Balmorali kastély

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Koordináták: é. sz. 57° 02′ 23″, ny. h. 3° 13′ 53″

Balmorali kastély
Balmoral Castle.jpg
Ország  Egyesült Királyság
Mai település Braemar, Aberdeenshire, Grampian, Skócia

Épült 1856.
Építő Albert herceg
Állapota ép
Építőanyaga
Tulajdonos a brit királyi család
Látogatható időszakosan
Elhelyezkedése
Balmorali kastély  (Skócia)
Balmorali kastély
Balmorali kastély
Pozíció Skócia térképén

A balmorali kastély Skóciában, Aberdeenshire megyében, a Dee folyó mentén, a Royal Deeside néven ismert területen áll. A birtokot Viktória királynő és házastársa, Albert herceg vásárolta, és mindmáig ez a királyi család kedvenc nyári rezidenciája.

A kastélyt körülvevő terület generációról generációra szállva fokozatosan gyarapodott és jelenleg több mint 260 négyzetkilométer.[1] Jelenleg is működő gazdaság, nyírfajdos lápok, erdőgazdaság, megművelt szántóföldek, szarvascsordák, felföldi marhák és pónik tartoznak hozzá.

Korai története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A balmorali kastély, ahogy azt 1854-ben, az építés alatt, a festő, Viktória királynő látta.

A balmorali udvarházat eredetileg Sir William Drummond építette otthonául 1390-ben. A birtok korábban II. Róbert skót király tulajdonában volt, akinek egy vadászháza is volt a környéken. Később, a 15. században a birtokot Alexander Gordon, Huntly harmadik őrgrófja vásárolta meg. A Gordonok egy lakótornyot is építettek itt. A család kezén maradt egészen 1662-ig, mikor eladták a Farquharson klánnak. A balmorali Farquharsonok a jakobiták szimpatizánsai voltak, James Farquharson részt vett az 1715-ös, majd az 1745-ös felkelésben is, 1756-ban pedig megsebesült a falkirki csatában. Birtokait elkobozták és a család egy másik ágának tulajdonába adták. Ők 1798-ban adták tovább Fife második őrgrófjának, tőle 1830-ban Aberdeen 3. őrgrófja szerezte meg, aki komoly átalakításokat végeztetett a régi épületen,egy új, bárói stílusú szárnnyal is kiegészítve azt.

Királyi rezidencia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balmoral 1890–1900 körül.

Balmoral manapság királyi tartózkodási helyként a legismertebb, mivel itt található II. Erzsébet királynő és férje, Fülöp, Edinburgh hercege nyári rezidenciája. Királyi lakhelyként 1848-ban kezdődött a története, mikor a házat kibérelte Viktória királynő és Albert herceg. A királyné és hitvese először 1842-ben, két évvel házasságkötésük után látogatott el Skóciába. Ez alkalommal Edinburgh-ban laktak. A következő látogatásra 1844-ben került sor, ekkor a Blair kastélyban időztek. 1847-es, harmadik skóciai útjuk során a Loch Laggan nevű tó mellett szállásolták el magukat [2], azonban balszerencséjükre szörnyen esős időjárást fogtak ki. A királynő orvosa javasolta ekkor nekik Deeside vidékét, melynek klímája sokkal egészségesebb[3]. 1848-ban látogattak ide először és az épületet Viktória úgy jellemezte, mint amely „kicsi de bájos”[4]. Naplójában ez a bejegyzés található: „Minden a szabadság és a béke levegőjét árasztja és ez az embert arra készteti, hogy megfeledkezzen a világról és annak bajairól.”[5], Nagyon elégedettek voltak a hellyel, így 1852-ben alig több mint 30 000 fontért megvették a birtokot. A herceg azonnal tervezgetni kezdte – William Smith közreműködésével – a meglévő 15. századi kastély bővítését, valamint egy új, nagyobb, a királyi családhoz illő kastély építését. A Balmoral-kastély alapkövét Viktória királynő helyezte el 1853. szeptember 28-án és a bejárat nyugati falának közelében található, a lábazatban. Az alapkő letétele előtt a királynő aláírt egy dátummal ellátott pergament, amelyet a birodalom forgalomban lévő fémpénzeinek egy példányával együtt palackba zártak és a palackot az alapkő helye alá készített üregbe tették.[6]

A részben Albert herceg által tervezett új kastély a régitől körülbelül 100 méterre épült és 1856-ra fejezték be. Ezt követően a régi épületet lebontották. A kastély fő építőanyaga a birtokon bányászott gránit volt. Két meghatározó blokkot tartalmaz, melyek mindegyikét udvar veszi körül. A délnyugati szárnyban találhatók a közvetlenül a lakókhoz és a vendégekhez kötődő helyiségek, míg az északkeleti szárny egyfajta szolgálati épület szerepét tölti be.

A királyi pár felföldi életritmusa nagyon hamar - még az új kastély építésének befejezése előtt - kialakult. Albert sok napot töltött el vadászattal, főleg szarvasok és őzek kerültek puskája elé, Viktória pedig hosszú, akár négy óráig is elhúzódó sétákat tett a környéken. 1849-ben a naplóíró Charles Greville azt jegyezte fel, hogy a pár balmorali élete inkább köznemesekéhez hasonlított, mintsem uralkodókéhoz.[7] Viktória kezdte javasolni művészeknek, hogy örökítsék meg a kastélyt, a környezetet és a személyzetet. Az évek során számtalan neves festő volt a kastély alkalmazottja. Nagy figyelmet fordítottak a személyzetre, részükre kölcsönkönyvtárat hoztak létre. Az 1850-es években sok növényt, többek között egzotikus fenyőfákat telepítettek a kastély köré. A herceg komoly szerepet játszott a fejlesztésekben. Felügyelte a virágoskertek tervezését, a fő útnak egy újonnan épített hídra terelését, új gazdasági épületekre vonatkozó elképzelések kialakítását.Ez utóbbiak közé tartozott egy tejipari tangazdaság is, melynek megvalósítása 1861-ben, Albert halálának évében történt meg, így annak befejezése már a királynő felügyelete alatt ment végbe. Viktória a birtokon belül több emléket is állított néhai férjének, köztük egy obeliszket, valamint egy szobrot is.[8]. Férje halála után egyre több – gyakran évi négy hónapot is kitevő – időt töltött a kastélyban, kora nyáron és ősszel.

A balmorali kastélyban született Battenbergi Viktória Eugénia spanyol királyné, Viktória unokája.

1896-ban Viktória itt látta vendégül II. Miklós orosz cárt és feleségét Alekszandra Fjodorovnát.

Négy évvel később, 1900-ban a királynő utoljára pihent a kastélyban, ugyanis 1901 januárjában elhunyt.

Akárcsak a Sandringham House, Balmoral is a brit királyi család magántulajdona és nem része az állami tulajdonú brit koronabirtoknak. Az utódlás akkor vált kérdésessé, mikor VIII. Eduárd király 1936-ban lemondott a trónról. A birtokokat Eduárd apjától V. Györgytől örökölte és lemondásakor nem mentek át automatikusan öccse, VI. György tulajdonába. Györgynek a két kastélyt meg kellett vásárolni Eduárdtól, így aztán azok továbbra is a család magántulajdonában maradhattak.

A birtok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A balmorali birtok a Cairngorms Nemzeti Parkban fekszik, területe 20 000 hektár. Domborzata változatos, a Dee folyó völgyétől egészen a hegyekig húzódik. Hét munro (így nevezik Skóciában a 3000 lábnál (910 m) magasabb csúcsokat) található határain belül, közülük az 1155 méteres Lochnagar a legmagasabb.

Lochnagar és Ballochbuie körzetét 1998-ban különleges védelmi területté nyilvánították a vadon élő madarak védelmével kapcsolatos Európai Uniós irányelv alapján. Ballochbuie mindezen túlmenően különleges természetmegőrzési területté is vált a természetes élőhelyek védelmére vonatkozó irányelv alapján, mint az „ősi kaledóniai erdők egyik legnagyobb fennmaradt egybefüggő területe”.

1931-ben először nyitották meg a kastély kertjeit az érdeklődők előtt, manapság pedig pedig április és július között, a királynő éves látogatásának kezdetéig folyamatosan látogathatók. A kastély belső terei közül egyedül a bálterem áll nyitva az érdeklődők előtt.

A királyi család nagyjából 50 állandó és 50–100 részmunkaidős alkalmazottat foglalkoztat a kastély és az állatok körül.

A birtokon működik egy házasítatlan malátawhiskyt előállító lepárlóüzem, itt állítják elő a Royal Lochnagar Single Malt márkanevű italt.

Úgy tartják, hogy 2005. év során Balmoral ingatlanpiaci értéke legalább 14 millió font volt.

Bankjegyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1987 óta a kastély képe szerepel a Royal Bank of Scotland által kibocsátott 100 fontos bankjegy hátoldalán.[9]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. www.balmoralcastle.com
  2. Millar, Delia. Queen Victoriaʼs life in the Scottish Highlands : depicted by her watercolour artists. London: Philip Wilson, 23,31. o. ISBN 0856671940 (1985) 
  3. Millar, p.39
  4. Millar, p. 41.
  5. Gordon, Seton. Seton Gordon's Cairngorms : An Anthology. Whittles, 141-142. o. ISBN 9781904445883 (2009) 
  6. www.balmoralcastle.com
  7. Millar, p. 44.
  8. Millar, p. 102.
  9. Current Banknotes : Royal Bank of Scotland. The Committee of Scottish Clearing Bankers. (Hozzáférés: 2008. október 17.)
  • Buckingham Palace, Press Room, London
  • Scotland – When will you go?, Scottish Tourist Board, Edinburgh, 1998

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ajánlott olvasnivaló magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gambaro, Cristina. Skót kastélyok, ford. Szabó Réka, Gabo Könyvkiadó. ISBN 9638009314 (1999) 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Balmoral Castle című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.