A színlelt együgyű

A színlelt együgyű Wolfgang Amadeus Mozart 1769. május 1-én Salzburgban bemutatott opera buffája. A darabot eredetileg a Mária Terézia mellett akkor már társuralkodóként tevékenykedő II. József rendelte meg, de az udvari intrikák megakadályozták a bécsi ősbemuatót.

Az opera története

A Mozart család 1767-ben, nagy európai koncertkörútjának egyik állomásaként utazott az osztrák fővárosba. Bécsben ekkoriban tört ki a feketehimlő járvány, amelyet a fiatal Wolfgang és nővére, Nannerl is elkapott. A manapság is veszélyes betegséget azonban sikerült átvészelniük. A csodagyerek meggyógyulásának híre eljutott a Burgba is, s ennek örömére Mária Terézia és a fiatal II. József fogadta a Mozart családot. A látogatás végén a zenekedvelő császár kérte fel Wolfgangot egy opera komponálására a bécsi Hotoper számára. Fizettségként 100 dukátot ajánlozz fel.

Az opera témájául az akkoriban nagy népszerűségnek örvednő komédia költő, Carlo Goldoni egyik vígjátékát a La finta semplice címűt választották. A 12 éves Mozart a szövegkönyv kézhez kapása után egyből hozzá fogott a munkához. A komponálással igen jól haladt, márcsak azért is, mert a bécsi operában ez időben több kiváló buffonista is működött, így a siker szinte garantálva volt. A darab hamar elkészült, csakhogy a színházat bérlő és üzemeltető Giuseppe Afflisio igen féltékeny természetű lévén, minden eszközt bevetett, hogy hátráltassa a darab bemutatóját. Sikerült is elérnie, hogy a Habsburg udvar elálljon az opera bemutatásának szándékától, de a kész művért kifizették a honoráriumot. A család végül haza tért Salzburgba, ahol a hercegérsek színháza vállalta az opera bemutatását.

A mű további sorsáról nem sok biztosat lehet tudni 1921-ig. Ekkor Karlsruhe városában vitték színpadra Anton Rudolph német nyelvű szövegével. A német szöveggel mutatták be 1925-ben Bécsben, 1927-ben Breslauban, 1928-ban Prágában is. A német változat alapján készült a dán fordítás, amely 1923-ban csendült fel Koppenhágában. Az eredeti változatott Bernhard Paumgartner, a Mozart hagyaték jelentős kutatója és ápolója (egyébként zenetudós és karmester) állította helyre 1956-ban. Az általa rekonstruált, eredeti, olasz nyelvű változatból hangfelvétel is készült. De ezután még három évtizedre volt szükség, hogy Mozart eme korai operája eredeti állopátban támadjon fel hamvaiból. 1983-ban valósult meg az eredeti, olasz nyelvű változat első, modern előadása Salzburgban, a Mozart-hét keretein belül, igaz, csak koncertelőadás formájában. E előadás után kerülhetet sor az opera első, hitelesnek tekinthető teljes felvétele. Manapság két kiadó is kereskedelmi forgalomba hozta a művet a Mozart összkiadás keretein beül: a Phillips és a Brilliant Classic.

Az opera szereplői és helyszínei

Szereplő	Hangfekvés
Rosina, magyar bárónő	koloratúrszoprán
Fracassa, az előbbi testvére, a cremonai magyar csapat kapitánya	tenor
Don Cassandro, gazdag cremonai birtokos	basszus
Don Polidoro, az előbbi öccse	tenor
Donna Giacinta, az előbbiek húga	alt
Ninetta, szobalány	szoprán
Simone, Fracassa szolgája	basszus

• Törénik: Cremona krönyékén a XVIII. században.
• Játékidő: 2 óra 46 perc

Az opera cselekménye

I. felvonás

Fracasso és Donna Giacinta, valamint Simone és Ninetta között szerelem szövődik. Giacinta esetében azonban a házasság létrejöttéhez szükség lenne fivérei beleegyezése, és Ninetta is csak gazdái engedélyével mehetne férjhez. A szobalány mindjárt ki is találja, hogyan lehetne a fivérek belegyezését megszerezni: szerelmessé kell tenni őket. Erre máris kínálkozik egy kitűnő alkalom, ugyanis Rosina épp ekkor érkezik látogatóba. A magyar bárónő pedig különös szépség hírében áll. A szerelmesek beavatják tervükbe az asszonyt, aki persze rögtön a pártjukat fogja. Polidorót hamar elcsábítja, hiszen ő csak a bátya iránti szolidaritásból volt nőgyűlölő. Csakhamar elhalmozza bókjaival és ajándékaival az imádott hölyget. Cassnadro azonban már keményebb dió. Vele szemben a szépség és a kacérség mit sem ér. Rosina ezért taktikát vált: együgyűnek tetetti magát és a férfi hiúságán át hódítja meg annak szívét. Cassandro élvezi, hogy szellemileg fölébe kerekedhet egy szép és bájos hölgynek. Rosina hamar eléri, hogy meginvitálja magához Cassandro: lakjon náluk, egy számára berendezett kis lakosztályban.

II. felvonás

Rosina beköltözik a házba és gyorsan eléri, hogy a két agglegény bájai maitt egymásnak ugorjon. Eközben Giacinta és Fracassa szökést színlelve eltűnik és magukkal viszik a féltve őrzött családi vagyont is. A két zsugori uraság most már csak egyet akar: viszszerezni pénzüket. Annak ígérik feleségül a lányokat (Giacintát és Ninettát), akik visszaszerzik a vagyonukat.

III. felvonás

Simone és Fracassa amint meghallják a váratlan fordulattot, rögtön visszaszolgáltatják a titokban kölcsön vett pénzt. Hamarosan Giacinta is előkerül. Nincs más hátra, mint megtartani az esküvőt. Azonban mindenki megelepetésére nem kettő, hanem három esküvőre kerül sor. Cassandro uganis nem tud tovább élni a magát együgyűnek tettő Rosina nélkül.

Az opera zenéje

Az opera ősbemutatóján a mű nyitányaként a KV 46 jelzésű D-dúr szimfónia hangzott el, és Mozarttól szokatlan módón, egy korábbi koncert ária is belekrült a zenei anyagba, a KV 35 jelzésű. A műben felcsendülő 21 áriaban Mozart fiatal korához képest bamulatos pontosággal tapint rá egy-egy jellemre. Persze, a későbbi operákra jellemző, hiteles karakter ábrázolásokkal e művében még adós maradt a szerző. Az opera dallamvilága a német Liedhez áll közel, de a feldolgozás az olasz opera nyelvezetének tökéletes ismeretéről árulkodik már ekkor is. jól sikerült a Cassandro-Fracasso párbajkettős és szépek az egyszerűen, gondosan kivitelezett finálék. De a mű egészében véve kissé sematikusra sikeredett, az opera buffa műfajához képest kissé terjengős. Mindenesetre a Mozart operák iránt érdeklődőkben jó szórakozást kínál a zene.

Irodalom

• Liebner János: Mozart a színpadon. Dramaturgiai tanulmányok. Budapest, 1961. Zeneműkiadó.
• Winkler Gábor: Barangolás az operák világában. II. köt. Budapest, 2004. Tudomány K. pp. 1480-1483. ISBN 963819443X
• Német Amadé: Operaritkaságok, Zeneműkiadó, Bp., 1980, 342-344. o.