Bodorfalva
| Bodorfalva | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Zsolnai |
| Járás | Stubnyafürdői |
| Rang | község |
| Polgármester | Ján Fábry |
| Irányítószám | 038 45 (pošta Malý Čepčín) |
| Körzethívószám | 043 |
| Forgalmi rendszám | TR |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 240 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 48 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 465 m |
| Terület | 5,11 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 54′ 18″, k. h. 18° 50′ 58″48.905000°N 18.849444°EKoordináták: é. sz. 48° 54′ 18″, k. h. 18° 50′ 58″48.905000°N 18.849444°E | |
| Bodorfalva weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bodorfalva témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Bodorfalva (szlovákul Bodorová) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Stubnyafürdői járásban.
Fekvése
Turócszentmártontól 23 km-re délre fekszik, Kevice tartozik hozzá.
Története
A falu akkor keletkezett, amikor IV. Béla király Turócdivék és Deákfalu között földet adományozott turóci nemesek számára. Bodorfalva települést 1265-ben "Vida" alakban említik először. 1340-ben "Vidusfelde", 1364-ben "Bodor", 1378-ben "Viaffelde", 1381-ben "Wydasteleke", 1384-ban "Vidasfalva", 1534-ben "Bodarfalwa", 1548-ban "Bodorowawez" néven szerepel a különböző írásos forrásokban. A 15. századig a Vida család birtoka volt, később a Thurócziaké, majd a 16. század közepétől a Nyáry családé volt. 1720-ban 11 háztartása volt. 1785-ben 16 házában 132 lakosa élt. 1828-ban 18 háza volt 128 lakossal. Lakói mezőgazdasággal, kézművességgel, főként szűcsmesterséggel foglalkoztak. A mai község eredetileg három faluból, Kevicéből, Bodorfalvából és Parstinából állott, melyek később egyesültek. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint "BODORFALVA. Bodorova. Tót falu Túrótz Vármegyében, földes Ura Gróf Nyáry Uraság, hajdan Vida földgyének neveztetett, régi Vida nevű birtokosáról, határbéli földgye középszerű, réttye kétszer kaszáltatik, legelője tsekély, fája tűzre, és épűletre elég; piatzozása Mosótzon; van a’ községnek is egy réttye, második Osztálybéli."[2]
Fényes Elek szerint "Bodorofalva, (Bodowa), tót falu, Thurócz vármegyében, közel a Thurócz vizéhez egy patak mellett. Táplál 9 kath., 119 evang. lakost. – Földje róna és termékeny; rétjei igen jók. F. u. többen. Utolsó postája Rudnó."[3]
A trianoni békeszerződésig Turóc vármegye Stubnyafürdői járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 180, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 252 lakosából 245 szlovák volt.
2011-ben 244 lakosából 222 szlovák volt.
Források
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
További információk
A Stubnyafürdői járás települései | ||
|---|---|---|
Stubnyafürdő (Turčianske Teplice) Berestyénfalva (Brieštie) · Bodorfalva (Bodorová) · Borcfalu (Borcová) · Felsőstubnya (Horná Štubňa) · Ivánkafalva (Ivančiná) · Kiscsepcsény (Malý Čepčín) · Kisraksa (Rakša) · Márkfalva (Jazernica) · Moskóc (Moškovec) · Mosóc (Mošovce) · Nagycsepcsény (Veľký Čepčín) · Tótpróna (Slovenské Pravno) · Turcsek (Turček) · Turócábrahámfalva (Abramová) · Turócandrásfalva (Ondrašová) · Turócbalázsfalva (Blažovce) · Turócborkút (Budiš) · Turócerdőd (Liešno) · Turócjeszenő (Jasenovo) · Turóckelemenfalva (Kaľamenová) · Turócliget (Háj) · Turócmeggyes (Čremošné) · Turócnémeti (Sklené) · Turócrudnó (Rudno) · Turóctölgyes (Dubové) |  | |
