Balásfy Tamás

	Balásfy Tamás
	Vác, majd Pécs püspöke
Született	1580. december 3.; Kolozsvár
Elhunyt	1625. március 10. (44 évesen); Pozsony
Nemzetiség	magyar
Felekezet	latin rítusú katolikus egyház
	Püspökségi ideje; 1621. október 11. – 1622. szeptember 29.; (Vác)
	Püspökségi ideje; 1622. szeptember 29. – 1625. március 10.; (Pécs)
Előző püspök	Következő püspök
Dallos Miklós	Felsőtáli Dávid Pál

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2021. február 13.) ezen a változaton alapul.

Balásfy Tamás (Kolozsvár, 1580. december 3. – Pozsony, 1625. március 10.) Pécs 50. püspöke.^[1]

Élete

Erdélyi unitárius nemesi családból származott. Iskoláit szülővárosában, Bécsben (1602) és Rómában végezte.^[1] 1604 táján hazatért. Pappá szenteltetve, 1607-től 1617-ig győri őrkanonok volt és 1611-ben jelen volt a nagyszombati zsinaton; 1613. augusztus 21-én boszniai címzetes püspökké nevezteték ki, és egyúttal a szalavári apátságot és a kapornoki prépostságot nyerte.^[1] 1618-ban pozsonyi prépost, 1621-ben váci, 1622-ben pécsi püspök lett.^[1]

Pázmány Péter irodalmi küzdelmeinek legtevékenyebb résztvevője volt. Sokoldalú műveltségével, a történettudományokban való jártasságával és vitatkozói ügyességével tekintélyre tett szert, de lobbanékony természete gyakran erőszakos tettekben nyilvánult meg.

Az irodalom terére Pázmány vezette: amikor 1614-ben Rómába utazott, két röpiratának sajtó alá adására kérte föl. Balásfy az egyiket a maga ajánló levelével és egy függelékkel toldotta meg. 1616-ban két terjedelmes munkát és egy kisebb röpiratot tett közzé Pázmány védelmére, akinek ellenfeleit szenvedélyesen támadta. A komoly fejtegetéseket elmés ötletekkel és szójátékokkal élénkítette, de a csúfolódástól, szitkozódástól sem idegenkedett.

Munkái

Dedicatio thesium ad Joann. Kutasium. Strigon. Archiepiscopum. Viennae, 1601.
Csepregi iskola. Pozsony, 1616. (Újra kiadva: Eger, 1775.)
Epinicia Benedicto Nagi. Posonii. 1616. (Névtelenül.)
Echo christiana et catholica. (Pozsony), 1616. (Névtelenül.)
De fidelitate subditorum. Viennae, 1620. (II. Ferdinand császárnak ajánlva. Újra nyomatott: Coloniae Agrippinae, 1621.)
Apologia pro clero et aliis catholicis Hungarjae, sive refutatio libelli cui titulus; Querela Hungariae… Viennae, 1620.
Repetitio castigationis. U. ott. 1620.
Castigatio libelli Calvinistici, cui titulus: Machiavellizatio. Argentorati (Bécs), 1620.
Christiana responsio ad libellum Calvinisticum Alberti Molnár. U. ott, 1621.
Bethleniani Novisoliensis articuli XXV. (mely egyenesen Balásfy ellen volt intézve) refutatio. U. ott, 1621.
Magyarország mostani állapotjáról… (Bécs), 1621. (Piringer és Thewrewk újra kiadták Pozsonyban 1838-ban.) Sajtó alá adta 1614. nov. Pázmány Péternek: Az igazságnak győzedelme c. munkáját, amelyhez Alvinczi Péterhez irt saját levelét csatolta (64–96. l.)

Istvánffy Miklós életrajzát is megirta versben, melyet Kollár, Lambeciushoz irt Commentárjaihoz csatolva kiadott; megjelent még az Istvánffy Historiája 1767. kiadásában is.

Források

↑ ^a ^b ^c ^d Pécs lexikon I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 65. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.
Fraknói Vilmos (szerk. Beöthy Zsolt) Képes magyar irodalomtörténet (24. Pázmány és köre című fejezet), Budapest, 1896; (DVD-n: Arcanum Kiadó).

Előde:
Dallos Miklós

Pécsi püspök
1622–1625

Utóda:
Felsőtáli Dávid Pál

Pécs-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[plex-1] Pécs lexikon I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 65. o. ISBN 978-963-06-7919-0

[1]