Beöthy István (római katolikus pap)
| Beöthy István | |
| Született | 1882. július 20.[1] Tenke[2] |
| Elhunyt | 1979. október 4. (97 évesen)[1] Székesfehérvár |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | pap |
| Tisztsége | |
| Iskolái | Pázmáneum (1901–1905) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Beöthy István (Tenke, 1882. július 20. – Székesfehérvár, 1979. október 4.[3]) római katolikus pap, prépost.
Életpályája[szerkesztés]
Szülei: Beöthy Gábor (1850–1929) és Hubay Katalin (1855–1949) voltak.[4] Középiskoláit Hajdúnánáson, Nagyváradon és Veszprémben végezte el. 1900-ban érettségizett a veszprémi piarista gimnáziumban. 1900–1901 között Veszprémben, 1901–1905 között pedig a bécsi Pázmáneumban végezte teológiai tanulmányait. 1905-ben Bécsben pappá szentelték. 1905-ben Zalamerenyén volt káplán. 1905–1907 között Murakeresztúron volt káplán. 1907–1914 között tanulmányi felügyelő és a szentírástudomány tanára a veszprémi szemináriumban, 1914–1915 között a szeminárium aligazgatója volt. 1908-ban teológiai doktorátust szerzett. 1915-től szentszéki ügyész lett. 1916–1918 között a középiskolai hittanárokat képesítő bizottság tagja volt. 1918–1935 között plébénos és kerületi esperes volt Sümegen. 1919–1935 között az állami főreáliskola püspöki biztosa volt. 1923-tól zsinati vizsgálóként dolgozott. 1926-tól címzetes somogyvári apát volt. 1933-tól az Észak-Zala Actio Catholica igazgatója volt. 1935–1940 között veszprémi mesterkanonok, zsinati bíró volt. 1935–1936 között az Irgalmas Nővérek veszprémi Intézetének igazgatója volt. 1936–1940 között a szeminárium rektora és a főtanfelügyelő állandó helyettese volt. 1937–1943 között a középiskolai hittanárok püspöki főbiztosa volt. 1940–1943 között somogyi főesperesként tevékenykedett. 1941–1943 között a székesegyházi plébánia adminisztrátora volt. 1943–1945 között székesegyházi főesperesként szolgált. 1945–1970 között provikárius és éneklő kanonok volt. 1946-tól pápai prelátus lett. 1947-től hitoktatási főfelügyelőként dolgozott. 1957-től és 1972-től provikárius volt. 1963-tól szentszéki bíró volt. 1970–1979 között nagyprépost volt. 1973-tól szentszéki elnök volt.
A Veszprémi Egyházmegyében jelentős egyházszervezői tevékenységet folytatott. Veszprémben hét mázsás harangot adományozott a székesegyháznak, restauráltatta a Szentháromság-szobor kőkorlátját. A székesegyház sírboltjába temették el.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/01565.htm, Beöthy István, 2017. október 9.
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2020. április 16.)
- ↑ Gyászjelentése
- ↑ Halálesete bejegyezve a székesfehérvári állami halotti akv. 1349/1979. folyószám alatt.
Források[szerkesztés]
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Névpont.hu
- Magyar katolikus lexikon
- Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár
- Veszprém megyei életrajzi lexikon
További információk[szerkesztés]
- Sziklay János: Dunántúli kulturmunkások. A Dunántúl művelődéstörténete életrajzokban. Budapest, Dunántúli Közművelődési Egyesület, 1941.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. ISBN 963-547-414-8
- Veszprémi egyházmegye papjainak névtára 1975. Veszprém, 1975.