A színigazgató

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A színigazgató ifjabb Gottlob Stephanie (1741–1800) II. József császár megbízásából írt komédiája, amihez Wolfgang Amadeus Mozart egy nyitányt, két áriát, egy tercettet és egy fináléként funkcionáló együttest komponált. A darab nem tekinthető igazi operának, ugyanis a prózai részek többségben vannak a zenés számokkal szemben. Így legfeljebb a daljáték vagy a zenés komédia műfaji megjelöléssel illethetjük.

A mű története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A darab elkészítésére II. József adott megbízást. Mozart a zenei anyaggal 1783. február 3-án lett kész, négy nappal később pedig az ősbemutató is lezajlott a Schönbrunni Palotában, a holland főkormányzó Albert Casimir és felesége, Marie Christine látogatásának alkalmából rendezett estély keretén belül. A színigazgató Antonio Salieri (aki ekkoriban udvari karmester és zeneszerző volt) Prima la musica e poi la parole című egyfelvonásosával egy estén került bemutatásra.

Salieri darabja jóval nagyobb sikert aratott és még éveken át műsoron maradt, míg Mozart zenés komédiája a premier után a zeneszerző életében már csak egyszer került színpadra, 1786. február 18-án a Kärtnertortheaterben. Aztán Mozart halála után Carl Ditters von Dittersdorf kiegészítette a vígjáték zenei anyagát, 1797-ben ezt a változatot játszották a Theater an der Weienben. A 19. században Haydn, Cimarosa és más szerzők operáiból kölcsönzött zenei kiegészítésekkel játszották a darabot. Aztán a 20. században visszatértek az eredeti partitúrához.

A színigazgató magyarországi premierjére 1946-ban került sor a Vígoperában. Később a Magyar Állami Operaház is műsorra tűzte a darabot. Ma általában Cimarosa, Haydn vagy más korabeli szerző egyfelvonásosával közösen szokták előadni.

A mű szereplői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Frank, színigazgató próza
Eiler, bankár próza
Buff, színész basszus
Herz, színész próza
Pfeil kisasszony, színésznő próza
Krone kisasszony, színésznő próza
Vogelsang asszony, színésznő próza
Vogelsang, a férje, énekes tenor
Herz asszony, énekesnő koloratúrszoprán
Silberklang kisasszony, énekesnő szoprán

A mű cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Frank színigazgató új társulat megalakítására készül. Színvonalas, igényes repertoárt szeretne összeállítani, de Buff lebeszéli tervéről. Szerinte inkább szórakoztató darabokat kellene játszaniuk, mert az sokkal jövedelmezőbb. Ezután megkezdődik az új tagok meghallgatása, próbaszereplése. Pfeil kisasszony már a meghallgatás előtt bekerült a társulatba, hiszen ő annak a bankárnak a szeretője, aki az egész vállalkozást pénzeli. A prózai színészekkel könnyű dolga van a direktornak: egymás után érkeznek és adnak elő egy-egy darabrészletet, így van miből válogatni. Közben az énekesnők között kitör a rivalizálás. Ugyanis Herz asszony és Silberklang kisasszony nem pusztán a társulat tagja akar lenni: mindketten a primadonna, a színház első számú sztárénekesének a szerepére pályáznak. Megindul a vita a művésznők között, hogy kettőjük közül ki a jobb énekes, ami aztán heves veszekedésbe torkollik. Vogelsang csak nagy nehezen tudja lecsillapítani a kedélyeket. Végül abban állapodnak meg, hogy majd a közönség eldönti, ki a nagyobb művész, ki érdemli meg a primadonna címet.

Hangfelvételek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A műből készült hangfelvételek többsége nem tartalmazza a színdarab prózai részeit, csak a zenés számokat. Ennek következtében nem önálló CD-n, hanem más művekkel közösen szokták kiadni. Az alábbiakban egy, a teljes prózai szöveget tartalmazó kiadványt ismertetünk.

  • Silberklang kisasszony – Laki Krisztina, Herz asszony – Nádor Magda, Vogelsang – Thomas Hampson, Buff – Harry van de Kamp. Közreműködik: a Concertgebouw Amsterdam zenekara, vezényel: Nikolaus Harnoncourt. A felvétel helye és ideje: Amszterdam, 1986. A kiadás éve: 1986. Teldec. 8.43 336 1 CD DDD Stereo

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Liebner János: Mozart a színpadon. Dramaturgiai tanulmányok. Budapest, 1961. Zeneműkiadó.
  • Winkler Gábor: Barangolás az operák világában II. Tudomány, Budapest, 2005. 1521–1522. old.