Barnay Ludwig

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barnay Ludwig
Barnay Ludwig
Barnay Ludwig
Született Ludwig Weiß
1842. február 12.
Pest
Elhunyt 1924. január 30. (81 évesen)
Hannover
Állampolgársága német
Nemzetisége magyarországi német
Házastársa Minna Barnay
Foglalkozása
Tisztsége titkos tanácsos
Kitüntetései
  • Vörös Sas-rend 4. osztálya
  • Knights 1st class of the Friedrich Order
  • Royal Order of Vasa
  • Order of Saint Stanislaus, 1st class
Sírhelye Engesohde city cemetery
Színészi pályafutása
Aktív évek 1866 – ?
Tevékenység színész
A Wikimédia Commons tartalmaz Barnay Ludwig témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Barnay Ludwig, németül: Ludwig Barnay, született Ludwig Weiß (Pest, 1842. február 12.Hannover, 1924. január 30.) német színész.

Élete[szerkesztés]

Atyja a Pesti Izraelita Hitközség titkára volt, aki a fiát 15 éves korában Bécsbe küldte, hogy Sonnenthalnál tanuljon. Egyszersmind azonban a polytechnikumra is beiratkozott, de azt nem végezte el, amiért atyja kitagadta. Egy jótékonysági estélyen annyira megnyerte Heinrich Laube tetszését, hogy a férfi 1866-ban a Burg Szinházhoz szerződ­tette a rendkívül tehetséges és megnyerő kül­sejű Barnayt, aki nem tartván magát még elég képzettnek, nem fogadta el a meghívást, és Mainzba ment. Innen nemsokára mégis Bécsbe került a Burgtheaterba, aztán Prágában, Rigában és Lipcsében lépett fel klasszikus darabokban. 1870 és 1875 között Frankfurtban működött, ahol létrehozta a legnagyobb színészszervezetet, a „Genossenschaft deutscher Bühnenangehöriger”-t 1871-ben. Ezért 2000 színész aláírásával hálairatot küldtek neki. 1875 és 1880 között Hamburgban volt a Stadttheater igazgatója, 1883-ban megalapította a berlini Deutsches Theatert, majd a Berliner Theatert, amelyet 1894-ig vezetett. Ekkor végleg visszavonult az aktiv színészettől, de mint direktor nagy szerepet játszott a német színjátszásban. Vezetője lett a berlini Ud­vari Színháznak mint udvari tanácsos, 1908-ban pe­dig főintendáns lett Hannoverben. Emlékiratai 1907-ben jelentek meg. Barnay a patétikus-deklamációs stílus – Sonnenthal mellett – egyik legkimagas­lóbb egyénisége volt. Főbb szerepei voltak: Karl Moor, Faust, Tell, Oresztész, Uriel Acosta, Essex, Othello, Hamlet.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]