Breyer Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Breyer Gyula
Született 1893. április 30.
Budapest
Elhunyt 1921. november 9. (28 évesen)
Pozsony

Breyer Gyula (Budapest, 1893. április 30.Pozsony, 1921. november 9.) magyar sakkbajnok, sakkíró, a vakjáték világhírű játékosa és mérnök volt, a sakkelmélet modern iskolájának vezető tagja, központi alakja volt.

Egyik rekordja a későbbi holland világbajnok Max Euwe ellen: 1921-ben sötét bábukkal verte őt Bécsben: 1.e4 Hc6 2.Hc3 Hf6 3.d4 e5 4.dxe5 Hxe5 5.f4 Hc6 6.e5 Hg8 7.Fc4 d6 8.Hf3 Fg4 9.0-0 Vd7 10.Ve1 0-0-0 11.Hg5 dxe5 12.Kh1 f6 13.Hf7 Ha5 14.Hxd8 Hxc4 15.Ve4 Hd6 16.Vb4 Fe7 17.fxe5 fxe5 18.Hxb7 Hxb7 19.Bf8+ Bxf8 20.Vxf8+ Vd8 21.Vxg7 Ff6 22.Fg5 Bg8 23.Vh6 Bg6 24.Vh4 Hd6 25.Bf1 Hf5 26.Vxg4 Vxg4 27.Fxd8 Hge3 28.Bf3 Kxd8 29.h3 Bg3 30.Bxg3 Hxg3+ 0-1

Breyert a Breyer-csel (1.e4 e5 2.f4 exf4 3 Vf3) tette halhatatlanná a sakkozók között, de felismerte a királycsel egy új változatát. A Breyer-változat a Spanyol megnyitásban sötét újra-útválasztással jár a királynője lovagja d7 fokozott rugalmasságért (1.e4 e5 2.Hf3 Hc6 3 Fb5 a6 4.Fa4 Hf6 5.0-0 Fe7 6.Be1 b5 7.Fb3 0-0 8.c3 d6 9.h3 Hb8 10.d4 Hbd7). Ez a sorozat az 1960-as években divatossá vált, és Borisz Szpasszkij ex-világbajnok egyik kedvence.

Kezdeti sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Új megnyitási eszméket dolgozott ki a szicíliai védelemben (Kosztics-Breyer, Göteborg, 1920), a királycselben, a spanyol megnyitásban és a budapesti védelemben. 1916-ban Breyer alkalmazta először (Johannes Esser ellen) versenyjátszmában a budapesti védelmet (a budapesti Barász mester ötlete volt). A spanyol megnyitásban Hc6-b8 lépését a mai világnagyságok is előszeretettel alkalmazzák. 1910-ben egy középiskolás versenyt nyert meg. 1911-ben Kölnben az A-főtornán 6., 1912-ben a Budapesti Sakk Kör versenyén 1-2., majd Pöstyénben nemzetközi versenyen is helyt állt (7-8. helyezés), Boroszlóban 8-11. helyezett. Csak a világ élvonalába tartozó nagymesterek előzték meg! 1912-ben magyar bajnokságot nyert Temesvárott. Ez 19 évesen hatalmas siker, Asztalos Lajost, Havasi Kornélt és Réti Richárdot is megelőzte. 1913 kevésbé sikeres. A Budapesti Sakk Kör két versenyét ugyan megnyeri, ami szép eredmény, de Scheveningenben egy közepes erejű nemzetközi tornán csupán 6-7., és a magyar bajnokságon 4. 1914-ben a mannheimi tornán Aljechin, Vidmar és Spielmann mögött, Rétivel és Marshallal együtt 4-6. és megelőzi Janowskit, Tarrascht, Bogoljubovot, Durast és Tartakowert. Ez azonban csak a 11. forduló utáni állás: ekkor kitört a világháború, a verseny félbeszakadt. A világ tragédiája az ő versenyzői pályafutásának a megtorpanását is jelentette.

A háború alatt és után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyenge szervezete miatt felmentették a katonai szolgálat alól. A Budapesti Sakk Kör háború alatti kisebb versenyein sikerrel szerepel. Az első világháború idején 8 hazai verseny közül négyet egyedül, kettőt pedig holtversenyben nyert meg. A háború alatti egyetlen nemzetközi versenyen Kassán 1918-ban az igen erős mezőnyben is 3-4. lett. Breyer 1917-18-ban közölte első tanulmányait, amelyek akkor sokakat megdöbbentettek. A Kommün bukása után Bécsbe távozott, ahol a Bécsi Magyar Újság sakkrovatát vezette. 1920-ban sikertelenül szerepelt egy nagy nemzetközi versenyen Göteborgban, majd a bécsi nemzetközi versenyen 2-4. Győzött 1920-ban Berlinben kilenc nemzetközi rangú sakkozó (többek között Boguljobov, Tartakower és Réti) előtt. 1921-ben, utolsó versenyén Bécsben 3., noha ekkor már mind inkább elhatalmasodott rajta betegsége. Ugyanebben az évben 25 résztvevő ellen vakszimultán-rekordot állított fel. A 25 partiból 15-öt megnyert, 7 döntetlennel végződött és mindössze hármat nyertek ellene.

Szívbaj, tüdőbaj, nélkülözések által meggyötört szervezete 1921-ben Pozsonyban egy szívroham következtében adta fel a harcot. Itt volt eltemetve és az 1987-es exhumálása után a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben helyezték örök nyugalomra - ennek ezen részét azért hívják „sakkparcellának”, mert négy világszerte ismert magyar sakkozó: Barcza Gedeon, Breyer Gyula, Charousek Rezső és Maróczy Géza nyugszik egymás mellett. Sírfelirata: "Fáklyasorsú lángész, a sakkgondolkodás egy új korszakának úttörője."

Breyer Gyula sírja Budapesten. Kerepesi temető 33/3-1-6. Búza Barna alkotása.

Palindrom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A leghosszabb palindromok egyikét is Breyer Gyula magyar sakkmester szerezte az 1800-as évek végéről, zz pedig szerelmes levele. Bámulatos nyelvi teljesítmény, 185 szó, 916 betű:

"Nádasi K. Ottó Kis-Adán, májusi szerdán e levelem írám. A mottó: Szivedig ime visz irás, kellemest író! Szinlelő sziv rám kacsintál! De messzi visz szemed… Az álmok (ó csaló szirének ezek, ó csodaadók) elé les. Irok ime messze távol. Barnám! Lám e szivindulat Öné. S im e sziv, e vér ezeket ereszti ki: Szivem! Ime leveled előttem, eszemet letevő! Kicsike! Szava remegne ott? – Öleli karom át, Édesem! Lereszket évasziv rám. Szivem imád s áldozni kér réveden – régi gyerekistenem. Les im. Előtte visz szived is. Ég. Érte reszketek, szeret rég és ide visz. Szivet – tőlem is elmenet – siker egy igérne, de vérré kinzod (lásd ám: ime visz már, visz a vétek!) szerelmesedét. Ámor (aki lelőtt ó engem, e ravasz, e kicsi!) Követeltem eszemet tőled! E levelem ime viszi… Kit szeretek ezer éve, viszem is én őt, aludni viszem. Álmán rablóvá tesz szeme. Mikor is e lélekodaado csók ezeken éri, szól: A csókom láza de messzi visz!… Szemed látni csak már!… Visz ölelni!… Szoríts!… Emellek Sári szivemig. Ide visz Ottó. Ma már ím e levelen ádresz is uj ám: Nádasi K. Ottó Kis-Adán."

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]