Zaide

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Zaide Wolfgang Amadeus Mozart befejezetlenül maradt kétfelvonásos német nyelvű daljátéka (singspiel). A töredékben maradt partitúrát Carl Gollmick (1796–1866) és Johann Anton Adnré (1775–1842) egészítette ki. Az általuk készített változat ősbemutatójára 1866-ban Frankfurtban került sor. A félbemaradt operát a zeneszerző életében nem adták elő.

Az opera története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mozart 1778-ban apjának egy Mannheimben kelt levélben számol be róla, hogy értesülései szerint II. József Bécsben egy német nyelvű darabokat játszó operatársulat megalapításán fáradozik. A társulatnak pedig szüksége lenne egy ambiciózus fiatal zeneszerzőre is. Mozart szerette volna elnyerni ezt a posztot, ezért arra kérte apját, hogy vesse latba minden befolyását, és érje el, hogy a császár kihallgatáson fogadja őt. Leopold Mozart azonnal felvette a kapcsolatot Franz von Heufelddel, akinek befolyásos kapcsolatai voltak a bécsi színházi életben. Heufeld véleménye szerint a fővárosban elég tehetséges komponista akadt, aki nagy hírnévnek örvend a császári udvarban is (köztük van Salieri és Gluck is), így Wolfgangnak akkor lenne a legnagyobb esélye, ha a lehető leggyorsabban elkészítene egy, az uralkodó számára is megfelelő operát, a kész mű aztán a segítségével hamar II. József elé kerülhetne.

Mozart azonban végül csak Párizsból való visszatérése után, 1779-ben kezdett el foglalkozni az új opera megkomponálásával. A szövegkönyv elkészítésére Johnn Andreas Schachtner vállalkozott, aki salzburgi udvari muzsikus és a Mozart család jó ismerőse volt. Forrásul részben Voltaire Zaire című drámáját, részben Franz Josef Sebastiani egyik zenés komédiája szolgált.

Amint Schachtner elkészült a librettóval, Mozart máris nekilátott a komponáláshoz, pedig közben belefogott az Idomeneo megírásába is. Egy ideig egymással párhuzamosan írta a két darabot. Amikor elutazott Münchenbe, hogy előkészítse az Idomeneo bemutatóját, a zenekarral eljátszatta a Zaide néhány részletét is. Aztán, miután visszatért Salzburgba, majd a hercegérseket követve Bécsbe utazott, egyre nyilvánvalóbbá vált számára, hogy megfelelő kapcsolatok híján a Zaide bemutatójából nem lesz semmi. Nem sokkal később pedig már egy másik török témát feldolgozó operán kezdett el dolgozni (ekkor fogott hozzá a Szöktetés a szerájból komponálásához). Így a Zaide végül befejezetlen maradt.

A hiányzó zeneszámokat a 19. század első felében Johann Anton André (1775–1842) és Carl Gollmick (1796–1866) készítette el posztumusz. Az általuk kiegészített változatot 1866. január 27-én mutatták be Frankfurtban. Jobb híján általában ma is ezt a kiegészített verziót szokták színpadra állítani, de hangfelvételeken többször kiadásra került a csonka, csak Mozart zenéjét tartalmazó változat is.

Az opera szereplői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Zaide szoprán
Gomatz tenor
Allazim bariton
Szulimán szultán tenor
Ozmin basszbariton
Előénekes tenor

Az opera cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zaide rabszolgaként kerül a török szultán háremébe. Amint megpillantja az uralkodó, szerelemre lobban iránta. Gomatz szintén Európából származik. A szultán rabszolgája kereskedők karmai közül mentette meg, most az ő udvari munkásaként éli az életét. A két fiatal gyakran találkozott az udvarban, és hamar egymásba szerettek. Zaide egy alkalommal egy levelet ejt le Gomatznak szobája ablakából, amiben megvallja iránta táplált érzelmeit. A szerelmesek elhatározzák, hogy megszöknek. Tervükbe beavatják Allazimot is, aki a szultán kedvenc rabszolgája. A férfi megígéri, hogy segíti őket, sőt velük fog szökni. A szultán emberei hamar felfedezik a fiatalok szökését. Az uralkodó haragra gerjed, és parancsot ad a katonáinak, hogy hozzák vissza őket, majd halálra ítéli a szökevényeket.

II. felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szökevényeket hamar utolérték. most a szultán elé kísérik őket. Az uralkodó részletesen elmeséli nekik, milyen kínzások várnak rájuk. Zaide sírva fakad, Allazim kegyelemért könyörög, de hasztalan. A szultán szívét semmi sem lágyítja meg. Ekkor azonban váratlan fordulat történik. Egy véletlennek köszönhetően Allazim Gomatzban és Zaidében rég elveszettnek hitt gyermekeit ismeri fel. A család egymásra találása végül a szultánt is megindítja. Valamennyiüknek megkegyelmez, majd visszaadja a szabadságukat is.

Hangfelvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az operának több CD felvétele került forgalomba, ezek közül egyesek a kiegészített verziót, mások a töredékben maradt eredeti verziót tartalmazzák. A következőkben egy dialógusokat nem tartalmazó, csak a Mozart által papírra vettet zenei anyagot rögzítő kiadványt ismertetünk.

Zaide – Lynne Dawson, Gomatz – Hans Peter Blochwitz, Allazim – Olaf Bär, Szulimán – Herbet Lippert, Ozmin – Christopher Purves. Közreműködik: az Academy of Ancient Music zenekar, vezényel: Paul Goodwin. A felvétel helye és ideje: Poissy Théâtre, 1997. június 17–18. A kiadás éve: 1998. Harmonia Mundi, 9072205 1 CD DDD Stereo

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Liebner János: Mozart a színpadon. Dramaturgiai tanulmányok. Budapest, 1961. Zeneműkiadó.
  • Winkler Gábor: Barangolás az operák világában II. Tudomány, Budapest, 2005. 1566–1568. old.