Baháalláh

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Baháalláh (Bahá’u’lláh) [1]
Shrine-of-Bahaullah.jpg
Baháalláh sírszentélye (Izrael, Akko)
Életrajzi adatok
Születési név Mirzá Hoszejn-Ali (Mírzá Ḥusayn-`Alí Núrí)
Cím a bahái hit alapítója
Született 1817. november 12.
Teherán, Perzsia (mai Irán)
Nemzetiség perzsa
Elhunyt 1892. május 29., (74 évesen)
Akko, Oszmán Birodalom (mai Izrael)
gyermekei Abdolbahá
Munkássága
Vallás bahái
Utódja Abdolbahá

Baháalláh[2], bahái írásmóddal Bahá’u’lláh[3] (arabul: بهاء Isten dicsősége, Perzsia, születési nevén Mirzá Hoszejn-Ali[4], bahái írásmóddal Mírzá Ḥusayn-`Alí Núrí, Teherán, 1817. november 12.Oszmán Birodalom, Akko, 1892. május 29.) a bahái hit alapítója. Üzenetének lényege, hogy az egész emberiség egyetlen faj, és eljött az idő, hogy egyetlen világméretű társadalommá egyesüljön.

Új értelmezést ad a vallásnak, szerinte csak egy Isten és csak egy vallás van, melynek küldöttei korról-korra tanítják az egész emberiséget. Követői a mai korra küldött isteni hírnöknek tartják, aki egyben a kereszténységben, az iszlámban és más vallásokban megjövendölt Megígért. Ezen állítása miatt 40 éves száműzetésben és bebörtönzésben részesült a perzsa és az ottomán vallási és világi vezetők által. Száműzetésének utolsó helyszínén, a szentföldi Akkoban hunyt el.

Tanításait számos könyvben írta le, legfontosabbak A legszentebb könyv, A bizonyosság könyve és a Rejtett Szavak.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baháalláh a perzsiai Teheránban született 1817. november 12.-én, nemesi családban. Családfáját III. Jazdagird szászánida királyig[5], valamint Ábrahámig tudta levezetni.[6] Édesapja, Mírzá Buzurg a sah udvarában volt miniszter. Gyermekkorában a többi fiatal nemeshez hasonlóan elsajátította az iszlám fő tanításait, Perzsia irodalmát és költészetét, és a kalligráfiát. A kor szokásaihoz híven korán nősült, felesége nagyon gazdag családból származott. Mindketten a szegények szükségleteit és a szenvedések enyhítését tartották az egyik legfontosabb feladatuknak, így a kor emberei a „a szegények anyja és apja” névvel illették őket.[7] Apja halála után felajánlották neki a miniszteri posztot, de ő visszautasította.

1844-ben a Báb bejelentette küldetését, miszerint ő az iszlámban megjövendölt Megígért [8], akinek célja felkészíteni az embereket, hogy felismerjék egy nálánál is nagyobb tanító küszöbön álló eljövetelét, aki elhozza az emberiség egységét és békéjét. Három hónappal ezután a Báb elküldte egy tanítványát, Mollá Hoszeint Baháalláhhoz a Báb által írt tekerccsel, melynek elolvasása után, huszonhét évesen Báb követőjévé vált és elkezdte hirdetni a Báb tanait. Bár Bábbal sohasem találkozott személyesen, számos levelet írtak egymásnak.

A Báb mozgalmának gyors terjedése felkeltette a papság és a kormány ellenszenvét.[9] Baháalláhot is többször megverték és elfogták. A feljegyzések szerint, mikor egyszer Teheránban letartóztatták és a tömeg kövekkel kezdte dobálni a börtönbe vezető úton, és egy öregasszony nem bírta utolérni a menetelőket, így szólt letartóztatóihoz: „Ne engedjétek – mondta –, hogy ez az öregasszony kiábránduljon. Ne tagadjátok meg tőle azt, ami számára Isten előtti dicséretes cselekedet”[10]

Nemesi származása miatt Baháalláhnak 1852-ig nem esett nagyobb bántódása, de ekkor a Báb kivégzésébe beleőrült két tanítvány merényletet kísérelt meg a sah ellen, mely az üldözés nagyobb hullámát indította meg. Baháalláhot is bebörtönözték. A börtön, amelybe más bábikkal együtt bezárták, eredetileg a város egyik, nyilvános fürdőjének vízgyűjtő ciszternája, Szijáh Csál néven ismeretes, „Fekete verem” volt. Itt Baháalláhot kalodába tették és láncra verték. A börtön szörnyű körülményei között rabtársainak a következő imát tanította kántálni:[11] „Isten elégséges nekem, Ő a Mindeneket Megelégítő!”, és egy másik sor így válaszolt: „Benne bízzon a bízó, Őbenne bízzon.” [12]

Az Isteni Kinyilatkoztatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baháalláh a börtönben élte meg az első isteni kinyilatkoztatást: „Egy éjszaka álmomban ezen magasztos szavak hallatszottak mindenfelől: »Bizony, győzedelmessé teszünk Téged saját Magad és Tollad által. Ne siránkozz amiatt, mi Reád méretett, és ne félj, mert biztonságban vagy. Isten hamarosan Néked adja a föld kincseit – azon személyeket, kik segédkezni fognak Néked, önnön Magadon és Neveden keresztül, mely által Isten megélesztette azok szívéi, kik felismerték Őt.«”[13]

Baháalláh négy hónap fogság után szabadult a börtönből, még mindig tárgyalás és perfelvétel nélkül. Teljes vagyonát elkobozván, azonnali hatállyal száműzték szülőföldjéről. Az orosz nagykövet védelmet ajánlott számára Oroszországban, de Baháalláh ehelyett az iraki Bagdadot választotta száműzetése helyéül.

Iraki száműzetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baháalláh 1853. április 8-án érkezett meg Bagdadba. Testvére, Mirzá Jahjá – aki szerette volna maga irányítani a Báb tanítványait – szakadást idézett elő a száműzöttek között. Baháalláh nem akart a széthúzás okozójává válni, így a kurdisztáni hegyekbe vonult, hogy remeteként éljen. Mikor családja tudomást szerzett Baháalláh tartózkodási helyéről, követet küldtek hozzá, könyörögve, hogy térjen haza, amit ő meg is tett és 1856. március 19-én visszatért Bagdadba. A kurd misztikusok és vallási vezetők, akik ismerték Baháalláhot hegyekben töltött éveiből, utána zarándokoltak Bagdadba. A következő években számos követő csatlakozott hozzá, volt köztük zsidó, keresztény és muszlim egyaránt.[14]

A Bagdadban töltött évek alatt számos művet írt. A bizonyosság könyve című teológiai művet két nap és két éjszaka alatt írta. Ugyancsak ezekben az években írta a Rejtett szavak és A hét völgy misztikus alkotást, melyet a szúfik kérdéseire nyilatkoztatott ki.

A perzsa konzul rémületére, aki azt hitte, hogy a Báb tanításai elfelejtődnek, a száműzöttek közössége fokozatosan a tartományi főváros tiszteletnek örvendő és befolyásos csoportjává lett. Mivel a síita iszlám számos szent helye Bagdad közelében található, a Perzsiából érkező zarándokok kedvező körülmények között találkozhattak a közösség vezetőjével, Baháalláhhal.[15] Így a bagdadi perzsa konzul az oszmán kormányhoz fordult, hogy távolítsa el őt a városból. A szultán elrendelte Baháalláh átköltöztetését Konstantinápolyba. Mikor a bagdadi emberek tudomására jutott Baháalláh száműzetése, százával lepték el a város utcáit, tiltakozva a szultán döntése ellen.[16] Mielőtt elhagyta volna Bagdadot, a városon kívül a Ridván kertben 1863. április 21-től május 2-ig tizenkét napot töltött, melynek során a tartomány kormányzója és számos előkelő vett búcsút tőle. Követői egy csoportjának kijelentette, hogy ő az akit Báb megjövendölt: „Akit Isten ki fog nyilvánítani”. Később ez a tizenkét napos időszak Ridván (ejtsd: rezván) ünnep névén vált ismeretessé, amelyről minden évben megemlékeznek a baháik.

Törökországi száműzetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baháalláh követői a drinápolyi tartózkodás alatt. Fia, Abdolbahá az első sorban a harmadik balról

Konstantinápolyban a perzsa nagykövet ármánykodása következtében alig négy hónap eltelte után Baháalláhot azzal vádolták, hogy nem tiszteli a törvényeket és az Oszmán Birodalom felbomlasztására törekszik. Mindezért, a szultán parancsára Baháalláhot és családját Drinápolyba (Edirne) száműzték. Az út egy zord tél közepén 1863. december 1-től december 12-ig tartott.

Ötéves drinápolyi tartózkodása során, Baháalláh formálisan is bejelentette küldetését: számos levelet írt a világ uralkodóinak, felkérve őket küldetésének elfogadására, hadseregük csökkentésére és a világbéke előmozdításra. Levelet írt többek közt III. Napóleon francia császárnak, I. Vilmos porosz királynak, Ferenc Józsefnek és IX. Piusz pápának is. Drinápolyi korszaka alatt vált ismertté és elfogadottá a Alláh'u'abhá (Isten a legdicsőbb) köszönési forma, és ettől kezdve hívták Baháalláh követőit bahái hitűeknek.

Öccse, Mirzá Jahjá féltékenységből megpróbálta mérgezni Baháalláhot.[17] Öccse és a perzsa konzul hamis jelentéseket küldtek Konstantinápolyba, miszerint Baháalláh összeesküvést sző az Oszmán Birodalom ellen. Az edirnei kormányzó és a városi hatóságok számos alkalommal megvédték a fogoly ártatlanságát, de az oszmán hatóságok végül döntöttek a további száműzetésről.

Száműzetésben a Szentföldön[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az akkoi börtön, ahol Baháalláh kilenc évig élt

Drinápolyból Gallipoliba szállították Baháalláhot és követőit, ahol tudatták velük, hogy – Mirzá Jahjá és három társa kivételével, akiket Ciprusra száműztek – az akkói börtönbe kerülnek.[18] A börtönig hajóval tették meg az utat.

Baháalláh és hívei 1868. augusztus 31-én értek Akkoba, ahol kövekkel dobálózó, ellenséges tömeg fogadta őket. A város mecsetének lépcsőjéről felolvasták az életfogytiglani száműzetés elrendelését. Ez az parancs, amely a szultántól származott, szigorú elzárásra ítélte Baháalláhot és híveit. A vezetőt egy földes börtöncellába vetették, elkülönítve híveitől, akiket egy közeli cellában zsúfoltak össze.[19]

A börtönparancsnok és a városi hatóságok, meggyőződvén Baháalláh ártatlanságáról és küldetésének magasztosságáról, fokozatosan lazítottak a foglyok életkörülményein. Kilenc év után - a szultán parancsa ellenére - a kiengedték a börtön falai közül. Fia, Abdolbahá házat bérelt a városon kívül atyjának. Majd két év után kibérelte a tágas Bahjí udvarházat Akkóban. Itt töltötte hátralevő életének tizenhárom évét, melyeket az írásnak és látogatók fogadásának szentelt. Baháalláh 1892. május 29-én halt meg, Akkóban.

Tanításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bahá’u’lláh útlevele 1853-ból. A szöveg angol fordítása itt található

Baháalláh alapelvei képezik a bahái hit tanításait, melyekből a legfontosabb az emberiség és a vallások egysége.

Követői szerint Baháalláh Isten azon küldötte, kinek eljövetelét minden nagy vallás megjövendölte: a keresztény vallásban megjövendölt „Atya dicsőségében visszatért Fiú”, a zsidó vallás szerinti „Seregek Ura”, a muzulmánok számára “az Ítélet Napja, Isten Napja” (a síita iszlámnak Husszein imám visszatérése; a szunnita iszlámnak “Isten Lelke” [Jézus Krisztus] alászállása), a zoroasztriánusoknak „a Világmegváltó Bahrám sah”, a buddhistáknak az ötödik Buddha (az egyetemes emberiség Buddhája, a Maitreya Buddha), a hinduknak „Krisna szeplőtelen manifesztációja”.

Utóhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baháalláh átvette a Báb híveinek vezetését 1856-tól, Bagdadban. 1863-ban formálisan is bejelentette követőinek, hogy ő a Báb által bejelentett mai korra szóló isteni Küldött. Így a bábi vallás, melynek összes vezetőjét Perzsiában 1852-re megölték, nem semmisült meg, hanem új lendületet kapott Baháalláh levelei és híveinek hozzá való látogatásai által.

Élete utolsó éveiben Baháalláh néhány hívőjét arra bátorította, hogy telepedjen le és találjon munkát más országokban, így Egyiptomban, a Kaukázusban, Türkmenisztánban és Indiában. A Báb követői főként síita muszlimok közül kerültek ki, de Baháalláh élete végén zsidók, zoroasztriánusok és keresztények is csatlakoztak. Baháalláh elhunytakor, 1892-ben 15 országban voltak hívei.[20]

Baháalláh írásos végrendeletében jelölte ki utódját. A hívők túlnyomó többsége elfogadta a végrendeletet és követte az abban kinevezett Abdolbahát, aki magyarázhatta, de nem módosíthatta Baháalláh írásait. Így a bahái hit – néhány jelentéktelen csoportot kivéve[21] – nem szakadt felekezetekre.[22]

Baháalláh fényképe[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baháalláh

Baháalláhról két fotó létezik, ez a fénykép Drinápolyban (a mai Edirnében) útlevél céljából készült. Az isteni hírnökök iránti mély tisztelet kifejezéseként a bahái hívők nem tartják illendőnek Jézus, Mohamed, Baháalláh és mások képeinek nyilvános helyre történő kitevését, beleértve a saját lakásukat és az internetet is. A hívők a 9 napos zarándoklat során a haifai Bahái Világközpont archívumában láthatják a Baháalláh arcképét. A bahái intézmények a sajtótól azt kérték, hogy ne publikálják Baháalláh fényképét. Helyette sírszentélyeik fényképét használják a vallásalapítóra való méltó utalásként.[23][24]

Baháalláhról az alábbi leírást adta Edward Granville Browne, angol orientalista:

A sarokban, ahol a kerevet a falhoz ért, egy méltóságteljes, tiszteletreméltó Személy ült … A megpillantott arcot soha nem fogom elfelejteni, habár leírni nem tudom. Úgy látszott, hogy átható tekintetű szeme a lélek mélyéig hatol; szemöldökein hatalom és fenség honolt … Felesleges volt, hogy megkérdezzem, Ki előtt állok, midőn meghajoltam Előtte, Aki a középpontja egy olyan szeretetnek és odaadásnak, amelyet királyok hiába irigyelnek, és amelyért császárok hiába epekednek!
[25]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Baháalláh több mint húszezer önálló művet írt: imákat, könyveket, leveleket hívőkhöz [26] és kora uralkodóihoz. Ezeknek csak a töredéke van angolra lefordítva, melyből a magyar fordítás is készült.[27]

Baháalláh gyakran igen gyorsan írta le vagy – megmérgezése utáni kézremegése miatt – kántálta titkárának az Istentől kapott szövegeket. Néhány ember úgy lett követője, hogy szemtanúja volt a csak gyorsírással leírható szövegek kinyilatkoztatásának.[28]

Részletek műveiből a következő könyvekben találhatók:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az első írásmód a Wikipédia átírási irányelve szerint, a Keleti nevek magyar helyesírása alapján írva. Zárójelben az egységes bahái írásmód. A latin betűs országokban a baháik és gyakran a szakirodalom is Bahá’u’lláh alakban hozza (ejtsd: báháullá)
  2. A Wikipédia átírási irányelve szerint, a Keleti nevek magyar helyesírása alapján írva. A cikk címe 2010 és 2014 között Baháolláh volt a WP:ÚJPERZSA alapján írva
  3. A baháik egységes írásmódot használnak a latin betűs országokban, ez alapján a magyar hívők és gyakran a szakirodalom is Bahá’u’lláh alakban hozza (ejtsd: báháullá)
  4. perzsául: میرزا حسینعلی – Mirzâ Ḥoseyn-ʿAli
  5. Balyuzi, Hasan. Bahá'u'lláh, King of Glory. Oxford, UK: George Ronald, 9-12. o (2000). ISBN 0-85398-328-3 
  6. Ábrahám harmadik feleségén, Ketúrán keresztül Sears, William. Thief in the Night. Oxford, UK: George Ronald [1961] (2002). ISBN 0-85398-008-X 
  7. Mary Perkins – Philip Hainsworth: A bahá’í hit, pp. 26.
  8. (szunnitáknak: Mehdi / síitáknak: Káem)
  9. Magyar Hírlap: Tárcza. Persia műveltségi történetéhez 1852. október 27. címlap
  10. Nabíl-i-A’zam: The Dawn Breakers. Bahá’í Publishing Trust of England, Oakham, 1975, pp. 19
  11. Iszlám országokban az imákat nem mondják, hanem énekelik.
  12. Bahá’u’lláh: Epistle to the Son of the Wolf. Bahá’í Publishing Trust, Wilmette, Illinois (USA), 1979, pp. 141.
  13. Bahá’u’lláh: Epistle to the Sort of the Wolf 33, (Wilmette, Ill., USA, Bahá’í Publishing Trust, 1979), 21. old.
  14. Mary Perkins – Philip Hainsworth: A bahá’í hit. pp. 31
  15. Bahá’u’lláh. Magyarországi Bahá’í Közősség Országos Szellemi Tanácsa, Budapest, 1992 ISBN 963 85083 6 X pp. 12-19
  16. Uo. pp. 32
  17. Uo. pp.33
  18. Akkó börtönváros volt a Török Birodalomban, ahová a legelvetemültebb bűnözőket zárták.
  19. Uo. pp. 35.
  20. The Early Bahá’í Community (angol nyelven). Bahá’í International Community. (Hozzáférés: 2015. február 7.)
  21. Egy-két ezer iránira becsülik a Baháalláht nem elfogadó Subh-i-Azal követőinek, az azaliaknak számát MacEoin, Dennis (1989). "Azali Babism". Encyclopædia Iranica.  
  22. Miért világvallás a bahá’í hit?. Magyarországi Bahá’í Közösség. (Hozzáférés: 2015. február 7.)
  23. A Magyarországi Bahá'í Közösség hivatalos honlapja: Bahá’u’lláh fényképéről.
  24. Photograph of Bahá’u’lláh.
  25. Bahá’u’lláh. Összeállította: Bahá'í Nemzetközi Közösség Információs Irodája New York; Kiadó: Magyarországi Bahá’í Közösség Országos Szellemi Tanácsa, Budapest, 1992. ISBN 963-85033-6-X, legutolsó oldal
  26. ezeket gyakran táblának nevezik
  27. Texts, Sacred, Numbers and Classifications of by / on behalf of Universal House of Justice (angol nyelven). Bahá'í Library Online. (Hozzáférés: 2015. február 11.)
  28. Nabíl-i-A’zam: The Dawn Breakers. Bahá’í Publishing Trust of England, Oakham, 1975.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mary Perkins – Philip Hainsworth: A bahá’í hit. Gondolat Kiadó, Budapest, 1992. ISBN 963-282-668-X
  • Bahá’u’lláh. Összeállította: Bahá'í Nemzetközi Közösség Információs Irodája New York; Kiadó: Magyarországi Bahá’í Közösség Országos Szellemi Tanácsa, Budapest, 1992. ISBN 963-85033-6-X

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Baháalláh témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Baháalláh témában.

Magyar oldalak:

Más nyelvű oldalak: