Brassói magyar evangélikus templom
| Brassói magyar evangélikus templom | |
| műemlék | |
 | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | evangélikus |
| Építési adatok | |
| Építése | 1783 |
| Stílus | barokk |
| Felszentelés | 1783. november 2. |
| LMI-kód | BV-II-m-B-11462 |
| Elérhetőség | |
| Település | Brassó |
| Hely | str. Iuliu Maniu 2. |
| Elhelyezkedése | |
 Brassói magyar evangélikus templom
Pozíció Brassó térképén
| |
 é. sz. 45° 38′ 46″, k. h. 25° 35′ 48″Koordináták: é. sz. 45° 38′ 46″, k. h. 25° 35′ 48″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Brassói magyar evangélikus templom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A brassói magyar evangélikus templom Bolonya városrészben, a Vasút utca (Str. Iuliu Maniu, Bahngasse) 2. szám alatt áll. 1783-ban építették a brassói magyar evangélikusok, akik korábban a szászokkal közösen az egykori Szent Borbála-kápolnát, majd a Kertész utcai templomot használták. A barcasági magyar lelkészek itt tartották 1886-ban azt a konventet, amelyen kimondták az önálló erdélyi magyar evangélikus egyházmegye megalakulását. Temetőjét 1987-ben a városvezetés felszámolta.
Története[szerkesztés]
A 16. századi reformáció során az erdélyi szászok jellemzően evangélikus, a magyarok pedig református hitre tértek, bár voltak evangélikus hitű magyarok is (Joseph Trausch megemlíti az 1572-ben kinevezett Ambrosius lelkészüket).[1] A reformátusok kapták meg a Kolostor utcai templomot is, de a vagyonos, befolyásos szászok egy idő után a magyarok egy részét visszacsábították az evangélikus hithez, különböző kedvezményeket nyújtva a papoknak és a híveknek, a református hitéletet pedig hátráltatták. A magyar evangélikusok száma nőtt, és a 17. században birtokba vették a Kolostor utcai templomot is (korábban egy, a Fekete templom melletti kis kápolnában tartották istentiszteleteiket).[2] A paplak és az iskola a Lópiac utcában, a mai 32. szám alatti épületben volt.[3]
Egy ideig a magyar evangélikusok képezték a legtekintélyesebb barcasági magyar egyházközséget, azonban a szászok germanizáló politikájuk folytán fokozatosan magukba olvasztották őket: Orbán Balázs szerint a magyar nemzetiségűek nem lehettek céhtagok, nem juthattak hivatalhoz vagy javakhoz, vallásgyakorlásukat korlátozták, így legnagyobb részük önként olvadt be a szász társadalomba. A nemzetiségükhöz ragaszkodó magyarokat zaklatták, és végül templomukból is kiszorították őket. 1716-tól a magyarok a Kórház utcai Szent Antal-kápolnát használták, ám ez 1718-ban leégett, újjáépítését pedig nem engedélyezték. Ekkor a Bolonya negyedi, egykoron a leprakórházhoz tartozó 15. századi romos Szent Borbála-kápolnába költöztek, felváltva használva azt a bolonyai szászokkal.[2]
A kápolna helyén 1777-ben a szász és magyar evangélikusok felépítették a bolonyai szász evangélikus templomot. Bár ekkor még nem volt érvényben a türelmi rendelet, mely új templomok építését engedélyezte volna, az evangélikusok egy korábbi engedélyre hivatkoztak, a városi tanács pedig szemet hunyt a dolog felett.[4] A két közösség között folyamatosak voltak a súrlódások, így a magyarok 1783-ban, Gödri János lelkészsége idején felépítették a magyar evangélikus templomot, melyre az 1781-ben kiadott türelmi rendelet adott lehetőséget. A templom helyéül a tanács egy mocsaras területet jelölt ki az egykori fapiacnál, az építkezést március 14-én kezdték meg, és november 2-án már fel is szentelték. Ekkor a gyülekezet 511 lelket számlált,[2] 1860-ban pedig 868 tagja volt, vagyis több, mint a bolonyai szász templomnak.[5]
A magyar evangélikusok továbbra is a szász egyház keretében éltek. Az önálló esperesség alapításának döntése 1874-ben született meg, és 1886. március 25-én barcasági magyar lelkészek ebben a templomban tartották azt a konventet, amelyen kimondták az önálló erdélyi magyar evangélikus egyházmegye megalakulását. Ez még abban az évben kivált az erdélyi (szász) egyházkerületből és a Tiszai evangélikus egyházkerülethez csatlakozott. 1922-ben ebből jött létre a Romániai Zsinatpresbiteri Evangélikus-Lutheránus Egyház.[6]
A román kommunista hatalomátvétel negatívan érintette az egyházközséget: az általuk birtokolt Pest szállót államosították, iskolájukat megszüntették. 1960-ban megtiltották a temetkezést a templomhoz tartozó sírkertben (azóta a magyar evangélikusok a szász temetőben temetkeznek), 1987-ben pedig teljesen felszámolták azt (hasonlóan a magyar katolikus temetőhöz), és a templom lebontásával is fenyegetőztek.[4] Az 1989-es rendszerváltás enyhülést hozott, és lehetőség adódott egy új, négyszintes gyülekezeti központ felépítésére (ez 1992 és 1998 között, külföldi segítséggel valósult meg). A 2010-es években körülbelül 2400 tagot számláltak, vagyis ez a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház legnagyobb magyar ajkú gyülekezete.[3]
Leírása[szerkesztés]
A templom késői barokk stílusban épült, oldalait korinthoszi fejezetű pilaszterek osztják mezőkre, a tetőn színes cserepekből van kirakva az 1783-as építési dátum. Északnyugati homlokzatán kis harangtorony látható. Feltűnő hasonlóságot mutat a bolgárszegi evangélikus templommal, így valószínű, hogy mindkettőt ugyanaz az építész tervezte.[7] A romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-B-11462 sorszámon szerepel.[8] A bejárati kapu felett elhelyezett tábla Márton Áronnak és Kratochvil Károlynak állít emléket, akiket 1919-ben a Fellegvárban börtönöztek be.[9]
Oltára klasszicista, szószéke barokk stílusjegyeket visel. Keresztelőmedencéje 1725-ből, még a régi Szent Borbála-kápolnából származik.[7] A hajó mennyezete 1837-ben, Türkösi Ferenc költségén készült.[3]
2017-ben a templomudvarban állították ki a Cenken 1896-ban felállított és 1913-ban összetört „Árpád-szobor” fej-maradványát. Ez 2002-ben került elő a megyei múzeum raktárából, felállításáig a gyülekezeti házban őrizték.[10]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Binder Pál. Az erdélyi magyar evangélikus egyházközségek és iskolák története és névtára. Brassó: Brassói Magyar Evangélikus Egyházmegye, 112. o. (1994)
- ↑ a b c Orbán XIV. Brassó: A brassai magyar lutheránusok
- ↑ a b c Raduch
- ↑ a b Nussbächer, Gernot. Aus Urkunden und Chronicken, 14 (német nyelven). Brassó: Aldus, 126–130. o. (2014). ISBN 9789737822802
- ↑ Retrospectivă istorică. Honterusgemeinde. (Hozzáférés: 2020. december 18.)[halott link]
- ↑ Orbán László: A Romániai Magyar Evangélikus-Lutheránus Egyház megszületése. Református Szemle, C. évf. 4. sz. (2007) 821–833. o. ISSN 2069-0991
- ↑ a b Jekelius, Erich. Das Burzenland III/1 (német nyelven). Brassó: Verlag Burzenlander Sachsischen Museum, 155–157. o. (1928)
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- ↑ Emléktábla a kapu felett. Brassói Lapok, XXXI. évf. 1525. sz. (2019. május 3.) 2. o.
- ↑ Árpád-emlékmű Brassóban. Erdély Ma, 2017. október 17. (Hozzáférés: 2020. december 18.)
Források[szerkesztés]
- ↑ Orbán: Orbán Balázs. A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868)
- ↑ Raduch: Raduch Zsolt: Brassói Magyar Evangélikus Egyházközség. evangelikus.net. [2017. július 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 18.)
További információk[szerkesztés]
- Gödri János. A Brassai Evangyelika Magyar Ekklésiának historiája. Brassó: Brassói Lapok (2013)
- Brassói Magyar Evangélikus Egyházmegye, 1-2.; tan. P. Szalay Emőke et al.; Tiszántúli Református Egyházkerület, Debrecen, 2018
Brassó vallási épületei | ||
|---|---|---|
| Evangélikus templomok |  | |
| Római katolikus templomok | ||
| Görögkeleti templomok | Angyali üdvözlet · Bolonyai · Derestyei · Főtéri · Görög · Groaveri-i · Méhkerteki · Óbrassói · Pe Tocile-i · Szent Miklós | |
| Más protestáns templomok | ||
| Egyéb vallások | ||
| Temetők, temetőkápolnák | ||
.svg){kind=small}