti iskola elkezdte oktatási területét bővíteni. 1931-ben elkezdett járműtervezéssel és kereskedelmi formatervezéssel foglalkozni. H.S Williamson, az iskola 1930–1958. közötti igazgatója a második világháború után bevezette a szobrászatot. Az ekkor végzett művészek közül olyan oktatók kerültek ki, mint Henry Moore és Graham Sutherland. Ebben a korszakban végzett Elizabeth Frink, Edward Burra, Patrick Caulfield, Ethel Walker, Dirk Bogarde, Robert Clatworthy, John Latham és John Berger.

A Tudományos Iskola 1957-ben kivált, és Chelsea-i Tudományos és Technológiai Főiskola lett a neve, mely 1966-ban a Londoni Egyetem tagiskolája lett. A Chelsea-i Tudományos és Technológiai Főiskola királyi engedélylevelét 1971-ben kapta meg, s 1985-ben az Erzsébet Királynő Főiskolával közösen a King’s College London részévé vált.

Chelsea-i Művészeti Iskola

A művészeti iskola egyesült a Francis Hawke alapította Hammersmithi Művészeti Iskolával, s 1908-ban így jött létre a Chelsea-i Művészeti Iskola. Az újonnan megalapított iskola működtetését átvette a Londoni Megyei Tanács, és a Lime Grove-on építettek egy új épületet, ahol kibővített tananyaggal kezdődött az oktatás. Ugyanott 1914-ben egy kereskedelmi iskolát építettek lányok számára. Az iskola megszerezte a Great Titchfield Streetnél lévő helyiségeit, és egy épületben helyezték el Quintin Hogg Regent Street-i technikumával. A Manresa Road-i kampuszban 1963-ban elkezdtek festészetet és grafikai tervezést oktatni. Mindkét területen sikereket értek el. Ebben az időszakban Chelseaben voltak a szépművészet ezen részeinek legjobb tanulói. Számos híres művész került ki közülük, például Ossip Zadkine, Mark Gertler és Paul Nash.

Lawrence Gowing festő és művészettörténész lett a Chelseas-i Művészeti Iskola első igazgatója. Ő volt a felelős azért, hogy a történetet és a filozófiát összhangba hozza a gyakorlattal, s inkább művészek oktassák a történelmi és elméleti tárgyakat, semmint művészettörténészek. Ez máig meghatározó jellemzője a chelsea-i oktatásnak. Gowing vezetése alatt egy olyan opcionális programot hoztak létre, mely lefedte a zene, a költészet, a pszichoanalízis, a filozófia és az antropológia témaköreit. Ugyanebben az időszakban – Victor Pasmore és Richard Hamilton vezetésével kifejlesztettek egy formatervezési alapszakot, ami a művészeti és formatervezési területen alapozó képzésnek számít.

William Gallaway, aki 1989 és 1992 között az iskola igazgatója volt, valamint Colin Cina, a művészeti kar rektora és Bridget Jackson, a formatervezési kar rektora megreformálta az iskolát, és lehetővé tették, hogy több szintre bontják a képzést, s az egyetemi felvételire való felkészüléstől az akkreditált fokozatokig minden szinten új tárgyakat vezettek be. Ezeket a Londoni Egyetem hitelesítette.

London Intézet

1986-tól a Chelsea-i Művészeti Iskola a Belső-londoni Oktatási Hivatal döntése értelmében a Londi Intézet tagozata lett. Az átalakításnak az volt a célja, hogy egy struktúrába rendezzék az egyenrangú londoni művészeti, formatervezési, divatipari és média iskoláit. 1989-ben az iskola új neve Chelsea-i Művészeti és Formatervezési Főiskola lett. A londoni intézet 2004-ben egyetemi rangot kapott, és átnevezték Londoni Művészeti Egyetemmé.

Roger Wilson, aki 2006-os nyugdíjba vonulásáig a műemléki listán szereplő Királyi Katonai Orvostudományi Főiskola épületébe történő átköltözést irányította. Ezt 2005-ben Allies and Morrison építészek által készített tervek alapján úgy átépítették, mintha eredetileg is művészeti főiskolának építették volna. Az átköltözés eredményeképp a Chelsea-i Művészeti és Formatervezési Főiskola a Milbanken a Tate Britain mellett fekszik, s innéttől ismét egyedüli kampuszként van egy egész épületben.[2][3]

Kiállítás

A főiskolához három híres kiállítóterület tartozik:

  1. A Chelsea Space a professzionális művészek nemzetközi és interdiszciplináris kiállítótere. ahol még nem végleges projekteket mutatnak be. A galéria rendszeresen megjelenő publikációiban a részt vevő szerzők, művészek és formatervezők írásait jelentetik meg.
  2. A főiskolán belül elhelyezkedő Parade Groundból létrehozták London legnagyobb szabadtéri galériáját, ahol 2008 tavaszán filmvetítéseket és nagy remekműveket mutattak be. A kiállítóteret régebben a hallgatók és oktatók nyílttéri megjelenési helyként használták. Híres ezen felhasználások közül Chris Burden 2006-os 'Repülő Gőzhenger' című munkája. 2008-ban Cildo Meireles 'Alkalmak' című kiállítása kapott itt helyet, amihez még társult a Tate Modernben megrendezett kiállítása.
  3. A Triangle Gallery nevéhez hűen egy modern, szögletesen kialakított tér, ahol a hallgatók egész évben bemutathatják munkájukat.

Kutatás

A főiskola több kutatóközpontnak, -csoportnak és -klaszternek biztosít helyet.

  1. Nemzetközi Szépművészeti Kutatóközpont (ICFAR)
  2. Nemzetközi Művészet, Azonosság és Nemzet (TrAIN)
  3. Kritikusi Gyakorlat Chelsea
  4. FADE Szépművészeti Digitális Környezet
  5. Textil, Környezet, Formatervezés (TED)

Kapcsolatai

Chelsea kapcsolatban áll a Londoni Művészeti Egyetemmel a Camberwell Művészeti Főiskolával, a Central Saint Martins Művészeti és Formatervezési Főiskolával, a Londoni Kommunikációs Főiskolával, a Londoni Divatipari Főiskolával, és a Wimbledoni Művészeti Főiskolával. A főiskolának cserekapcsolatai vannak az amerikai, New York-i Divattechnológiai Intézettel.

Egyéb

CLIP CETL

A Chelsea és a Londoni Divatipari Főiskola közösen használja a Tanítás és Tanulás Kiválóságáért Gyakorlati Tanuló Központot (CLIP CETL). A központ pénzügyi hátterét a brit kormány biztosítja, amivel azt a kiváló eredményt akarja elismerni, amit a két intézmény a hallgatók tanulásának fejlesztésében ért el.

Art School

John Humphrys hírszerkesztő és író, Ulrika Jonsson és Clarissa Dickson-Wright televíziós személyiségek, Keith Allen humorista és a BBC Radio 1-nél dolgozó DJ Nihal Arthanayake a BBC Art School 2005 keretében részt vett egy kéthetes intenzív tanfolyamon. A főiskola oktatóinak segítségével a hallgatók a művészet minden ágát – a rajzolás alapjaitól az installációig és a performanszig – felfedezték. Az egészet egy nagy showműsor zárta.

Híres végzett hallgatók

Jegyzetek

  1. Best British Art Schools (The Times). (Hozzáférés: 2009. május 14.)
  2. History (Official). [2007. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 21.)
  3. History (AIM25). (Hozzáférés: 2009. május 21.)

Külső hivatkozások