Pablo Picasso

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Picasso szócikkből átirányítva)
Pablo Picasso
Pablo picasso 1.jpg
Argentína, 1962

Született 1881. október 25.
Málaga
Meghalt 1973. április 8. (91 évesen)
Mougins
Nemzetisége spanyol

Picasso Signatur-DuMont 1977.svg
Pablo Picasso aláírása

Pablo Picasso, teljes nevén Pablo Diego José Santiago Francisco de Paula Juan Nepomuceno Crispín Crispiniano de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz Picasso (Málaga, Andalúzia, Spanyolország, 1881. október 25.Mougins, Franciaország, 1973. április 8.) spanyol képzőművész, író, a párizsi iskola kiemelkedő képviselője, a 20. századi avantgárd egyik legjelentősebb festője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A málagai szülőház

Málagában született, ahol 10 éves koráig élt. A Picasso az anyja családi neve, akinek rokonságában neves képzőművészek voltak. Apja akadémikus festő, de mivel művészetéből nem tudta családját eltartani, rajztanárként dolgozott. Pablo lilán, légzés nélkül született, holtnak hitték, s csak nagybátyja szivarfüstjére adott életjelet. A bal agyféltekéje nagyon rosszul működött a súlyos oxigénhiány miatt, ezért a jobb oldali, a kreatív művészi érzék irányítója akadálytalanul fejlődhetett. Az alapvető írás-olvasás-számolási készségeket csak tíz éves korában, magántanító vizuális módszerével sikerült elsajátítania. A betűrendet sohasem volt képes megtanulni. Kreatív vénája révén felnőttként mégis irodalmi műveket és szellemes mondásokat alkotott.[1]

Málaga után a család négy évet élt La Coruñában, majd az apját kinevezték professzornak a barcelonai képzőművészeti főiskolára. A gyermek Picasso gyorsan elsajátította azt, ami az akadémiai stílusból megtanulható volt. Egy anekdota szerint apját annyira elbűvölte fia tehetsége, hogy kilencéves korában ünnepélyes keretek között átnyújtotta neki palettáját és ecseteit. A fiatal Picasso a barcelonai Akadémián tanult, majd a madridi San Fernando Királyi Akadémián töltött csaknem egy évet. Barcelonában egy fin de siécle (századvégi) művészekből álló körhöz tartozott. Művészetére ekkoriban Steinlen és Toulouse-Lautrec hatottak.

A kék korszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1900-ban először járt Párizsban Carlos Casamegas társaságában. Casamegas öngyilkossága nagy erővel hatott Picasso kék korszakának képeire. A század első éveiben Párizs, Madrid és Barcelona között ingázott. 1901-ben megnyitotta első önálló kiállítását Ambroise Vollard támogatásával, és ez segítette Max Jakob barátságához, aki bemutatta kortárs íróknak, közöttük Guillaume Apollinaire-nek is. 1904-ben végleg letelepedett Párizsban. Műterme hamarosan az avantgárd művészek tanyájává változott. Fernande Olivier lett a szeretője, és barátja lett Gertrude Stein amerikai író is. Oliver így emlékszik vissza Picassóra, abból a korszakból: „Alacsony, fekete, zömök, nyugtalan és nyugtalanító; a szeme sötét, a tekintete mély, átható, furcsa, már-már merev. Félszeg mozdulatok, nőies kéz, szegényes göncök, rosszulöltözöttség. Egy vastag, csillogó fekete hajtincs metszi keresztbe az értelmes és makacs homlokot.

A rózsaszín korszak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kék korszak a kevésbé gyászos rózsaszín korszakba ment át. Ekkor festette a Komédiások sorozatának képeit, a vándormulattatókat ábrázoló festményeit. 1906-ban primitivista képeket alkotott. 1906-1907-ben készítette el máig talán legismertebb képeit, a Az Avignoni kisasszonyokat (negrista periódus). Ez a női aktcsoport egy barcelonai nyilvánosház lakóira emlékeztette André Salmont-t. A Kisasszonyok a kései Paul Cézanne hatása volt és a fekete-afrikai környezet inspiráló tényezője. A rózsaszín korszakból a negrista periódusra váltott át.

Az analitikus kubizmus korszaka; Eva, Olga, Marie-Thérése és Dora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amedeo Modigliani: Picasso arcképe (1915)

A kubizmus eltért Picasso korábbi stílusaitól. 1909-ben olyan anyagi körülmények közé került, hogy beköltözhetett egy kényelmes műterembe a Boulevard de Clichyn. 1912-ben Eva (Marcelle Humbert) lett az új barátnője, az egyetlen olyan szerelme, akiről nem készült portrésorozat, de a rá utaló Ma Jolie kifejezés jó néhány kubista képén látható. 1914-ben megromlott a barátsága Braque-kal. 1915-ben Eva meghalt rákban, Picasso kiköltözött a külvárosba. Szergej Gyagilev mentette meg a depresszióból, úgy, hogy Jean Cocteau javaslatára meghívták Rómába, hogy vegyen részt a Parade balett előmunkálataiban. Ott beleszeretett Olga Koklovába, a corps de balet egyik tagjába, egy orosz tábornok leányába. 1918-ban Olgával visszatért Párizsba, júniusban összeházasodtak. 1921-ben megszületett Picasso első fia, Paulo. Ebben az időben neoklasszicista műveket készített, és figyelemmel kísérte a szürrealizmus kifejlődését. Az Olga által kultivált konvencionális polgári ízlésre Picasso hamar ráunt, és zavarta az asszony megszállott féltékenysége is. Az 1920-as évek munkáiból nőgyűlölet sugárzott. 1932-ben új szeretője lett a 17 éves Marie-Thérése Walter személyében. Szerelmükből egy sor festmény és szobor született. A Normandiában található új műtermében készítette el a lány nagyméretű fejszobrát. 1935-ben különvált Olgától, aki 1955-ös haláláig jogilag a felesége maradt. 1936-ban Marie leánygyermeket szült Picassónak: Mayát. Később Picasso újabb szeretőt talált: Dora Maar jugoszláv fotográfusnőt. A Marie-Thérése-nél sokkal okosabb nő átvette annak helyét Picasso életében, és talált megfelelő műtermet számukra Grands Augustins-ben.

Vissza Spanyolországba[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Guernica

Az 1930-as években Picasso felmelegítette spanyolországi kapcsolatait. 1934-ben újabb utazást tett egykori hazájában. 1936-ban a polgárháború kitörésekor a rajongói kiállítást szerveztek számára Barcelonában. Picasso a köztársaságiak oldalára állt, akik hálából tiszteletbeli igazgatói állást adományoztak neki a Pradóban. Picasso viszonzásul elkészítette számukra a Guernica című hatalmas vásznát, melyet az 1937-es párizsi világkiállítás spanyol pavilonjában helyeztek el, majd vándorkiállításra indult a világban. A mű ítéletet mond a baszk fővárost bombázó Franco-barát németekről. Picasso így elemezte a festményét: „A bika nem a fasizmus, hanem a brutalitás és sötétség … a ló képviseli a népet …

Az író Picasso[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1935-ben két évre felhagyott a festészettel, és elkezdte papírra vetni gondolatait. Egy barátja így szólt róla: „Írásra minden hely jó neki: egy asztal sarka, valamelyik bútor pereme, a karosszék karfája vagy akár tulajdon térde is. Csak az a fő, hogy körülötte csönd legyen. Alighogy egyedül marad előhúzza a noteszét, ha meg bejön valaki, eldugja, és a homlokát ráncolva kérdezi: »Mi az?« Bezárkózik a szobájába vagy a fürdőszobába, mert bizonyos akar lenni abban, hogy legalább ott nem zavarják.

Spanyolul és franciául írt verseket és színdarabokat. Kéziratai rendre hemzsegtek a helyesírási hibáktól, amelyeket nem volt hajlandó kijavítani. Úgy gondolta, egyénisége elveszne egy olyan szabályrendszerben, melyhez neki semmi köze. A farkon csípett vágy című színdarabjának 10 szereplője van : Nagylábujj, Tyúkszem, Tortácska, Unokanővér, Bütyök, Két kis Kutyus, A Csend, Sovány szorongás, Kövér szorongás, Függönyök.

Részlet a darabból:

Második felvonás, első jelenet A Rühönkosz Hotel folyosója (a vendégek két-két lába a szobák ajtaja elé kirakva, és fájdalmasan vonaglik.).
A 3-as szoba ajtaja előtti két láb
-Jaj, a sok fagyásom, jaj, a sok fagyásom, jaj a sok fagyásom.
Az 5-ös szoba ajtaja előtti két láb
-Jaj, a sok fagyásom, jaj, a sok fagyásom.
Az 1-es szoba ajtaja előtti két láb
-Jaj, a sok fagyásom, jaj, a sok fagyásom, jaj, a sok fagyásom.
A 4-es szoba ajtaja előtti két láb
-Jaj, a sok fagyásom, jaj, a sok fagyásom, jaj, a sok fagyásom.
A 2-es szoba ajtaja előtti két láb
-Jaj, a sok fagyásom, jaj, a sok fagyásom, jaj, a sok fagyásom.
(Az átlátszó üvegajtók kivilágosodnak, s megjelenik rajtuk öt, sárgarépát rágó majom táncoló árnyéka.).
Teljes sötétség..

Dél-Franciaország, Francoise és Jacqueline[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Picasso i Halmstad

1930-as évektől kezdve Picasso minden nyáron a Földközi-tenger mellé költözött. 1938-ban festette a Maya hajóval című képét leányáról. Picasso számára a gyermekek világa mindig is fontos festői téma volt, de legszebbek saját gyermekeiről készült, legzaklatottabb korszakaiban is harmóniát sugárzó gyermekportréi. A művész kubisztikus világának színei ezeken a képeken élénkek, életteliek, s sajátos szerkesztési módszere ellenére is a képek portrészerűek. Lányáról, Mayáról 1938-1939-ben több portrét is festett, mindig játék közben ábrázolva a kislányt. A kislány kezében lévő egyszerű vitorláshajó talán éppen a 1939-ben. A háború kitörésekor Dorával és titkárával Antibes-ben maradt. 1940-ben visszaköltöztek Párizsba és a háború végéig nem mozdultak műterméből. A felszabadítás után Picasso lett a szabadság új jelképe. Belépett a kommunista pártba, és a következő években békekongresszusokra járt. Picasso békegalambról készült rajza a párt emblémájává vált. Politikai művei közé tartozik még a Kripta (1945) és a Népirtás Koreában (1951). A háború után Pablo visszaköltözött a Rivériára. Dora Maar helyét a 21 éves festőnő, Francoise Gilot foglalta el, még 1944-ben. „Mikor megismerkedtem Pablóval, tudtam, óriás áll előttem, és meg kell mérkőznöm vele. A harc néha teljesen kilátástalannak látszott, de olykor a félelem is lehet gyönyörűség. Szenzációs volt a kommunikáció közöttünk. Minden téren kapcsolódtunk egymáshoz. Festészete iránti csodálatom sohasem szűnt meg. A festészet kapcsolatunk csúcspontja volt.Femme fleur portrék sorozata ünnepelte az asszonyt. Szerelmükből született 1947-ben Claude, két évvel később Paloma, akit a szépségiparból, például a parfümjeiről ismerünk. „Mielőtt együtt éltünk, csupa szerelem voltam, keserűség nélkül. Később minden radikálisan megváltozott.” – mondta Gilot. Picasso egy idő után éppúgy viselkedett vele, mint előző kedveseivel: megcsalta őt is. Viszonyuk végképp megromlott. 1953-ban Gilot a két gyerekkel együtt elhagyta a dühöngő Mestert. 1964-ben kiadta nagy botrányt kavaró Életem Picassóval című könyvét, amelyből később film is készült Anthony Hopkins főszereplésével. Francoise Gilot-nak festőként is sikerült „túlélnie” egykori férjét, annak ellenére, hogy az idős férfi a könyv megjelenése után mindent megtett karrierje tönkretételéért, s még közös gyerekeikkel, Claude-dal és Palomával sem volt hajlandó találkozni. „Kultusz lett, istenítik, de az istenek általában nagyon kegyetlenek. Pablo nem volt gonosz, inkább kegyetlen. Mint egy gyerek, aki egy pillangó szárnyait tépkedi. Legbelül talán csodálkozott is, hogy fájdalmat okoz másoknak.” – írta Picassóról Gilot. A helyi fazekas iparágat felemelte érdeklődésével és segítségével. 1955-ben Cannes-ra néző századfordulós villába költözött. Új társát, Jacqueline Roque-ot 1961-ben feleségül vette. Picasso addig maradt ott, amíg a Riviérát úgy el nem lepték a nyaralók, hogy az már a kilátást is zavarta. Akkor áttette székhelyét az Aix közelében vásárolt Cháteau de Vauvenargues-ba, 1961-től. Ezt a helyet viszont túlságosan elszigeteltnek találta, és visszaköltözött a tengerpartra egy Mougines-re néző majorságba.

Öregkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

15 méteres szobra Svédországban, 1965

Kiváló egészségnek és libidónak örvendett, de 1965-ben prosztataműtéten esett át, ezután készült művein már ott volt a kétségbeesés bélyege. Az avantgárd művészvilággal lévő kapcsolatát kezdte elveszíteni. Élete utolsó nagy kiállítását 1970-ben Avignonban rendezte, a Palais des Papes-ban. Hatalmas mennyiségű kegyetlen anyagot vonultatott fel, ami elidegenítő hatással volt a kritikusokra. 1968-ban hét hónap alatt készített, 347 darabból álló metszetsorozatát kedvezőbb visszhang fogadta, nyers tartalmuk ellenére. Képeinek leplezetlen erotikája egyeseket vonzott, másokat taszított, de Picasso már túl volt azon, hogy bárki véleménye is érdekelte volna. 1973-as, életének 92. évében bekövetkezett halála egy korszak végét jelentette.

Film[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Picasso élete a filmben csak háttér. A film abszurd vígjáték, burleszk a 20. századi párizsi művészvilágról.
  • Túlélni Picassót (1996)
Életrajzi alkotás Anthony Hopkins főszereplésével. Főként Picasso nőügyeit boncolgatja a film.
  • Modigliani (2004)
Rendezte: Mick Davis
Andy Garcia főszereplésével
A film Amedeo Modigliani életéről szól, amelyben nagyon nagy szerepet játszott Pablo Picasso. A két festő közötti kapcsolat nem nevezhető mindennapinak...

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.fogyatekosmuveszek.eoldal.hu/cikkek/kepzomuveszek/pablo-picasso/ Pablo Picasso tizenéves koráig értelmi fogyatékos volt
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Pablo Picasso témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pablo Picasso témájú médiaállományokat.
  • Művészeti kislexikon. Budapest : Corvina Kiadó, 2006. Picasso lásd 177. ISBN 963-13-5534-9
  • A modern festészet lexikona. Budapest : Corvina Kiadó, 1974. Pablo Picasso lásd 283-292. ISBN 963-13-9001-2
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Malagai Picasso múzeum

Múzeumok:

Online galériák:

Essays:

Más:

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]