Balogh Elemér (közgazdász, 1871–1938)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Balogh Elemér
Pesti Hírlap (1878-1944) 1939. Az év halottai.
Pesti Hírlap (1878-1944) 1939. Az év halottai.
Született1871. október 22.[1]
Pest
Elhunyt1938. augusztus 10. (66 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
SzüleiBalogh Tihamér
Foglalkozása
Tisztségea magyar felsőház tagja (1927 – 1938. augusztus 10.)
SírhelyeFarkasréti temető (Hv15-16-16)[3][4]
A Wikimédia Commons tartalmaz Balogh Elemér témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Ez a szócikk Balogh Elemér közgazdászról szól. Hasonló címmel lásd még: Balogh Elemér (egyértelműsítő lap).

Almási Balogh Elemér (Pest, 1871. október 22. – Budapest, 1938. augusztus 10.) közgazdász, közgazdasági író, üzletember, felsőházi politikus, Almási Balogh Loránd fivére.

Élete[szerkesztés]

Az almási Balogh család sarja. Apja, almási dr. Balogh Tihamér orvos és író, anyja, Hajnik Paula volt. A Budapesti Kereskedelmi Akadémián tanult. A Magyar Országos Központi Takarékpénztár hivatalnoka, ezzel párhuzamosan az osztrák Allgemeine Depositenbank egyik munkatársa Bécsben 1893 és 1894 között, majd Berlinben az Erlanger-bankcsoport egyik intézetének dolgozott 1894-től két éven át. Ezután újabb egy évig a párizsi Société Générale pour l'Industrie en Russie munkatársa volt. 1898-tól részt vett a magyar szövetkezeti mozgalom fellendítésében a Magyar Gazdaszövetség és személyesen Károlyi Sándor felkérésére. A Hangya Fogyasztási Szövetkezeti Központban dolgozott, előbb 1898 és 1900 között annak titkáraként, 1900-tól 34 éven keresztül ügyvezető igazgatóként, végül 1934 és 1938 között elnökeként. 1906-ban ő szervezte meg a Háztartási Fogyasztási Szövetkezetet, melyben elnökölt is, 1916-tól pedig a Hangya Ipar Rt. alapító elnöke. Az első világháborút követően létrehozta a Futura, a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaságot, ennek szintén alelnöke volt. 1920-ban az ő kezdeményezésére szervezték meg a József Műegyetem Közgazdaságtudományi Karát, ahol 1925-ben tiszteletbeli doktorrá avatták. 1927-ben a Horthy Miklós kormányzó a Felsőház élethossziglan tagjává nevezte ki, mely tisztét haláláig be is töltötte.

Művei[szerkesztés]

  • A valuta szerepe a gazdasági válságban, Budapest, 1896
  • Közgazdasági Egyetem, Budapest, 1900
  • A mezőgazdasági termelés és értékesítés megszervezése szövetkezetek útján, Budapest, 1931
  • Harmincötéves találkozó, Budapest, 1930-as évek
  • Emlékeim. A negyvenéves Hangya és a Közgazdasági Egyetem története; Egyetemi Ny., Bp., 1938
  • Önellátás és túlélés Budapest, 1938
  • Önellátás, túlélés. A párhuzamos társadalom kezdetei a Hangya Szövetkezetben; szöveggond. Szilágyi Erzsébet; Kárpátia Stúdió,Bp., 2022

Az almási Balogh-család[szerkesztés]

Források:[5]

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Dávid
(?–1810 k.)
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Mózes
(?–1809 után)
 
Balogh Ábrahám
(?)
abaújszántói ref. lelkész
 
Balogh Dániel
(1780–?)
nagyszöllősi ref. lelkész
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Pál
(1794–1867)
orvos
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Sámuel
(1796–1867)
serkei ref. lelkész
 
Balogh József
(1797–1884)
költő
 
Balog Ferenc
(1801–?)
Gömör megye ügyésze
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Zoltán
(1833–1878)
költő
 
Balogh Tihamér
(1838–1907)
orvos
 
Albin
(1846–?)
 
Béla
(1828–1892)
putnoki ref. lelkész
 
Sámuel
(1840–1899)
adófőfelügyelő
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Balogh Loránd
(1869–1945)
építész
 
Balogh Elemér
(1871–1938)
a Hangya Szövetkezet vezérigazgatója
 
 
 
 
 
József
(1875–?)
tüzérfőhadnagy
 
Aladár
(1880–?)
méneskari főhadnagy
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ BnF források (francia nyelven)
  2. ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. július 3.)
  3. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
  4. ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
  5. ↑ Kempelen Béla: Magyar nemes családok I–XI. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911–1932. [1], Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.   [2], [3], [4], [5], Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [6], [7], [8]

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Balogh_Elemér_(közgazdász,_1871–1938)&oldid=26888343”