Boczor József

Boczor József (Wolf Ferenc)
Született	Wolf Ferenc 1905. augusztus 3. Batiz
Elhunyt	1944. február 21. (38 évesen) Suresnes
Álneve	Boczor József
Állampolgársága	magyar francia román
Foglalkozása	vegyészmérnök ellenálló
Kitüntetései	Médaille de la Résistance
Halál oka	lőtt seb
Sablon • Wikidata • Segítség

Boczor József (született: Wolf Ferenc, németül: Joseph Boczov Batiz, 1906. január 31. – Suresnes (Mont-Valérien-erőd) 1944. február 21.) romániai magyar vegyészmérnök, kommunista aktivista, a második világháborúban a francia ellenállás mártírja.

Élete

Emléktábla Párizsban, rajta Joseph Boczor

Batizban, Szatmár vármegyében született 1906-ban Wolf Ferenc (vagy Wolff Ferenc) néven. Édesapja kistisztviselőként dolgozott a helybeli fakitermelések egyikében, iskoláit a környéken végezte: Felsőbányán az elemit, majd Nagybányán és Besztercén a gimnáziumot. A prágai Károly Egyetemen kezdte meg vegyészmérnöki tanulmányait 1923-ban, s ekkoriban lépett be a Csehszlovákia Kommunista Pártjába. 1927-ben már Temesváron szervezte a kommunista fiatalokat. Hogy szerzett-e vegyészmérnöki diplomát, nem tudni, mindenesetre a szakmájában soha nem dolgozott, "főállású" pártszervezőként tevékenykedett tovább. A temesvári ifjúkommunisták szervezését követően Felsőbányán szervezte meg az első kommunista sejtet, emellett az Egységes Országos Szakszerve­t tevékenységében is részt vállalt. A hatóságok üldözték tevékenységéért, mint katonaszökevényt el is ítélték, és másfél évet töltött a kolozsvári börtönben. Szabadulását követően illegalitásban élt Kolozsváron. A spanyol polgárháború 1936-os kirobbanásakor az elsők között jelentkezett a Nemzetközi Brigádokba, azon belül a román egység pártszervezői tisztségét töltötte be. Mozgalmi álnevét ebben az időben vette fel: a Boczor nevet egy régi, felsőbányai bányászcsalád viselte, Boczor József pedig egy osztálytársának neve volt. Spanyolországba 1937-ben érkezett, részt vett az aragóniai offenzívában - ahol kitűnt a bátorságával -, és ezen belül az ebrói csatában is, majd 1939-ben a katalóniai offenzíva során lépte át a spanyol-francia határt. A francia hatóságok iternálótáborba zárták számos köztársasági katonával együtt, ahol tovább folytatta kommunista szervező és agitátortevékenységét. 1941-ben a hatóságok Afrikába akarták áttelepíteni a tábort, mire Boczor néhány társával együtt megszökött. Ezt követően belépett a Francia Kommunista Pártba, és úgynevezett franktirőrként csatlakozott a francia ellenálláshoz. (A franktirőrök a megszálló sereg ellen fegyverrel harcoló nem francia állampolgárságú ellenállók - kb.: szabadlövészek, a franc-tireurs-ból.)

Rendőrségi propagandaplakát a kivégzettekről (balra a második sor elején Boczor)

A külföldön - így francia nyelvterületen is - elterjedt Joseph Boczov név egyes források szerint egy közönséges névelírás következtében alakult ki még a francia ellenálláson belül, míg más forrás szerint a Gestapo tudatosan ferdítette el a nevét az oroszos hangzású Boczovra, hogy a közvélemény oroszoktól való félelmét a maga oldalára állítva próbálja elérni Boczor mihamarabbi kézrekerítését. Boczor 1941-től vett részt a megszálló németek elleni szabotázscselekmények szervezésében és végrehajtásában. 1942-ben ellentmondásba került az ellenállás szervezetének átstrukturálását tervező vezetőkkel, emiatt végül nem kapott vezető szerepet az újonnan létrejött egységben (FTP-MOI Francs-tireurs et partisans - Main-d'œuvre immigrée - a francia ellenállás külföldi tagjainak szervezeti egysége). Ugyanakkor nagy szerepe vont abban, hogy a vonatkisiklatásokkal foglalkozó ellenállók önálló egységbe szerveződhettek, sőt irányítójuk is lett. Figyelemre méltó technikus volt, hasznát vette a vegyészmérnöki tanulmányainak is, és végül az SS illetve a Wehrmacht katonáit szállító vonatok elleni szabotázscselekmények specialistája lett. Párizsban lakott, több alkalommal költözött, az ellenállás fedett lakásait igénybevéve. Többször elkerülte a letartóztatást, ám végül 1943. november 17-én elfogták.

A kihallgatásai során többször megverték, de nem adta fel társait - igaz, a nála lefoglalt bizonyítékok, köztük hamis iratok alapján így is többeket elfogtak. 1944 február 18-án 23 vádlott-társával - köztük két magyarral: Elek Tamással és Békés Glasz Imrével - együtt halálra ítélték, és egy kivételével valamennyiüket kivégezték február 21-én.

Neve szerepel a "23-ak" emléktábláján Párizsban és a Drôme megyei Valence-ben (I. Bogzor formában), valamint Marseille-ben is. Alakja felbukkan Robert Guédiguian A bűn serege (L'Armée du crime) című, 20098-ben készült filmjében, ahol Ivan Franek játszotta Boczor szerepét.