Báb (vallási vezető)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Báb sírszentélye Izraelben

Siyyid Ali Moḥammad (Perzsia, Siráz, 1819. október 20.Tebriz, 1850. július 9.) a bábi vallás alapítója volt. Egy sirázi kereskedő volt, aki huszonhat éves korában bejelentette, hogy ő a kapu (arabul: báb) a rejtőzködő imámra (az iszlám hit tökéletes megtestesítésére). A bahái hit három központi alakjának egyike volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1819. október 20-án született a perzsiai Sirázban, egy jól ismert kereskedő családban. Apja nem sokkal fia születése után meghalt, így Báb a Ḥájí Mírzá Siyyid `Alínevű, ugyancsak kereskedő nagybátyjához került.[1]

Miután nagykorúvá vált, csatlakozott nagybátyja családi vállalkozásához és kereskedő lett ő is. 1842-ben feleségül vette Khadíjih-Bagum nevű nőt, akitől egy fia született, Aḥmad, aki még csecsemőkorában meghalt.[2]

Az 1790-es években, Perzsiában, a síita iszlámon belül, Shaykh Ahmad (1753-1826) vezetésével elkezdődött egy reform mozgalom. Ez a vallási mozgalom, amely a Shaykhis néven volt ismert, tett olyan kijelentéseket, hogy az iszlám által várt megígért (Mahdi / Qá’im) eljövetele küszöbön van. Shaykh Ahmad halála után a vallási csoport vezetését a karbali Siyyid Káẓim (1793-1843) vette át. Báb valószínűleg zarándoklatot tett Karbalában, és valószínűleg hallgatta Siyyid Káẓim előadásait, azonban életének erről az időszakáról nem maradtak fent lényeges feljegyzések.

1843-ban, Siyyid Káẓim halálakor a híveinek hátrahagyta, hogy keressék meg azt, aki a megígért lesz. Mullá Ḥusayn nevű híve és két kísérője negyven napi ima után Siráz városba látogatott, ahol megismerkedett Bábbal.


Kinyilatkoztatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Báb szentény és kertje

Sirázba való érkezésekor, 1844. május 23-án, Mullá Ḥusayn egy fiatalembert látott a város kapujánál, aki jellegzetes zöld turbánt viselt, ami annak a jele, hogy az illető Mohamed próféta egyeneságú leszármazottja. Báb meghívta Mullá Ḥusayn-t az otthonába, ahol ő elmesélte, hogy milyen járatban van a városban, hogy a megjövendölt prófétát keresi: „Ő egy nemes származású, veleszületett bölcsességgel rendelkezik és mentes minden testi hibától”. Báb erre azt válaszolta, hogy őbenne mindez a tulajdonság megtestesül.

Mullá Ḥusayn először kétkedve fogadta a Báb bejelentését, de egy korábbi dolgozatához adott magyarázata és a Kajjúm al-aszmát, a Korán József-szúrájának (fejezetének) magyarázatának papírra vetése meggyőzte a Báb kijelentésének igazáról.

Mullá Ḥusayn, Báb első híve és követője volt. Az elkövetkező öt hónapban, egymástól függetlenül, Siyyid Káẓim tizenhét más hívője csatlakozott hozzá, akik elismerték, hogy Báb az iszlámban megjövendölt megígért (mahdi / Qá’im).[3] A tizennyolc tanítvány, „Az Élő [Isten] Betűi" egyike a Táhirih (arabul: tiszta) néven ismerté váló költőnő, a női egyenjogúság egyik korai képviselője volt.

Mikor Bábot a tizennyolcadik tanítvány, Quddús is felismerte, a Báb engedélyt adott, hogy felismerésüket megosszák másokkal, így a perzsa tartományokban ők lettek az új hit apostolai.[4]

Utazásai és bebörtönzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Életének maradék hat évében, számos harcot vívott a mudzsahidokkal és a mullahokkal - a vallási vezetőkkel, akik nem fogadták el, hogy a Báb egy más igazsághoz vezető utat jelölt ki. Ennek következményeként Báb követőit elűzték Sirázból. A Bábot Teheránban letartóztatták, és 1847-ben Mákú erődjében bebörtönözték. 1848-tól pedig, egészen a kivégzéséig a Csehríki várban raboskodott.

A Báb fokozatosan vezetett be változásokat az iszlám törvényeiben. Ezeket a Mákú erődbéli bebörtönzése során írta le, a Perzsa Bayán című munkájában. A bábi vallás az iszlámtól függetlenné az 1848. júliusi, badasti gyűlésen vált. A Báb 81 híve találkozott 21 napon keresztül a Baháalláh által kibérelt kertben. Táhirih egyik nap fátyol nélkül jelent meg és felszólította társait, hogy szakítsanak a múlttal, annak vallási téziseivel, hagyományaival és szertartásaival. A fátyol hiánya még a Báb legfőbb tanítványát, Quddús-t is ingerültté tette. Az ellentéteket Baháalláh simította el, Táhirih bátor tettét az új korszak hajnalaként dicsérve.

Élet utolsó éveiben már nem használta a Báb címet, már nem gondolta, úgy hogy ő a kapu a 12-ik eljövendő imámhoz, hanem úgy vélte ő az imám. Később nuktának („csúcs”), végül valódi isteni megnyilatkozásnak nyilvánította magát.

Utóhatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Báb bejelentése, miszerint Isten hamarosan újabb Hírnököt fog küldeni 1863-ban vált valóra, amikor Baháalláh bejelentette, hogy Ő a minden vallásban megjövendölt megígért, aki elvezeti az embereket a világbékéhez. A legtöbb bábi vallású ember elfogadta Baháalláh kijelentését, így a bábi vallásnak jelenleg már nincsenek követői. A Baháalláh alapította bahái hit előfutárának tartja a Bábot.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Báb nagyon sok művet írt - nemcsak anyanyelvén, perzsául, hanem arabul is.

Ismertebb művei:

  • Khasá'il-i-sab`ih
  • Kitáb-i-Rúḥ
  • Sahífih baynu'l-haramayn
  • Kitáb-i-Fihrist
  • Sahífih-yi-Ja`fariyyih:
  • Tafsír-i-Súrih-i-Kawthar
  • Nubuvvih khássih
  • Tafsír-i-Súrih-i-va'l-`asr
  • Perzsa Bayán:
  • Arab Bayán
  • Dalá'il-i-Sab'ih
  • Kitáb-i-Asmá'
  • Kitáb-i-panj sha'n

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Balyuzi, H.M. (1973). The Báb: The Herald of the Day of Days. Oxford, UK: George Ronald, pp. 30-41. ISBN 0-85398-048-9.
  2. MacEoin, Dennis. (1989). „Bāb, Sayyed `Ali Mohammad Sirazi”. Encyclopædia Iranica.
  3. The Time of the Báb. BBC. Retrieved on 2006-07-02.
  4. Nabíl-i-Zarandí, The Dawn-breakers. London, Bahá'í Publishing Trust, 1953 p. 55.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mary Perkins – Philip Hainsworth: A bahá'í hit; Gondolat Kiadó 1992. ISBN 963-282-668-X
  • Zena Soarbjee: Nabíl elbeszélése. Budapest, Magyarországi Bahá'í Közösség, 2008. ISBN 978-963-87806-0-7

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]