Boldog Gellért

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Boldog Gellért
Boldog Gellért
Boldog Gellért

A Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend nagymestere
Uralkodási ideje
1113 1120
UtódjaRaymond du Puy
Életrajzi adatok
Születettc. 1040
Scala
Elhunyt1120. szeptember 3.
Jeruzsálem
A Wikimédia Commons tartalmaz Boldog Gellért témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Boldog Gellért, olasz nevén Gerardo Sasso (Scala, c. 1040Jeruzsálem, 1120., szeptember 3.) a Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend itáliai származású alapítója, első vezetője volt. A nagymesteri címet utódja, Raymond du Puy használta először.

Élete[szerkesztés]

Gellért 1040-ben született Scalában, néhány kilométerre Amalfitól. Bencés szerzetesként tevékenykedett, majd a 11. század második felében Jeruzsálembe utazott. Ő lett a vezetője annak az ispotálynak, amelyet amalfibeli kereskedők alapítottak a Szent Sír-templom közelében álló Santa Maria Latina bencés monostor vendégházában a keresztény zarándokok ápolása és védelme érdekében. A létesítményt Keresztelő János kegyelmébe ajánlották.[1][2]

A legenda szerint Jeruzsálem 1099-es ostroma idején a várfalakról kenyérrel dobta meg az éhes kereszteseket, amiért őrizetbe vették, de kihallgatásakor a bizonyítékként lefoglalt kenyerek kővé változtak.[1]

Gellért az általa irányított létesítményben vallási rendet hozott létre, amelyet 1113. február 15-én II. Paszkál pápaPie postulatio voluntatis kezdetű bullájában – hivatalosan is elismert,[3] neve Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Rend lett. A dokumentumban az egyházfő elismerte Gellért szerepét, és megerősítette, hogy a rendnek a szegényeket és elesetteket kell támogatnia és segítenie.[1]

Bouillon Gottfried és I. Balduin jeruzsálemi király adományainak révén Gellért hasonló intézményeket nyitott Európában is. 1113 előtt már működött kórháza Astiban, Pisában, Bariban, Ydrontumban, Tarantóban, Messinában, Saint-Gilles-ben, Otrantóban. II. Kallixtusz pápa megerősítette az ispotály előjogait és birtokait 1119. június 19-én.[4]

Maradványai[szerkesztés]

Gellért 1120. szeptember 3-án halt meg Jeruzsálemben. A Római katolikus egyház boldoggá avatta, ünnepe október 13-án van.[1] A bencés monostor területén temették el, valószínűleg a templomban. Valamikor 1187 és 1283 között a maradványait a provence-i Manosque-ba szállították, ahol egy drágakövekkel kirakott ezüstveretű ládában őrizték a ispotályosok kápolnájában. A maradványokat a francia forradalom alatt megsemmisítették. A koponyát azonban korábban, 1749-ben Vallettába, a johanniták akkori központjába vitték át.[5]

Számos csontmaradvány, amelyet neki tulajdonítanak, a katolikus egyház tulajdonában van. A martigues-i Szent Magdaléna-templomban állítólagos felkarcsontja és csigolyája, az Anjou Szent Lajos-plébánián csigolyája, a vitrolles-i Boldog Gellért-templomban egy csontdarabja, a rend római központjának kápolnájában szintén egy felkarcsont-darabja látható. Ennek egy részét a dél-afrikai Mandeniben álló Boldog Gellért-templomba szállították át 1996. szeptember 3-án. Egy másik darabot a németországi ehreshoveni parancsnokság kapott. A koponya a valettai Szent Ursula-káptalanban látható. Egy-egy koponyadarab a rend londoni nagyperjelségében, illetve Szicíliában van.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Order
  2. BG
  3. Bradford 24. oldal
  4. BG2
  5. a b BG3

Források[szerkesztés]