Bohóc
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A bohóc a közönséget mókáival szórakoztató, mulatságos külsejű artista vagy színész. Főként a cirkusz világából ismert.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A bohócok eredete
- „A nevetés az ember sajátja” – Rabelais.
A bohócjellem összetevőinek nyomait elég nehéz megtalálni az időben. Mivel a nevetés gyógyít – mondják, valószínűleg régi időkre nyúlik vissza eredetük.
A görög színház aranykorában tűnt fel a tragikus színész, akinek ellenpárjaként születhetett a komikus személyiség.
Ugyanezt figyelhetjük meg a farsang ünnepénél is. A nevetséges szerepek a rituális vallási szertartások ellentéteként jöhettek létre.
[szerkesztés] Udvari bolondok
[szerkesztés] A komédiák bolond szereplői
A bolond hagyományos szerep volt a középkori, majd Erzsébet-korabeli angliai színházban. A 15. században Anglia híres színházaiban jelent meg az öreg béna helyén, aki nem volt más, mint az ördög jobb keze. Vicces, ostoba alak volt, aki mindig jó előrelátó-érzékkel van megáldva, bár néha cinikus, de segítőkész figura.
- Commedia dell'Arte
- Harlequine
[szerkesztés] Cirkuszi bohócok
A cirkuszi bohóc Angliában a lovardákban (derbiken) született, ahol a vezetők úgy gondolták, hogy a szünetekben szórakoztatni kellene a közönséget. Így a parasztok, akiknek nem volt lehetőségük lóra ülni, előadhattak könnyed, szórakoztató számokat.
Később, a 18. század folyamán lettek népszerűek a különböző akrobatikus számok, melyet még ma is követnek a bolondozó, nevettető mozdulatok. Amikor az egyik szereplő rájött a módjára, hogyan lehetne anélkül nevettetni, hogy színészekre lenne szükség, megszületett az első kifestett bohóc, egy igazi harlekin.
A kosztümök, sminkek, kiegészítők is fejlődtek az idők során és a bohócok egyre színesebbre festették arcukat.
Híres cirkuszi bohócok: Oleg Popov – orosz; Grock – svájci; Charlie Rivel – olasz, Joe Grimaldi – angol, Eötvös Gábor, magyar.
[szerkesztés] Színházi bohócok
A modern színházi bohócok a 19. század elején jelentek meg. Angliában bizonyos színészek ötvözni akarták Shakespeare-t és a cirkuszt. Ez teljes csőd volt, a közönség akrobatikát akart és nem szöveget. Mégis néhány ilyen bohóc híres lett, köszönhetően néhány mondatocskának, mint „1,2,3…”
A 20. században olyan komédiások tűntek fel, mint Raymond Devos és Coluche, akik darabjaikban megőrizték gesztusaikat és lelkiállapotukat, ezzel egy sajátos bohócattitűdöt teremtve.
[szerkesztés] A tarot bolondja
Képe: Férfi, hátán batyuval, kezében bottal lép, mögötte a kutya ráugrik, és nadrágját tépi. E lapnak nincs száma. Nem tudni, hogy 0 vagy pedig 22. Egyesek úgy értelmezik, hogy mint egyes kártyajátékban a páratlan, a Fekete Péter, a komikus figura, ő az, aki a közösségen kívül él. A bolond kártyája jelenti a kezdetet és a véget: Istentől való elszakadás és Istenbe való visszatérés. Utal arra, hogy a világ dolgai és történései ciklikus körforgások képében nyilvánulnak meg: kezdet – létezés – vég, a vég mindig valami újnak a kezdete. A ciklikusan ismétlődő halál-újjászületés sorozatot jelez, és nem azonos a Halál kártya egy alkalomra szóló halál-újjászületésével.
